Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
Az országgyűlés képviselőházának 344. ritkán. 20 pengőt fizetnek. (Ügy van! Ügy van! a balkö&épen.) Ennek következménye az, hogy a gaada, aki nem akarja földjét műveletlenül hagyni* kénytelein ugyanezeket az áraklat megfizetni. Az árkalkuláció ezzel üzemiben helyttelen. Nap mint nap találkozunk azzal, bogy aiz ipari ciüafeek árához ennyi meg ennyi sízázalékifelárait 'Számítanak. (Gr. Teleki Béla: 80%-ot is!), ugyanakkor pedig a mezőgazdaságnál ezt egyetlen esetben sem tapasztaljuk. Méltóztassék komoly megfontolás tárgyává tenni, hogy ha az árkalkuláció kérdésében — amely a mezőgazdasági termelés elsőrangú tényezője — nem tartunk lépést, iha nem vagyunk kellőképpen rugalmasaik, ha nem alkalmazkodunk azokhoz a változott^ viszonyokhoz, melyeket m háború hoz; magával, eredményt nem fognak elérni ezen a téren. Igaz ugyan, hogy nem lehet) 5—6 hónapra el Őre megjósolni a munkabéreket — mint ahogy r mai sem tudnánk megmondani, hogy a jövő nyáron mit. fogunk fizetni egy-egy mezőgazdasági munkáinak: lehet, hogy 30 pengőt. Viszont az is igaz, hogy az ármegállapítás, a munkabéreikhez! képest, lényeges ebi len korábban történik. A termeié«! tehát isy esődbe jut s e mellett a mezőgazdasági termelés, az ipiatrral Szemben, teljesen : igazságtalan helyzetben van. (Űffy »/ Úgy van! a jobboldalion és a középen.) Ezzel kaocsolatiran, tisztelettel felhozok néhány példát. Itt vannak mindenekelőtt az olajos magvak elsősorban a napraforgó A szárazság következtében az idei naorafoigote^més lényegesen kisebb volt a szokottnál. A betakarítás azombalm olyan száraz állapotban történt, hogy egy métermázsára* vonatkoztatva az olaihoztalm legalább 15—20%-kal magasabb, mint ? mennyi más esztendőkben szokott lenni. Kérdem, miért nem fizetlbető meg ^z a különbség a gazdának, ha kevesebb terménye tw*em, de ugyanakkor anna.V minősége jobb 1 ? Nem VPffvpk tökéletes olaj szakértő, ezért nem tudok abszolút biztos számokat mondani: hozzávptfile,giesen pgy méte T imáZ'sa napraforgónál az oladkiterme'lés normális körülmények között 25 liter szokott lenni, addig p^hen az évben 30 liter az nlajki'enmelés mennyisége. Itt tehát lényeges külr'mbség van. Vagy itt van a> cukorrépa. Hasonlóképpen a szárazság folytán lényegesen kisebb a cukorrépatermelés, de a eukorkitermelés legalább 20%-kal jobb a szokottnál, (úgy van! Űgv vak! a béközépen) Miért nem lehet ezt a többletet a gazdának megtéríteni, miért nem regresszálnató ezzel a gazda? Hai kevesebb terménye van, de minőségileg joibbat termel, akkor ez a minőségbeli differencia, miért nem biztosítható a gazda' számárai (Ügy vaní Üpy van! — Hehn*.?lés a Ház minden oldalán. — Taps a jobboldalon és a középen.) Tdőmnek végére értem, befejezem mondanivalómat. Megköszönöm a miniszter úrnak és az állam titkár úrnak eddigi munkás águkat és kérem, méltóztassanak figyelembe venni ezeket a szempontokat és méltóztassanak ugyanolyan energiával, hozzáértései és lelkiismerettel irányítani a közellátást a jövőben is, mint ahogy eddig méltóztat talk tenni. Ebben a reményben magam m pártom nevében a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a halközépen, — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? ilése 1943. november 25-én, csütörtökön. 229 Incze Antal jegyző: Nagy Feren«. Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat ihleti a szó! Nagy Ferenc: T. Ház! (Hadjuh! HaMjuU) A közellátási tárca költségvetésének tárgyalása minden esztendőben komoly és nehéz feladat elé állítja, a képviselőket. Ez az a terület, ahol senki sem kritizál szívesem és aihol a kritikára mégis a legtöbb ok van. Ha amiad nap vitájának : eiddigi szónokait végighallgattuk, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy bármely oldalról hangzottak is el a felszólalások, tulajdonképpen minid panaszokat adtak ellő, kritikát gyakoroltak a kormányzattal szemben s legfeljebb a konzekvenciák levonásában volt különbség, hangban, kifogásokban azonban alig volt eltérés a klülönböző oldalakon helyet foglaló szónokok felszólalásai között. Miután azonbani a közellátás — úgy látszik — nem egy -esztendőre rendezkedik be, hanem a háborúnak hosszabb időre való elnyúlása folytán a közellátási kormányzat feladata is hosszabb időre szól, mégis bírálnunk kell azért, hogy bírálataink álapján) legalább az elkövetkezendő esztendőikben várhassunlk valami javulást a közellátási kormányzat terén. Természe*tes, elsősorbam nem az egyéni panaszokat igyekszünk itt szóvá tenni, hanem főleg azokat a kérdéseket, amelyek nagy rétegeket érintenek, vagy ,a termeléssel függnek; össze- Ha a közellátási kormányzat termelési vonatkozásait nézzük legelaősorbani az tűnik szemünkbe, hogy a® égvilágon semmi sem történik azoknak a mezőgazdasági cikkeknek jelentékenyebb mértékben való termelése érdekében, amelyekre a háború idején a legnagyobb szükség van. Nagyon helyes békebeli fölfogás az, hogy búzar és kukoricatermeilésünket csökken temünk kel'l s ezek helyére ol^am magasabbrendű munkát és gazdálkodási színvonalat igénylő terményeket kell állítanunk, amelyek 1 egyrészről nagyobb jövedelmet biztosi tanaik a gazdának, másrészről több munkaalkalmat nyújtanak a mezőgazdasági munkásságnak, mint a gabonatermelés, háborúban, azonban, amikor a legfontosabb népélelmezési cikk a kenyér és ai zsír, mindent el kelleme követni, annak érdekében, hogy minél több kenyérgabonát és olyan terményt term éljem a mezőgazdaság, amely a hizlaláshoz, a zsírtermeléshez szükséges. Ezzel szemben azt kell megállapítani, hogy a mjezőgaizdasiág legelhanyagoltabb termeivénye a búza és a kukorica. E termények; árait úgy állapították meg, hogyha gazdának ne legyen kedve búzát és 'kukoricát termelni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaioldalon.) A magyar közvélemény egy idő óta elszokott attól, hogy külkereskedelmi viszonylatainkat élénkem tanulmányozhassa. Nincs meg a módja és alkalma arra, hogy külkereskedelmi kérdéseinkbe megfelelően betekinthessen, ezért részleteiben nem is taglalhatjuk a külkereskiedetlmi forgalomban a külföldi piacokon elért és az itthoni árak öszszehasonlításámak kérdését. Mégis szeretném! ai miniszter úr figyelmébe ajánliani, hogy méltóztassék csak megvizsgálni, mennyiért adtuk el a magyar búzát például a svájciaknak, hogy mit ér az a pénz, amelyet érte tőlük kaptunk és mit kap ebből a magyar gazda. Mert 40 pengőt fizetni ki akkor, amikor a miniszter úr tudja legjobban, hogy mennyiért adtuk el a magyar búzát külföldre, egyenesen nem méltányos a magyar gazdával szemiben«. A helyzet az. hogy ebben az esztendőben a legelhanyagoltabb és a legprimitívebb mezőgazda-
