Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

'Áz országgyűlés képviselőházának 344. nünk, hogy különösen ilyen bő gabonaitermés idején, mint amilyennel ebben az esztendőben hála Istenné dicsekedhetünk, ez az erőtakarmány, ez az egyszerűen felhasználható, semmiféle szaktudást nem igénylő erőtakarmány minél inkább a kisbirtoikosember állatállományának megteremtése szolgáljon. A nagybirtok ahol az, állatállomány fenntartása és táplálása szakszerű kezekben van, ,ai különböző njesterséges erő takarmányt jobban tudja felhasználni, jobban tudja a különböző pogácsiaféléket, esoútlisztet, vérlisztet, melasz t és hasonló erőtakarmányokat felhasználni. A kisbirtokosember egyszerű gazdálkodásához az állattartásban legmegfelelőbb, dolog a korpa. Ezzel szemben korpaitermelésünk alacsony, a túlmaffas kiőrlési százalék miatt. Egyáltalábani nem látom indokoltnak például azt, hogy ha a kishirtokoisember a gabonabeszolgáltaitási kötelezettségéaek eleget tett, a saját céljaira megmaradt gabonáját a vámőrlésnél miért nem őröltetheti ki olyan százalékra, amilyen százalékra kívánná, éppen azért^ hogy esetileg- nagyjpbb korpamennyiséghez jussom hOzzáí '„. Azután a korpának a pontrendszerben való értékelése is rossz. A korpa a búzának) 100 pontjával szemben 50 pont terhet jelent métermázsánként, ha a gazdaember korpához jut vagy korpát vásárol vissza. Mit jelent ez? A gazaa

: emfoeir igyekszik lelkiismeretesen eleget tenni annak à kötelezettségének, hogy beszolgáltassa a reá kirótt pontokat. Mivel azonban aműgyis nagyon keservesen tudja beszolgáltatni csekély terményéből a maga nagy szükségletei mellett a reá kirótt pontokat, nem meri igénybevenni azt a korpát, amely a pontrendszerét rontja és megterheli a gazdaiktönyvét akkor, amikor a búza értékének felemennyiségéig van megállapítva a korpa pontértéke. (Csorba János: Aki korpa közé keveredik, megeszi a közellátás. —Szász Lajos közellátásügyi miniszter: A disznó! — Derültség) Mi következik ebből? Éppen azt a célt nem lehet elérni, amelyet én az imént voi'tam bátor felvázolni, hogy a korpa, ez az egyszerűen! felihasználhaitó erőtakarmány, a kisbirtokoshoz kerüljön, mert hiáJbla, nyugodt iélekjkiel osak az a gazda^ veheti vissza, aki beszolgáltatási kötelezettségének a kötelezettségén túlmenő módon eleget tudott tenni? Az pedig köztudomású, hogy nem a kisbirtokos, hanem a közép- és nagybirtokostársadalom. Mint mondottam, a ' nagybirtokostársadalom 'az egyéb erő takarmányokat okszerűbben tudja felhasználni, a koirpát tehát a kisbirtokoshoz kellene irányítani, ő azonban nem f veheti igényibe azért, metrt ez a gazdakönyvét olyan miértéikbeni terheli meg* hogy nem meri válIfailni a toékázatot. azt a bírságot, amelyet majd az elszámolás idején ki fognak rá róni. ha nem tud elszámolni. De ennek van egy másik oka is. Az, hogy igen alacsony az árbeli különbség a búza és a korpa^ között. 16 pengő méteirmázsánként a különbség a búza és a korpa ára között. Kérdezem, igen t. miniszter úr, nem ér 16 pengővel többet a búzla még takarmánynak is. mint amennyit a korpa ér?

1 Nem eshetik kisértésíbe • akárhány ember a tekintetben, vájjon beszolgáTtassa-e a búzáját 39 pengőért, hogy azután 80 vagy 85%-ra kiőrölt hitvány korpát kapjon 24 pengőért?

1 Természetesen vagy a búza árát kelll e. tekintetben megfelelő mérvben felemelni, vagy a korpa árát kell úgy leszállítani, hogy a differencia a kettő értékének valóban megfeleljen. Pe nem kedvez, igen t. Ház, az állatáliloûlése Î943. novembet 25-én, csutMÖkŐn. 231 mány megmienttéséneki a« állátrekvirálás, az állatbeszolgáltatás és az ott gyakorolt eljárás sem,. Németh Andor [képviselőtársamnak igaza volt abban, hogy a gazda állapítja meg, milyen állatot ad, milyen állatot kell beszolgáltatnia, lényegében azonban a helyzet az, hogy olyan állatot visznek el, amilyen van. Szörnyű ráfi zetéssel jár ez a kisgazdaember számára. A magam esetéből indulok ki. Ez év tavaszán felajánlottam egy darab príma 5000 pengős törzskönyvezett tehenet, -mert nem volt más jószágom, felajánlottam azért, hogy ne miaradjak ki én sem a beszolgáltatási kötelezettségből. Az állatot igénybevevő szervek maguk äzlb ajánlották, hogy adjam oda valamelyik másik em|bérnek és szolgáltassam én be annak, gyengébb minőségű marháját- így is tettem, oda>adtaimi egy másik gazdának, azután súlyban körülbelül olyan marhát szolgáltattam be, mint amilyent neki adtam. En kaptam érte 700 pengőt, ez a gafzida pedig 2700 pengőért adta el két hónap múlva laízt a tehenet, amelyet neki adtam^ (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Kár volt odaadni!) Semmi körülményeik között sémi kedvez a magyar állatállomány létszáma fenntartásának a sertésánafei mostani állásai sem, A háború tartama alatt a sertésállomány létszáma^ egynéhányszor változott Először a magaslétszámú sertésállományunk lecsökkent igen

1 alacsony létszámra, s lawiikor valami kis lehetőség nyílott a m&jlacok jobb értékesítésére, akkor egy kismértékben, persze tnem békebeli mértékben; emelkedett, most pedig zuhani tovább és állandóan, zuhan. Ameddig az a rendelet, amelyet a napokban adott ki a miniszter úr, meg nem jelenj a helyzet a következő volt. A gazda beállít egy süldőt, amelyből öthónapi hízlalási utáni lehetett várni 150 kilós B&Ftést. Az ára 700 pengő volt, 700 pengőért lehetett ventni egy ilyani beállítani való malacot. Beleetette a gazda az öt vagy hat métermázsa kukoricáját eibbeni a szűk taíkaxmányviilágbatn. Akkor eladta 2 pengő 90 fillérért kilogrammonkénti. Kapott érte 450 pengőt. Szeretném azt a gazdát látni, bármilyen jóindulatok is éljenek ai lelkében, akiniek kedve volna ilyen; körülmények között a hizlalásra, és aki azt nem kizárólag reákényszierített, reáerőszakolt kötelezettségnek tekinti ! Ha a magyar állatállomány továbbra is ebben aiz elbánásban fog részesülni, akkor a sertésállományt ki fogja irtani miajga a gazdaközönség, ai szarvasmarhaállomány pedig a viszonyok követkéztébeni csökken le s a háború után egyszerre ki fog derülni az, hogy a mar gyár mezőgazdaság mérhetetlenül

1 leszegényedett a háborúban. (Börcs János: Ki fogja ezt a háborús számlát fizetni? — Egy hana a szélsőbcíoldaion: A szaikember\)k, aMk iv&tézik!) Még^ egy kérdést kell itt miegemlíteném » takarmánnyal kapcsolatban^ éspedig azt, hogy tudomásom szerint két országba — az egyik Svájc — sizemesen kerül kivitelbe a búza- Azt is hallom, hogy a magyar malímok kapacitásának mintegy 40—50 százaléka van csak kihasználva, tehát meg tudlnák őrölni azt a gatonát, amely szemesem kerül kivitelre, Milyen; mérhetetlen nagy előfiy Henne ez most, ai háború idején! . Hiszem már békében is panaszkodtunk e miatt, de most. háború idején milyen nagy dolog lennie, ha a kivitelre kerülő gabonái liszt alakjában kerülnie ki és a takarmányrésze itthon maradna. Mert az is lehetetlené««, hogy adjunk állatot is, és a takarmány is kivitelre kerüljön. Adjjunfc inkább itthon meerbizlailt ál-