Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

230 Az országgyűlés képviselőházának 344. sági termelési cikk, a takarmányrépa is például többszörösét, mintegy az ötszörösét, hatszorosát jövedelmezte a búzatermelésnek. Én ismételem, neon vagyok híve békés viszonyok közt a búzatermelés fokozásának, mert a magyar mezőgazdaság fejlődésénlek útja nem a búzatermelés fokozása felé vezet, die háborúbani, amikor a kenyérgondot kelli elsősorban! megszüntetni, azután pedig a zsírgondot, mindenit el keKi követnünk, hogy a mezőgazdasági lakosság! kedvét a búza- és teingeritermelésre nézve mindinkább fokozzuk. Ennek a két cikknek, a búzának és a tengerinek ára mutatja meg a legjobban a^t is. hogy a közellátási kormányzat nem veszi kellőkép figyelembe az aigráirolKót, sőt, mintha a magyar gazdasági élet szótárából; száműzve is lenne már egy nagyon elevenbe vágó kérdés* az agrárolló kérdése.^ Néhányszor alkalmaim volt éppen a közellátási tárca vitájánál rámutatni arra, hogy áz agrárolló eltüntetésére a legalkalmiasabbak azok az idők, amikor akár a világpiaci helyzet alakulása, akár egyéb körülmények folytán az árak emelkedőben vannak, amikor nem keill mesterségesem emlelni az alu'tmaradt árakat» hanem a. kiegyenlítődést meg lehet teremteni tisztián. azáltal, hogy az egyik önmagától irtózatos mértékbem emelkedő cikíknek az árát megárlítoni, ai másikat pedig ugyanarra a szintre felengedem, ugyanott állítom meg és akkor az agrárolló be*-* csukódik. A Gazdaságkutató Intézet jelentése szerint az agrárolló mintegy 17 százalékos nyílást mutatott néhány hónappal ezelőtt. Ha azonban nem' azokat a hivatalos gazdasági jelenségeiket vesszük figyelembe, amelyeket a Gazdaságkutató Intézet köteles figyelettnlbe venni, hanem egyéb gazdasági jelenségeket, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az agrárolló nyílása ezidőszerint 30—Í0 százalékos lehet. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar mezőgazdaság színvonallá állandó hanyatlásra yarn ítélve, mert: annak az üzemnek, amelynek évről-évre növekszik a kiadása és évről-évre csökkeni a. bevétele» a közgazdaság törvényei szerint, ha egyáltalán) akarunk még figyelembe venni közgazdasági törvényeket, előbb-utóbb el :. kell pusztulnia. {Börcs János: Halálra van ítélve, az biztos!) Igen t. Házi! Általában azt kell látni, hogy a közellátási kormányzat a közellátás zavarta-« lan, vagy minél jobb biztosítása énetekében irányítást ad a magyar mezőgazdaságnak, irányít tást kapunk szinte naponta. Ahányszor dobszó hallatszik a faluban, mindig valami újabb intézkedésről hallunk, amelyek kötelességeket szabnak meg a számunkra. Ezzel szemben iaz a helyiset, hogy a magyar mezőgazdaság igényei az irányítással és a számára, megszabott feltételekkel szemben koránt sincsenekl kielégítve. Nemcsak a két említett főterményneífc, de egyéb termékeknek és eladásra kerülő mezőgazdasági cikkeknek áraira nézve is azt kell megállapítanom;, hogy a mezőgazdaság el van ítélve. El van ítélve arra, hogy nei fejlődhessék, ki van szolgáltatva a vele szembenálló gazdasági érdekcsoportoknak, a legteljesebb mértékben. Például irányítást kap a mezőgazdaságnak a kisbirtokos része is arra, hogy ipari növényeket, oűajos magvakat kell termelni. A nagybirtok ezeket az ipari növényeket esztendőkkel ezelőtt is termelte, miálr amikor azt kifizetődőnek látta, megvan a termelési gyakorlatai, megvan a hozzáértése. A kisbirtokosnak azonban minden előkészítés nélkül szakadt a nyakába különböző olajos növények ülése 1943. november 25-én, csütörtökön. termelésének kötelezettsége. Ebben az esztendőben aiz én vármegyémben például a szójababteirmés egy métermázsa alatt marad katasztrális holdanként. Vájjon fel szabadl-e egyáltalán vetni azt a kérdést, hogy ha a közellátási kormányzat rákényszerítette a magyar kisgazdát arra, hogy az ő termelési rendszerétői eltérő termelésbe fogjon bele, akkor &z ilyen nagy ráfizetésekért ki viseli a felelősséget? Ki fogía megfizetni a magyar kisgazdának azt ai ráfizetést, azt a veszteséget, amivel például ebben az esztendőben az olajos magvak termelése' járt? Nem sokkal okosabb lett volna-e, ha azt mondlanák a húsz vagy ötven holdon aluli magyar kisbirtokos társadalomnak, hogy tessék termelni lucernát? Annak a termeléséhez ért. Előállítanál nagymennyiségű fehérjetartalmú takarmányt, ami a legjobban hiányaik takarmányozásunkból. így nem arra köteleznék, hogy napraforgót, meg szójababot termeljen, amihez elsősorban nem' ért megfelelően, másodsorban pedig van még egy hátulütője a dolognak, az, hogy! az úgynevezett termelői járandóságokat, a pogácsát és egyebet nem kellene apró kis tételekben kiosztani annak a kistermelőnek, úgyhogy az lebonyolítást végző adminisztrációnak a munkája nemi fizeti ki miagát. (Csoór Lajos: A verebek jól meghíztak!) Meg kell mondanom itt még, mielőtt tovább mennék, hogy a falu egészen őszintén és szívesen hozza meg a magái áldozatait a ter melésnél is, de viszont a kormányzat feladatai és kötelessége az, hogy az, ilyen szívesienl hozott áldozatok mellett azután gondoskodjék arról, hogy a parasztember termelésében ne . álljanak be olyan zavarok, amelyeknek következményeit később is viselni kell. Azt hiszem, nem lehet vitás, hogy a háború után a magyar mezőgazdaság a sok gazdasági megpróbáltatásból félig-meddig épkézláb állapotban, csak úgy tud kikerülni, ha az állatálIom4n<ya csorbítatlan lesz. Nem lesz módúnkban a. háború után azonnal a közellátás által szabályozott termelésről a versenyképes európai, piacok által megkívánt termelésre áttérni, tehát az átmenetben az állatállomány lesz az, amely átsegíti a magyar mezőgazdaságot egy újabb termelési rendszerre, amellyel majd bele tud illeszked/ni a megváltozott európai nagy világpiacokba Meg kell azonban állapítani azt, hogy a közellátási kormányzás ai magyar állatállomány létszáma ifennmaradásámak, minőségi fejlődésének nem túlságosan kedvez. A közellátás mellé most odaszegődött egy-két esztendő óta az időjárás és takarmánytermelésünk úgyszólván katasztrofális visszaesést mutat az előző esztendőkkel szemben. Így azután az állatállomány stabil fenntartásának alig lesz meg a lehetősége. Mindent el kellene azonbaou követnünk azért, hogy áz emberi élelmezés biztosítása mellett a legfőbb és a háborút befejező években legjobban felhasználható magyar nemzeti vagyont^ m állatállományt, amennyire csak lehetséges, megmentsük azért, hogy az európai gazdaságpolitikában Ingyen valami «i kezűinkben nekünk is, amellyel majd helyt tudunk valameddig állni. Éppen ezért mindent él kellene követnünk] á takarmánykérdés megoldására. A magyar kisbirtokostársadalom állatállományának táplálásánál á legfontosabb, a legjobban felhasználható és a gyakorlatban is legjobban bevált erőtakarmány a korpa. Arra kellene töreked-