Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
238 Àz országgyűlés képviselőházának 344 sürgős intézkedések céljából. De kgyelai szabad arra is felhívnom a figyelmét, — azt hiszem, mindnyájan a miniszter úr mögött vagyunk — hogy a közellátási miniszter úr neesak tároanélküli miniszter legyen, hanem legyem második esúcsminiszter, ment neki szüksége van más miniisiztériumoiki hatásköiréní belül is intézkedéseikre 1 . Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédidejeä Kuncze Géza: Mélyem t. Ház! Sajnos, äk időm lejárt. Ismétlem, a költségvetést a miniszter úr iránti bizalomból elfogadom. (Éljenzés és taps j&bbfei'ől. <— A szánokat-többen édvÖÁiti). Elnök: Következik a vezérszónokok közüli Haala Róbert jegyző: Sigray István! Elnök: Sigray István képviselő urat illeti a szó. Sigraiy. Is^vláií: T. Ház! Mindnyájan érezzük a mia dúló háboirúbaJn, hogy a termeléJs sta bilitása és a termelés ^fokozása nélkül ezt a háborút győzelmesen végigharcolni és befejezni meim lehet. Ezért volt az, hogy nagy megértéssel és köszönettel fogadtuk a közellátási miniszter úrniak azt a kijelentését, .aimely szerint a magyar mezőgazdaság az ország legnagyobb hadiüzeme. Legyen sízabad ezt a kijelentést megtioldanOfmí azzal, hogy ennek a hadiüzemnek a mezőgazdasági és az. ipari üzemek között^ a vezérkari főnöke a közellátásügyi miniszter úr. (Xlgy van! Ügy van!) Ö az, aki kiváló érzékkel és amint hála a jó Istennek, látjuk a míosti lezárt gazdasági év után. nagyszerű eredményűvel kigondolta, kiváló munkatársaival azt a módot és azt a rendszert, amellyel észt a nélkülözhetetlen, termelést fokozni és növelni kel] m lehet. A termelés fokozását tulajdonképpen egy folyóhoz lehetne hasonlítani, amelynél a mederszabályozás, a folyónak határok közé való szorítás^ olyan energiatöbbletet tartalékol, amellyel áldásos, konstruktív munkát tudunk végezni, amellyel gyáraknak, villanyenergiának fejlesztését tudjuk végrehajtani, visziont, ha ezek a gátak, ez a szabályozás elmarad, akkor a rotm'boló ár elpusztítja a mezőgazdasági termelést, elpusztítja a városokat. Látjuk!, hogy ha szabályozva ninesen, a túltenni élés borzasztó gazdiaisági értékeket, semmisít meg, viszon.it csekély termelés katasztrófákat, éhínséget oko». Igazán mondhatom, hogv a ntemzetgazdaság szempontjából a Iegeslegfontosabb a közellátásügyi tárca: ez az egész nemzeti termelésünk 'szabályozására hivatott tárca. A racioná'Ids termielést évek óta sürgettük és sokan sürgettük azoknak , a , módozatoknak az életbeléptetését, amellyel bonus-sziszitémákat és más termelést fokozó és elősegítő ' jutalmazási rendszerekeit) kell életbeléptetni, hogy! megszűnjék az, a! régi, mondhatnám, bizonyos mértékben anarchisztikus termelés, amely a régi liberális világban, a szabadversenv idején talián méjg megállít, bár akkor is elég kárt okozott a mai'^tdigazdálíkodás terén azonban teljességgel lehetetlen. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Az a rendszer, amelyet a miniszter úr kiváló államtitkárának javaslatíára életbeléptetett ebben az országban, eredményei következtéiben nemcsak belföldön, hanem külföldön is nagy visszhangra talált. Éppen ; ai legutóbbi napokban is láttuk, hogy a nagy szövetségesünk, Németország részéről Jurcsefc -államtitkár ^urat ért nagy és (gyönyörű kitüntetéssel tulajdonképpen egész közellátási szervezetünk, élén a ülése 1943. november 2S-én, csütörtökön. miniszter úrral és segítő tisztviselőivel együtt, kapta ezt a kitüntetést. A Jurcsek-féle termelési és beszoügáltatási rendszert sokan, támadták és támadják még mais, azok, akiki nem tudnak közgazdaságilag eléggé fegyelmezetté a gondolkozni. Egyik legnagyobb előnye az, hogy megszünteti azt az (anarchisztikus termelési rendiért, amelyben mindenki azt termelte, amit akart és annyit termelt, amennyit akart. Egyesek tisztán arra gondoltaik, hogy a saját gyomrukat megtöltsék vagy pénztárcájukat dagadóvá tegyék, de kivonták magukat az alól a, szent kötelesség alól, a melyet pedig mindenkinek teljesítenie keli: a nemzeti termelés fokozása alól. A nemzeti termelésbe mindenkit be kell vonni, erre mindenkit rá kell kényszeríteni és ez a rendszer gyönyörűen rá is kényszeríti az emjbe réket arr a* hogy erejük!'legutolsó megfeszítésétig is dolgozzanak, mert e nélkül az összmunka, harmonikus munkai nélkül az országot ebből a kátyúból, ebhől a nehéz helyzetből 1 kimentemi nem. lehet 1 . A. beszolgáltatása rendszert megindításakor «oikam bizonyos aggodalmakkal fogadták. Aggodalmakkal, mert valljuk be, nagyon sokan nem értették meg, sőt sokan, nem értették meg olyanok sem. akik hivatva lettek volna arra, hogy azt a nép közt szimpatikusisá és ismerné tegyék. Ez azonhaini elsősorban a magyar gazda konzervativizmusával volt magyarázható. A propaganda, a felvilágosító munka, az Úristen kegyelme és segítő keze azonban megmutatta, hogy igenis ez >a rendszer jó, csak akarni kell, csak bízni kell és akkor az Isten áldása meg van rajta. Amikor a miniszter úr ezt ai rendszert kötelezővé tette, sokan voltak, akik gáncsolták. Mint említettem, nemi értették meg. Nehézségeiket láttak benne, ki akarták vonni maguk at, mert gondolták: nienï szívesen térnek el a, more pattrio-tól, a régi rendszer szerinti gazdálkodástól. Talán szívesebben maradtak volna meg a búzarkukoriea forgó mellett, talán, nem szívesen vették kezükbe a plajbászt, hogy kiszámítsák, hogyan is fogják azokat a pontókat beszolgáltatni. Éppen itt látom azonban enlnek a rendszernek rendkívüli nemzetineveiő hatását, hogy papír elé kényszerítette a gazdát, plajbászt adott a kezébe és rákényszerítette a szükségtörvény erejével arra, hogy igeni» gondolkozzék, szakítson a muTt konzervativ izmusával, gondolkozzék jobb termelési metódusok felett, ha önző volt, gondolkozzék a saját önzése szempontjából, de a nagy gazdasági szempontokat se mulaissza el figyelembei venni. Ez és aa a nagyszerű gondolat, hogy az őszi szántást jutalmazták, ma már meghozták gyümölcsüket, Ma már látjuk, ha ősszel keresztül megyünk a földeken, hogy a nehéa szántási viszonyok ellenére is mindenfelé felszántott, mégpedig jól felszántott földeket látunk. A múlt esztendő taipaisztalatai alapján bízhatunk abban, hogy . a jövő esztendőre Is meg fogja ez hozni a gyümölcsét. Az olaj lenmag termelelsének! ftokozásávali már érezzük, látjuk, hogy a magyar mezőgazdaság lélekzethez jut, már látjuk, hogy nem kizáróan a romaninapraforgóra, á szerbiai kukoricára van rákényszerítve, hanem a kukoricával is a nehéz termelési szezonnak és esztenr dőnék ellenére valahogy mégis csak megleszünk és nagymértékben fogjuk pótolni azt a nagy fehérjeminuszt, azt a nagy feihérpehiányt, amely azelőtt éppen az irányítás hiányában
