Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

234 . Az országgyűlés képviselőházának 344. ülése 1943. november 25-én, csütörtökön. rintem a sütőiparosok tüzel őetlátása. A sütő­iparosoknak havi 400 vágóm tűzifára: volna szüksége. A főváros kiadott egy rendelkezéist, és a. tűziiakereskedőknél 10 százalékot lefoglalt a beérkezett áruból. Ez félhavonként 200 vagont tenne ki. Ebből, sajnos, mert mean jött be elég fa, csak 95 vagon jutott tényleg a sütőiparnak. Jól tudjuk, hogy ,a közelUátási miniszter úr úgy intézkedett, hogy a sütőiparosok közvet­lenül a malmoktól kapják a lisztmennyiséget. Ámde, ha nincs fia hozzá, nem tudják a kenye­ret megsütni. Ezért azt óhaj tárnám, hogy úgy a magánháztartások, mint a sütőiparosok tűzifa­kiutalásai tartozzanak ai közellátásügyi minisz­ter úr hatáskörébe. Rá kell mutatnom a eséplési • üzemanyag biztosítására is. Jól tudjuk, hogy Magyarorszá­gon körül beilud 30.000 cséplőgép működik, ame­lyek üzeméhez szén, nyersolaj, petróleum, kenő­olaj, gépszíj, stb. szükséges. Az. i'dén megkap­tuk ugyan, de azért sem volt nagy baj, mert a szárazság miatt ráért a cséplés, hanem a jö­vőre löntois volna, intézkedni, hogy bizonyos felhasználási keretiét kapjon a közellátásügyi minisztérium, amelyből, ha lehet idő előtt, de legalább idejében a cséplőgépeket el tudná látni üzemanyaggal^ hogy fenniakadás n© legyein. Ha az ember Budapest kirakatait néizi, pél­páu'l a Váci-utcában, azt látja, hogy hagyma­dtatra konzervek is vámnak. Amikor az, ország hagyma ellátását sikerült egész esztendőre biz­tosítani és, a háztartásokat is sikerült ellátni hagymávail, — sőt, maradt is egy bizonyos fe­lesleg — szerintem, teljesem felesleges volt hagymadarát készíteni és az ahhoz szükséges 'dobozok gyártásahoz báldoganyagot kiutalni. Meg vagyok arról győződve, hogy ha ez a ki­utalás a közelUátási miniszteri úrhoz tartozott volna, akkor ezek a hagymadarakészatők nem kaptáik volna a bádogidobozOkhoz anyagot, hi­szen a hagymadarát lehetett volna papirosba is csomagolni. T. Ház! Ha már a kirakatoknál tartok, le­gyen szabad a imániszter úr figyelmét felhív­nom arra, hogy például a kirakatokban látni kis táblákat ilyen felírásokkal: »Eladva, deko­ráció — nem eladó, rendelésre, méret szerint« vagy »rendezés alatt« stb. Sokkal helyesebb volna, ha például angolszöveíet tesznek a ki­rakatba, odaírnák, hogy: íme, te szegény, aki a kirakatot megtekinted, ezt úgy sem tudod megfizetni. (Derültség.) Ez az egyik. A másik az, hogy a rendelésre vagy méret szerint fel­írások alá igen magas árak vannak írva. Az egyszerű emberek ezeket természetesen látják, nem felejtik el, hogy 1300 pengő vagy 2000 pen­gő egy ruha, ellenben arra nem gondolnak, hogy nekik olcsóbb minőségű anyag is imegfelélne öltözködésre, de az előbbi magas árhoz akarják beállítani kereseti viszonyaikat és igényeiket. Én ezért tartom veszélyesnek ezeket a kirakat­táblákat és erre nézve kérem is a miniszter úr szíves intézkedését. Még más jelenségről is kell beszélnömi. Tud­juk jól, hogy az épületfakereskedők közül so­kan a kincstártól kapnak épületfaanyagot, te­hát maximális áron. Igen sok új fakereskedés is nyílik. Ha ezekbe bemegy az ember és vásá­rolni akar;, nem egy helyen azt (mondják, ez le van foglalva a Légó. vagy a katonaság cél­jára, vagy erre vagy arra a célra. Kérem a miniszter urat, küldje szét detektívjeit és vizs­gáltassa felül, hogy az ilyen kijelentések meg­felelnek-e a valóságnak és igenis kötelezze az illetőket, hogy a hatósági táblát, amennyiben az le tvan foglalva, tegyék rá arra a fára. Meg­történt az, hogy egy vizimaloimi tengelye eltö­rött és nekem kellett eljárnom, hogy megkapja a molnár a tengelyt. Tehát nem akarják el­adni az árut, hanem tartalékolni akarják. Leg­alább' is én ezt következtetem. Kérem továbbá a miniszter urat, méltóztas­sék a vízimalmokban a télelőtti őrlést lehetővé tenni, vagyis azt, hogy a januári, februári és márciusi gabonát már most decemberben őröl­hessék,- mert a vízimalmok működésében ez nagy üzemanyagmegtakarítást, villanyáram­megtakarítást jelentene. Különben is nincsen kizárva, hogy januárban, februárban és már­ciusban esetleg befagy a X)una és akkor azután a gazdák liszt nélkül maradhatnak. Legyen szabad az élelmiszerjegyek formá­jára is felhívnom a miniszter úr figyelmét. Talán helyesebb volna, ha ezeket az élelmiszer­jegyeket 1-től 50-ig vagy 1-től 65-ig számoznák és a, miniszter úr hetenként — mondjuk a szom­bati újságban — közölné a közönséggel, hogy erre, vagy arra a számú jegyre ez és ez kap­ható, így nem maradna olyan jegy, amelyre nem kapható semmi, ami bizony eikedívetlene­dést, lebecsülést szül az emberben, a fogyasztó­ban, mem is szólva arról, hogy ha például Bu­dapesten vesszük a 2 millió jegy elvesztett mennyiségét és annak nyomdaköltségét, ez kör rülfcelül 60.000 pengőt tesz ki. Felesleges tehát olyasmit nyomtatni, amire nem tudunk vala­mit adni és kiszolgáltatni. Most legyen szabad a mdniszter úr ' figyel­mét felhívnom a hűtőházak alkalmazottaira, illetőleg vezetőire. Megtörtént a nyáron, hogy egy vállalat nagyobb kvantum disznót ölt. Á parancs az volt, hogy azonnal be kell tenni a hűtőházba. Minden szakembernek tudnia kel­lene, hogy vágás után az állati test melegének távoznia kell, amihez egy bizonyos idő szüksé­ges, mert ha idő előtt teszik be a hűtőházba, azt a jégpáncél körülvonja, a belső állati meleg pedig azt a húst felbomlasztja. Természetesen a hús elromlott. Úgy hallottam, hogy az illető vezetőt, aki felelős volt, hála Istennek imár el is mozdították. Fel keli azonban hívmoim a miniszter úr fi­gydmét a tároló helyiségekre is. Méltóztas­sék azokat; szigorúan felülvizsgáltatni, mert van olyan tároló helyiség is, például Csongrá­don, laimely mozinak készült, vályogból ké­szülvén az épület fala., a benne lévő gabona megdohosioidotiti. (Szász Lajos közellátásügyi mi­niszter: Hol?) Csongrádon! Már most kell kérnem a minisiziter urat, mél­tóztassék intézkedni a befőzési cukrot illetőleg is. Úgy érzem., hogy mosit, anaikor a cukorgyá­rakbajn ibefejeződik a kampány, ki lehetne szá­mítani, mennyi az országi cukor szükséglete és­hogy ebből manad-e annyi felesleg, f ihogy a cu­korbefőzési igényeket ki lehet elégíteni. Ha igen, most kellene a gazdaköröklkel vagy a ha­tóságokkal előkészíttetni, hogy ki jogosult az ilyen befőzési cukorra, nehogy előforduljon az az esíet, mint tavaly, hogy a 300 négyszögölön felüli telektulajdonos, de kevesebb gyümölcs­fával beültetett területű kapott, holott! a 25« négyszögöl területtel bíró és több fával rendel­kező, beíozéisi cukor kiutalásában nem része­sült 'Én telhet azt hiszem, most kellene az anya­got "feldolgozni és most kellene a közönseggel tudatni hogy lesz-e befőzési cukor vagy sem.

Next

/
Thumbnails
Contents