Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
Az országgyűlés képviselőházának 344. jos: A kereskedőknél is így van!) Egy nagyobb centrumban, nagyobb városban példáull niagyarányú iparosság lévén*, az ellátás is jobb. (Ügy vmiî a balköaepen.) Ezzel szemben) vidéken, ahol az .iparosság kisszámú, avagy pedig teljes mértékben hiányzik, az ellátás ennek arányaiban! csökkeni (Gaal Alajos: A kereskedőknél is így van!) Én tehát tisztelettel kérném, méltóztassák-á kiosztást nem a kereskedők és iparosok számarányában, hanem a lakosság számarányábam eszközölni. (Hélyeslé a bailközépen.) Ugyancsak egyik legégetőbb problémánk és aal) mondhatni, a belső front nyugalmának egyik záloga a lábbelivel és ruházati cikkekkel való ellátás. Egészen elszomorító példáiklat f lathink. Példáiul az igen száraz osœ következtében. a mezőgazdasági munkák igém sok vidéklen neani voltak elvégezhetők s a most nemrégen bekövetkezett eső után indult tmiegr tiulajidonképpent a; mezőgazdasági m/unfkia. (Gaal Alajos: Úgy 1 , vafo, most folyik Csíkban!) IIa egy-egy község habárába kiment a szemlélő és nézte, hogy mi van ott», akkor elképesztő és elijesztő kép tárult eléje: zsákokba, ruhadarabokba! csavart emberek dolgoztaik ott kint, akiknél természetesen ennek folytán hülés, betegség, stb. következett be. De nagyon sok olyan is volt, aki azt mondta, hogy: mi drágább niekemi, az egészségeim, avagy pedig az, hogy vessekf Inkább nem vetek, mert lábbelim ninios, inklábih maraSjon: tehát vetetlen az a. terület, semhogy egészségemet feláldozzam. És ismerem azokat a nehézségeket, »melyek a lábbelivel való ellátás terén fennállanak, de méltóztassék n&rmtfyien megoldási módot találni, fatalpat, vagy bármit, ho&y lehetőség legyen arra, hogy a lakosság niagy tömegét valamiképpen elláthassuk. A ruházatnál ngyanez a helyzet áll fenn. ífa már azt lehet mondani, mozaikszerű ruhákat lát az ember. Rongyokból összetákolt, meleget nem tartó, az időjárással szemben ellent nem álTJó ruházattal vani a nép, különösem a falusi mnnkásfekosság felruházva. Itt is máinlden erővel arra kell törekedni, hosy lehetlőség legyten arra, hogy ietery általános típus- és munkásrahaakció bonyolíttassék '%, amelynek keretébe beleférjenek mindazok, akik p, mlagiasabb árat megfizetni ntem képesek, és akiik az esetleg a feketjepiàèoni beszerezhető ruházati cikkekhez hozzájiutni amyasri elégtelenségük miatt nem ttadnak. (Zsidó Sándor: Ezt! mennél gyorsabban!) Ugyancsak ilyen fontos és nyom osztó" problémánk az állatigénybevétel sokat hangoztatott kérdése is. Kétségtelenül meg kelí állanítanom, hoay ma már az állatigénybevétellel a gazda külön adót visel. . Ez a különadó ma már a f gazdiatársadalomnak olyan mérvű mésterheilését vonja maga után. hogy maholnao az elégedetlenség kicsapódáshoz és mondhatnám, nyugtalansághoz fog vezetni. Tudom, hogy az állatigénybevétel szükséges dolog, az ország hússal való ellátása másként nem kéozelhető el. Itt azonb an megint két körülmény van. Az egyik a helytelen árpolitika. Az igénybevételi árak olyan alacsonyan vannak a piaci árakkal szemben megállapítva; olyan naary diszparitás áll fenn az igénybevételi árak és a piaci árak között, hogy a gazdának azt kell látnia, hogy 100—120 százalékkal is többet kan, ha a piacra hajtja állatát és ott ugyancsak legális módon értékesíti. Evvel kapcsolatosan kívánatos volna» hogy ha már ez a dialog nem mellőzhető, legalább is az egységes teherviselés vezettessék be és valóülése 1943. november 25-én, csütörtökön: 227 sítsák meg ebben a kérdésben. Az egyéges teherviselés ma magában a gazdatársadalomban sem áll fenn. Azt látjuk, hogy az a gazda, aki intenzíven gazdálkodik és nagy jószágállománnyal tartja fenn a maga gazdaságig üzemét, vagy pedig éppen állattenyésztésből él (Gaal Alajos: Gsaki ez az egyedüli jövedelme!), sokkal súlyosabban van megterhelve, mint az a gazda, aki intenzíven gazdálkodik, esetleg felélbe adja ki a birtokát és semmiféle m állatállománya nincs. Az ilyen gazda szénáját eladja, maírhabeszojlgáltaitási kötelezettsége nincs, mert marhája nincs. Egyenlőtlenség áll fenn tehát és azt a lovat ütik, amelyik húz. Ezért volna igazságos, ha a kataszteri tiszta jövedelem alapján történnék az állatbeszolgáltatás. Igazságos és helyes volna, bai előre tudná ezt a gazdía, éppen úgy, mint az olajosmagviaki, kenyérmagv.ab és egyebek beszolgáltatási kötelezettségét, tehát a gondol* kozó gazdának megadatnék' az ,a lehetőség, hogy élőire szerezze be azt a jószágot, egy évvel előre gondolkozzék azon. hogy milyen állatot kell majd leadnia, mire kell felkészülnie, üzemét beállítania. (Ügy van! Ügy van! a balWzêpen.) De továbbmenőleg ez a fogyaszíóközönség érdekét is szolgálná és a közellátás helyzetét is megkönnyítené, mert hiszen ha ez az élőállatként kötelezően beadandó állat a pontrendszerben elßre kirótt és előre ismert tényező, akkor természetesen minél jobbat igyekszik a gazda beadni, mert hiszen úgy kénzelem, hogy a jobbmiriőlségű, jobbosztályú állatot magasabb pontértékkel kell honorálni, míg az alacsonyabb értékűt, megfelelően kevesebbel. A gazdának érdekében lesz tehát, hogy ne rongyot adjon be, hanem jó kondícióban lévő áh latot, amelynek húskitermelése annyival jobb, hogy a közellátásnak is könnyítést, a fogyasztóközönségnek pedig kétségtelenül előnyt jelent. T. Ház! Különösen ebben az esztendőben,' araikor a szárazság igen nagyfokú, fájdalmas kéirdés a szénabeszolgáltatás kérdése. A szénabeszolgáltatással kapcsolatban igen sok elégedetlenség, de mondhatnám, igen sok viszszaélés is tapasztalható. Már maga a kivetési is úgy történt meg, hogy igen sök igazságtalanságra adott okotAz egyes gardákra a beszolgáltatandó szénamennyiségeit a kataszteri alapján vetik ki, a kataszterben, helyesebben mondva, a művelési ágban azonban változások történitek. Nagyon sok helyen a réteket feltörték és ma már szántóföldek vannak, a 30—40 év előtti kata&zterekhen pedig még mint rétek szerepeltek ezek a területek. Nagyon sok helyen, különösem Erdélyben, vízmosás következtében a rétek minősége megváltozott és azt lehet mon dana, hogy ma nem legelóik, nem kaszálók, hanem keeskelegelőkl ezek. (Egy hmg d szélsŐbailoldation; Finom disztinkció!) Ezek után is fennáll a besizolgáltatási kötelezettség. Viszont a kataszter korrigálása valahogyan (nagyon nehézkes és kevéssé rugalmas. Ha lajz illető gaztia, akire a jegyző a kataszter alapján veti ki a beszolgáltatandó mennyiséget, panasszal fordul ai közellátási kormánybiztoshoz, a kormánybiztosi a gazda kérelmét a közellátási miniszterhez továbbít jar de mire lejön; az intézkedés, a csendlőr már régen behajtotta a gazdán iai szénát é& már régen kiihúzta esetleg utolsó szál takarmányát m a * gazda készletéből és megfosztotta állatállomá31*
