Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
214 Az országgyűlés képviselőházának 344. olyan szigorú zsidótörvényeket hoztak, hogy ennek kapcsán napi 60 zsidó szivárgott be Magyarországra- Ezeknek tennésaeteseini nem volt »em állaírnpolgársági joguk, sem kenyérjegyük, sem lisztjegyük, tehát kérdezem a miniszter urait, hogy ezek a zsidók miből éltek Magyarországon? Abból éltek, hogy a budapesti zsinagógában felállítottak egy nyomdát, amely hamis keniyér- és lisztjegyeket gyártott a zsidók részére. Minden egyes beszivárgó zsidÖ tehát rögtön megkapta a maga kenyér- és lisztjegyét. Nagyrészben ennek volt köszönhető, az az óriási hiány, amtely az orszagbaini a! múlt évben jelentkezett. (Vájna Gábor: 12.000 zsidó nőtt be Szlovákiából!) A zsidók viszont azt híresztelték, hogy enneki a hiánynak az oka az, hogy mi Németországa szállítottunk nagymennyiségű gabonát, ezizel szemben némtet hivatalos helyről megállapították, ho^y ebből egy -szó sem igaz, tehát a.z igaasiág az, hogy ez iaz óriási mennyiség, M'agyarország lisztje és kenyere a zsidók gyomrába vándorolt. Amd a tejellátást ületi, itt is eígyenesen felhájborító dolgok vannak. Míg a zsidók naponta a kávéházakban sorbanállás nélkül kéthárom csésze tejeskávét is imegihatnak, sőt vajait is kapnak hoizzá, ugyanakkor a magyar emberek csecsemőjük részére kénytelenek órák hosszat sorban állnd három-négy deci tejért. Ennek folytán a csesieomőhailándóság ebben az országban, óriási méreteket öltött- Például Vác 23.000 lakosa összeséül körülbelül, 300 liter tejet kap naponta, amelynek felét az én gazdaságom szállítja és csak 150 litert szállít a 6000 holdas püspöki uradalom és még- néhány ezerholdas más gazdaság, amely Vác környékén van. Kérelmi tehát a miniszter urat, vizsgáltassa meg, hogy mi itt a hiba, mert Vácon taviaCy óriási csecsemőhalandóságot mutattak ki. Most is óriási veszekedéseik és közelharcok vannak a tejkiosztás körülAz ÜHői-út 53. sz. alatt van egy tejüzem, amelyeit egy bizonyos Krauszné nevű zsidóaszszony veizet. Ez a zsidóasszony még ezelőtt egykét hónappal 400—600 liter tejet kapott a Korona-tejcsarnokból naponként. Amikor meghallotta a környékbeli líaikosság & tejkiosztás hírét, már reggel 5 óra óta hosszú sorokban álltaik, pedig a zsidó asszony a tej literjét 1*28 pengőért mérte. Hagyta őket öttől nyolcig várni és nyolc órakor nagykegyesen kidugta a. fejét a sorból * Mválogatta a néhány zsidó asszonyt, akik ott voltak, azokat behívta és őket szolgálta ki először. A többit csak úgy szolgálta ki, ha hatnyolc pengőért kilogrammonként almát vetitek nála és egyéb dolgokat, máskép mean volt tej. Később azután áttért a kávéeladlásra, tejet már csaki a legbizalmasabb ismerőseinek ad, mégpedig csak azoknak, akik zárt edényeket hoznak. A többiek egyáltalában nem jutnak tejhez- Feljelentés is érkezett a miniszter úrhoz, de úgy látszik, a zsidó asszonynak nagy protektorai vannak és még mindig nyugodtan folytathatja üzelmeit. (Ras say Károly: Miért nem, a rendőrkapitányságnál tettek feljelentést?) Annii a sorbanállást illeti, immár a negyedik számú közellátásügyi miniszter úr ül a bársonyszékben és ezek valaniennyien kijelentették hivatalba lépésük elején, hogy sorbanállás pedig nem lesz. A sorban állás pedig ahelyett, hogy megszűnnék, még inkább fokozódik. Gondolja m&g csak a miniszter úr azt, hogy a sorbanállás hány ezer munkaórát vesz igénybe csak Budapesten naponta, hány elmulasztott mrunkaóra van ebben az országban ezen a réven.; ha ezt kiszámítja, akkor látni fogja, hoigy ülése 1943. november 25-én, csütörtökön. így óriási nemzetgazdasági veszteség éri országunkat. (Jurcsek Béla: Csakhogy nem igaz, hogy sorbanállás van!) Pedisr ezt a kérdést meg lehetne oldani. Itt van például Bécs városa, amely sokkal nagyobb, mint Budapest, kétmillió lakosa van, mégis megoldották azt, hogy senki nem áll sorban, mindenki megkapja a maga jegyére a fejadagot- Ezt npmi magiamtól (mondom, hanem Keiöhling Frigyes bárótól hallottam, aki azért, mert legitimistagyanűs volt, a németek Ausztria megszállása után néhány hónapi fogházra ítéltek, tehát nem mondhatja senki, hogy elfogult a nemzetiszocializmus irányában. Ő mesélte azt is, hogy amíg a múlt világháború alatt gyermekeit kénytelern volt Holf" landiába 'küldeni, ímert Bécs városa annyira éhezett, most a legnagyobb békességben és jólétiben élnek, mert ha sokat nem is a fejadagot mindenki megkapja kivétel nélkül, az árak pedig a háború kitörése óta csak három; százalékkal emelkedtek. (Mozgás.) A mai közellátási viszonyok között, amikor a feketepiac eldorádóját éli, igen súlyos helyzetbe kerültek a törvényeket tisztteletben tartó kistisztviselők. Felolvasok egy tisztviselői felesége által írt levélből egy kis részletet. Azt írja (olvassa): »Mi vállaljuk az áldozatot, lemondást, nélkülözést és dolgozunk nekifeszült vállakkal, áe t lássuk, hogy mindenki egyformán kapja a neki járó részt. De amíg egyik dolgozó kap 3 deci tejet a jegyére, a másik literszámra jegy nélkül, egyik kap mázsaszámra tüzelőt, a másik: néhány kilót sem és így tovább, — addio- ne prédikáljanak minisztereink összefogásról és másegyebekről, mert én szeretném látni annak a miniszternek vagy bármelyik felsőbb tízezernek, de még az alsóbb pénzesosztálynak is a feleségét, akii abból a heti 15 deka margarinos zsírból és heti 70 deka lisztből főz egész héten a dolgozó férjének! És vesz-e egy köteg gyujtósfát 2 pengő 50-é,rt, hogy azt az ételt megfőzzel És le tud-e mondani arról az egy fürt szőlőről, arról ,az egy almáról, arról a. darabka tésztáról, hogy odaadhassa dolgozó urának vagy gyermekének, mint én — és sok aszszonytársam teszi. Ha látjuk, hogy ők ott fent homokot esznek, mi is megesszük, ha óeska, foltos holmiban járnak, mi is követni fogjuk, mert ez így volna rendién!« (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) I »De amíg a pénzesek 40—50 pengős csirkéket, 150—180 pengős kövérlibákat, 30—10 pengős szalonnát és sok minden egyebet ehetnek, mert ők nem akarnak lemondani semmiről — a másik — a dolgozó rész meg alig tudíia azt a pár deka lóhúst is megkapni a jegyére — addig nincs rendjén.« T. Hiáz! Nagyon igaza van annak a levélírónak és ha a levél többi részét is felolvasnám, akkor, azt hiszem, a t. Ház minden jóérzésű képviselőjének keze ökölbe szorulna, hallván ezt a sok borzalmat, ami .a közellátás terén Magyarországon történik, elemlíti többek között, hogy százával lehet behozni tojást Budapestre, csirkét, kacsát, kövéirlibát, mákot, szalonnát nagymennyiséiben, de akkor miért nem lehet ezeket lefoglalni a közellátás részére és igazságosan szétosztani? m Mindezt csak azért nem lehet, mert nem akarják, mert ha akarnák, akkor meg is tudnák tenni.
