Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

Az országgyűlés képviselőházának 344. ülése Í943. november 25-én, csütörtökön. 233 mennyiség állit rendelkezésre a- gyáriparnak, amelyet, ha közifogyasztásra, feldolgozott volna, kielégítette volna a közfogyasztást. Sajnos, Csak 480.L00 pár cipő készült belőle, holott 3 millió pár cipőnefc kellett volna 1 készülnie 1 . Ez, mégis csak' gondolkodóba ejt és fel kell) hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy kutassa ki ennek a hajnak aa okozóit, ,J ól tudom, hogy a honvédség igen tekintélyes mennyiségű bőrt használt fel; viszont úgy tu­dom, hogy ehhez az exportból is visszakaptunk bizonyos bőrmennyiséget. Hozzá, jön még énhez a lón, a gida-, a juh- és egyéb bőrmennyiséig, tehát itt fennakadás nem lehetett. Valami más bajnak kell é körül lennie. Tekintettel arra, hogy ősz vara és a tél ellőtt állunk, érthető, hogy nagy az elkeseredés a láb­beli hiánya miatt (Andréka Ödön: Jogosan!) és amikor az emberek kezében ott van azi utal­vány, bizalmatlanságot költ az, ha cipőt nem kapnak ellenében. Eá kell mutatnom a hiba okaira. Ügy látom, a legnagyobb hiba a túlzott tartalék oltás. A kész árut azonnal át: kellene adni a közfogyasztásnak, a hadseregnél pedig oda kellene hatni, hogy mindazokat a bőröket, amelyek vastagság, szakításpróba és sűrűség, fajsúly, túlzsírozíottság. szempontjából el nem fogadtatnak, mint alkalmas áruk, azonnal a közfogyasztás céljaira fordítsák. De hallomás ból arról értesültem, hogy a gyáraik alaptőkéjé­neife majdnem háromszorosa fekszik tartalékolt bőráruban, (Böres János: Ez igaz!) Annál in­kább' áll ez.a tétel, mert meg kell vizsgálnunk a bőr árát is. Ugyanis annakidején 1 a kilónként 80—90 filléres, borjú árában 2.40—2.80 pengő} fizettek a bőr kilójáéirt. Most, amikor a borjú ára' 4.50 pengő, csaík 2.47 pengőt fizetnek a bőr kiHőjáért. Ea az összeg nem nagyon serkenti a beszolgáltatást', de úgy látszik, annál kedvezőbb a haszon a gyáripar részére. Éppen tegnap említette itt a képviselőház­ban egy gazdatársam, ^hogy egy lóbőrért 12 pengőt kapnak, de csak akkor, ha a sörény és a farok is megvan, e nélkül csak 8—10 pengőt kalpnafc. Természetesen ez; sem serkenti a gazr dákat beszolgáltatásra. Inkább odaadják a< bőrt a pásztornak, aa lenyúzza és csinál vele, amit akar. Szigorú büntetést kellene hozni azokra is, akik a munkásbakancsot 1 úgy készítik el. hogy a jó áruba, amelyet kapnak a közellátásügyi minisztériumból, belekeverik a rossz árut éis ezt a kevert holmit szállítják vissza. Ezért a legsúlyosabb büntetés járjon a bí­rói ítéleten kívül és pedig ezekre' ki kellene mondani, hogy amnesztia a köz ellátást veszé­lyeztető cselekedetekre ne legyen. (Heresies.) A gazdának futtatni kellene aa ilyen el­hullott állatok kidolgozott bőréből. Az volna az indítványotmi, hogy) méltóztassék ebből bizo­nyos mennyiségű kidolgozott bőrt a gazdáknak vissza •szolgáltatni. Kötelezni kellene a tímáro­kat arra, ho'gy aa ártábláíziatokat függesszék ki, mert lehetetlen árakat kérnek a bőrök kidolgo­záisáért. Szóvá' kell tennem a budapesti lisztnagy­kereskedők kijelölését is. (Halljuk! Halljuk! Sobbfe­: '&\) Az új rendelkezés előtt 56 volt a lisztkereskedők stzáma. Most aa új intézkedés 10-rei szállította le, ,a> közellátásügyi miniszté­riumnak illetékes osztálya később a főváros kívánságára 13-ra emelte, majd újabban 14-ben állapították meg a lisztnagykereskedők szá­mait. Csodálatos, hogy milyen erők működhet­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ xvin. tek e kijelöléseknél, mert éppen a III. kerület­nek egyetlen lisztkereskedője sem jutott kije­löléshez, holott ott két nagy, régi időtől fogva, még a nagyszülőktől átvett nagykereskedő van, tisztességes, becsületes, keresztény keres­kedő, akik egyike seam kapott kijelölést, ellen­ben kaptak kijelölésit magántisztvisieiők, ecet­gyári részvénytársaság, azután zsír, saalonna,­termény- és gyariniiatárú nagykereskedő, aki mellékesen lisztképviselettel is bír. Kaptak kijelölést az I, és' az V. kerületben a III. kerü­letre vonatkozólag, tehát onnét látják el a III. kerületet, vagy pedig a VL kerületből látja el lisztnagykereskedö iroda, a IX. és a XI. kerü­letet, (üörcs János: Egy kis protekcióval!) Nem csoda, ha éppen eizek & lisztnagykereskeu dők most gyűlést tartottak, amelynek végered­ménye az volt, hogy 50 fillér áremelést fognak kérni szállítási többletért. Kéreimi a miniszter urat, adja meg erre azt a feleletet, és az összes'régi, tisztességes, becsü­letes, lisztnagykeireskedőnek adja vissza ta liszt­nagykiereskedést. (Egy hang a szélsőbaloddá on: 'Hal keresztényiek!) Élz tetrmeszetes dolog. E 13 ember mellőzésével mindazokat jelölje ki, akik azelőtt ezzel foglalkoztak. E mellett a kérésem mellett szól még az is, hogy ma nem tanácsos à lisztet egy helyen tárolni, tehát a malmok­ban, hiszen ott tűz, vagy más ok következtében elpusztulhat. De igen helyes volt egy képvi­selőtársamnak az a tegnapi elgondolása, hogy lisztnagykeirieskedőknél a raktárakat egy hó­napra előrelátva kellene felhalmozni, hogy ha egyik helyen valami történik, ,a másik őt kise­gíthesse Mélyeh t. Képviselőháiz! Ezzel kapcsolatban még azt kell elmondanom, hogy amióta ez aiz úi lisztkereskedői kijelölés megtörtént, bár a miniszter úr felemelte a fejadagot és bár tud­juk, hogy a malmokban annyi liszt van felhal­mozva, hogy munkaszünetet kellett tartani, ép­pen a III. kerületben, a Bécsi-úton, ahol tégla­gyári munkások vannak, megesett, hogy szombaton nemi volt liszt. Ezek a szegény em­berek kénytelenek voltak félórát gyalogolni és mindenfelé lisiztet keresni. Természetesen nem jót mondtak sem a közellátásria, sem a miniszte­rekre. (Derültség.) Régebbien a lisztnagykereskedők éppen eb­ben a III. kerületben, hétfőn eljártak a kiske­reskedőkhöz, megkérdezték, hogy mit kívánnak és ezt egy-két nap múlva odaszállították szám­lázva. Ma előfordul, hogy ai III. kerület kiske­reskedőinek be kell menniök az V: kerületbe, a Tükör-utcába és ott le kell fizetoiök a megren­delt liszt árát — meig is néztem a befizetési la­pot — és csak három hét múlva kapott az a kiskereskedő lisztet. Megesett, hogy nem volt az egyik helyen liszt. Az egyik ujságíróbará­tom betelefonált és akikor három zsák helyett nyolc zsákot küldtek- (Mozgás.) Aa ilyenek nem komoly kereskedők és nem szolgálják ai közellá­tás fontosságát és komolyságát. Leigyen szabad felemlítenem a sütőiparosok tűzifáéiiátását. Jól tudjuk, hogy a tűzifával nagy bajok vannak, amelyekre éppen itt a kép­viselőháziban ülő képviselőtársaim felhívták már idejében &i székesfőváros figyelmét. Ha a főváros akkor azt a másfélmillió pecigőt ráköl­tötte volna mindazoknak a terveknek megvaló­sítására, amelyeket a szakemberek ajánlották, ma volna tűzifa, azonban ma, sajnos, ötvenem, százan, sőt kétszázain is állnak sorban tűzifa­utalványokért. Ez nem tartozik ugyan a, közel­látásügyi miniszter úrhoz,, de* ide tartóznélk sze­32

Next

/
Thumbnails
Contents