Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
228 Az országgyűlés képviselőházának 344. ü ínyátói, amivel pedig a gazdálkodás lehetőségeit szűntette meg. Rugalmasabbá kellene tehát tenni az eljárást ezen a téren és a közeliiátási kormánybiztosoknak nagyobb hatáskörűik kellene, hogy legyen, hogy igazolt esetekben saját hatáskörükben: ott in tépkedhessenek. A rendeletekkel kapcsolatosan mleg kell említenem azt is, amit Németh Anidor képviselőtársam^ is megemlített, hogy bár a rendelet szerint széna helyett lehet szalmát vagy zabot bea|dni> azonban a lestöbb igénybevételi bizottság ezt nem fogadja, el. Ha tehát a gazda elmegy és visai a maga .szalmáját, azzal utasítják el hogy 1 azt mondják: Csak akkor tettél eleget kö- telezettségednek, ha szénát fogsz beadni- (Szász I>jos közellátásügyi miniszter: Hol?) Nagyon sok helyen. (Ember Géza: Csíkban!) Például Csíkban. (Egy hamg a bjközépen: Háromszékben is!) Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezen a téren is utasítást adni, — hiszem még jelenleg is folyaomatbani vannak etzefc az igénybevételek, ezek az átvételek^ tehát még mindig nem késett el egy kategorikus rendelkezés az összes átvevő hatóságok részére — hogy igenis kötelesek átvenni és nem küldhetik visszai a gazdát, ha pedig visszaküldik, azzal fegyelmi vétséget követnek el» (Gaal Alajos: Ahol nincs, onnan ne vigyenek!) Ugyancsak! sérelme a gazdatársadálamnak az, hogy az átvevő bizottságok talán kényelmi szempontokra való tekintettel — teljesen tisztában vagyok azzal, hogy semmiesetre sem központi utasításra, hanemi saját, valószínűleg kényelmi szempontjaikat figyelembevévé — a termelőgazdától nem a legközelebb eső vasúti állomáson veszik át, hanem sokszor 40—50 kilométerre vitetik el a gazdával a szénamenynyiségefc. Kérem, konkrét példákíkal tudok szolgálni. (Gr. Teleki Béla: Pótrendeletet kérünk, hogy a rendeletek betartandó'k! — Derültig. — Elnök csenget.) Ez is olyan körülmény, amely még szintén korrigálható, mert hiszen még folyamatban van az átvétel. (Nagyon gyakori továbbá az is, hogy a gazdát berendelik valamelyik napra megfelélő időre, megfelelő mennyiségű széna átadására. A gazda legtöbbször 25—30 kilométert szekerez, beviszi oda a maga szénáját és akkoir ott megtudja, hogy a bizottság aznap nem szállt ki. (Szász Lajos közellátásügyi minisztur: Hol volt ezl' — Egy hang a balközépről: Konkrét (idUpokat fogunk adni!) Ezek is olyan visszaélések, amelyek az, amúgy is eléggé sújtott gazdát kétségbeejtő* lelkiállapotba hozzák és a jogos panaszok tömkelegét idézik elő. A miniszter úr őnagyméltóságánák a figyelmét fel kell még hívnom arra is, hogy ijesztő, hogy ®< már igénybevett szénát milyen: hallatlanul rosszul kezelik. (Űgy t van! Ügy van!) A gazda a tőle saját gazdasági üzemének 1 veszélyeztetése árán bekövetelt szénamennyiséget keservesen beszolgáltatja és kötelezettségének eleget tesz (Gaal Alajos: Ott rothad!), ugyanakkor pedig látja, hogy a hatóságok, illetve az átvevő szervek kezében ez két-három hónap múlva elrothad és tökéletesen tönkre megy. (Felkiáltások jobb felől: Semmit sem ér! Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Konkrétumot kérek! — Gaal Alajos: Például Gyergyószentmiklóson ! — Elnök csenget. — Gaal Ilajos: Végig egész Csikban, három helyen is!) T. Ház! Azt látjuk, hogy hála Istennek» egy jó termés után 'kenyérben nem szenvedünk hiányt, sőt örvendetesen, feleslegünk van, ilIrtvo tárolásra alkalmas és más, rossziEjbfb évekre eltartásunkra félreteendő mennyisé-. se 1943. november 25-én, csütörtökön. geink vannak. Ezzel szemben azon ban látjuk azt, hogy a kiőrlési százalék még mindig igen magas, 80%-os kiőrlés, (Egy haang a jobboldalon: 70-re kell engedélyezni!) Ha. ezt a 80%-oit legalább 75%-<ra leszállítanók, ezzel komoly korpamennyiséget nyernénk, ami viszont az állati termékek elsősorban a tejtermékek, te-rén lényeges javulást eredményezne. A meglévő korpa tápértéke ugyanis nevelkednék, (Egy han& jobbfelől: Ügy van! Kannánk vörös lisztet 1 !) az egész korpámennyiség pedig gazdasági szempontból' az állattartás szempontjából, állati termékek termelése szempontjából előnyösen befolyásolná a jelenlegi helyzetet. Tisztelet-, tel kérem, méltóztassék az abrakhiányra való tekintettel' figyelem bevenni ezt, mert hiszen ennek megvalósításia komoly javulávst jelentene ezen a téren. A süldőrendelettel kapcsolatban is be kell jelentenem a magam aggályait. A 'süldőrendelet indokoltnak látszik, hiszen ezen a téren — valljuk be — igen sok visszaélés történik. Ezzel szemben azonban ha az egyik oldalon megfoirjuk a süldőt, akkor a másik oldalon olyan árat kell biztosítani a gazdának, ami a termelést rentábilissá teszi és ezáltal nem azt eredményezi» mint ami például a gyapjúfronton volt, hogy a birkától a termelők még ma is szabadulnak és ahelyet, hogy többtermelés lenne, állandóan csökken a termelés. Vigyázzunk, nehogy a süldő-, illetve a disznófronton is bekövetkezzék az, hogy maholnap a gazda elkedvetlenedik, mert a termelésre, azt hiszem, kényszerítő eszközöket felhasználni legalábbis igen nehéz lesz, Fel kell említenem, hogy a közellátási közigazgatás decentralizálása örvendetesen halad előre, azonban még mindig nem olyan mérvű, hogy rugalmas lenne. Még ma is azt lehet mondani, hogy a közellátási kormánybiztosok csak postahivatalként szerepelnek. (Gaal Alajos: Olyanformán! — Albrecht Dezső: Hát valamivel több!) Többé-kevésbbé a rendeletek szószerinti végrehajtására vannak kényszerítve és még azok szellemét sincs joguk esetleg a helyi viszonyoknak megfelelőeri magyarázni. Egészen más a helyzet, mondjuk, Pest-PilisSolt-Kiskun miegyében és egészen más bizonyos kérdésekben Háromszék és Csik megyében. Itt tehát bizonyos puvoárja kellene, hogy legyen ; 'a közellátási kormánybiztosnak, hogy a rendeletet a helyi adottságoknak megfelelően rugalmassá tehetné és a helyi viszonyoknak megfelelően úgy alkalmazhatná, hogy az a közellátásnak, de egyben a termelő közönségnek is előnyét és javát szolgálja. (Helyeslés a halkör. zépen. — Albrecht Dezső: Szakembereket a kormánybiztosok mellé!) Egy állandóan visszatérő baj az árkalkuláció kérdése. Azt látjuk, hogy ebben a kérdésben a gazdák az iparral szemben rendkívül hátrányos helyzetben vannak. Hátrányos helyzetben varinak azért, mert az ármegállapítások a terményeknél rendszerint a termelési év kezdetén történnek meg s ezek az ármegállapítások a munkabérekre, még pedig a hivatalosan megállapított munkabérekre támaszkodik. Mondjuk, megállapítják a mezőgazdasági nyári napszámot 6 (vagy 7 pengőben és ennek alapján kalkulálják ki a mezőgazdasági cikkek árát. Ugyanakkor azonban azt látjuk, hogy a vasútépítésnél, az útépítéseknél esetleg az árvízmentesítő munkálatoknál az államépítészeti hivatalok nem & és 7 pengőt, haneni 12—14, sőt nem
