Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

Az országgyűlés képviselőházának 344. ciót és adjunk fokozott felhaitialmlalzást a de­centralizált szerveknéki Tudom, hogy a minisz­ter úr felfogása egyezik azizial, laimit én mondok, de az, a)kli éjt nappá téve dolgozik, tlalán miaiga sem veszi észre, ami körülöttle történik. (Szász Lajos) kö&eílátás\ügyi mhiisw.leír közbeszól.) Mél­tóztassék megejnigedni, ezt nem rossz szándékkal mondom, tudomi, hioigy egy étért velem ial minisz­ter úr, én csalk a miniszter úr figyelmét szeret­ném lertre felhívni. Egy példát mondok el. Ha egyik gazda a másuktól tenyészállatot vesz, tenyészkant, amire soklsaoir sürgősen szüksége va,n, mert a másik va­lamilyen oknál fogva felmondja a szolgálatot, kicseréléséhez hatósági vásárlási engedély kell, amelyet a miniszter úrnak kell sajátkezüleg alá­írnia, vagy azt a miniszter rendeletéiből írják aiá. En saj átmagam végigcsináltam, a közellátásügyi minisztériumban ezt a tortúrát. (Szása Lajos közellátásügyi miniszter: És én azt aláirtaim?) A miniszter úr helyett írták alá. Erre tételes rendelkezés van, de kérdezem, miért ne láthatná el ezt a közellátási felügyelő, aki iái vidéken azoinnlali el tudná intézni a feleki ügyeit, ibepon­tozná itt is;, ott is, és) kiadná a vásárlási enge­délyt. Minek kell ahhoz a minisztériumnak hoz­zájárulnia, hiszen így túlterhelik aktával a minisztlériuaniot! Ügy is az a helyes, amit iát köz­ellátásügyi felügyelő határoz, azt úgyis elfo­gadják, hiszen a tejnyészállíaltltal nem feketézik : senki, a tenyészkant senkii sem veszi szórakozás­ból, de nem is kell csak a tenyésztőnek. (Zaj.) A másik dolog a következő.- A miniszter úr felfogásávial ebben a téki,nteitiben teljesen egyet­értek. A vidéken tehát góaonkint kellene az; apró kérdéseket elintézni, miért kell a központ­hoz feljönni? A másik kérdés, amely ezzel szinitém össze­függ, és ami a bürokrácia leépítését szolgál­hatná — méltóztassék talán rajtái gondolkozni — a vásárlási jegyek rendszere. Ezt négy pél­dányban állítják ki, amelyet tí z évig meg kiell őrizni, meg kell örökíteni. Vájjon nem jelent-e ez túlságosan niagy papírfogyasztást és nem ad-e túlnagy munkát azoknak az embereiknek! Ezeket tárolni kell, és ez nagy munkát ad a postának is, amelynek százezrével kell a je­gyeket továbbítani. (Egy hang a jobboldakm: Ajánlva!) Tudom, hogy egy beépített rend­szert megváltoztatni rendkívül niehézl, plán© akkor, amikor ezernyi megoldatlan kérdés vár még megoldásra. Hiszen .a rendszer fel van már építve, a bázis le vatn fektetve, a kezdet sikerei megvannak! és biztosak vagyunk hennie, hogy jól sikerül a folytatás, de,ez óriási mun­kával fog járni, A Német'binodalom, amely ugyanezt megcsinálta, nyolc esztendeig béke­világban, jó körülmények között csinálta meg, amíg azután kikristályosodik egy rendszer és olyan szilárd' lesz» amelyben mindem egyen­súlyban! van és jól megy, ehhez sok idő szük­séges. Ezenkívül a mi fajtánk (más, gazdasági körülményei is mások, máskép kell tehát a dolgokat megcsinálni, de jól és a mutatkozó bajokat ki kell küszöbölni. Nekünk ai háború kellős közepén kell ezt megcsinálnunk, amikor a volt kereskedelmet, amelyre M van az egész építve, az átállítás érdekében ki kell cserélni es sokszor tapasztalatokban és tőkében sze­gény emberekkel kellett megkezdeni ennek a rendszernek keresztülvitelét. Nem volt magtár­hálózatunk, nem volt ihütőházhálózatunk, tömén­telen sok olyan súlyos körülmény forgott tehát fenn, amely azt a látszatot keltette, hogy ez a ülése 194$. november tä-en, csütörtökön. 223 rendszer a fennálló lehetőségek keretén. belül egyáltalában megoldhatatlan, de az urak meg­oldották és mi bizalonnrnal nézünk a jövőbe, T. Ház!. Azt mondhatom, hogy ezzel nagy­jából vázoltam azt a helyzetet, amely a leg­nagyobb veszéllyel fenyegeti — hogy úgy mondjiaan — a stabil árproifil tartásat. Ügy érzem, hogy ezek azok 1 a sarokkövek, azok a sziklák, .amelyek kiállnak a hegy oldalából és a közellátás rohanó szekere, a stabil árszin­vionaiatt felborulással fenyegetik. Hiszeim és bízom benne, hogy a közellátásügyi minisz­teri úr ezeken a kérdéseken is úrrá lesz és azt a sok apró bajt, amelyeket az ellenzéki vezérszónokok felhoztak és amelyeik sorozatát mi is folytatni tudnók, tisztán jószándé'kkal, igenis rövid időn belül el fogja intézni, ki fogja küszöbölni és így állandóan javítva olyan nyugodt, stabil közellátási helyzet felé megyünk, (amely legnagyobb biztosítéka an­nak, hogy az a második front, amely a küzdő­front hátamögött itthon dolgozik és él, stabilan állhasson meg oly am viharokban is, amelyek .&•' mai szélnél lényegesen, erősöbb tempóban ka­varhatják meg az ország jövőjét. T. Ház! Ügy érzem, hogy amikor csapa­taink, katonáink távol a keleti harcmezőkön Európa jövőjéért, a nyugati civilizáció femn­tartásiáiért, la kereszténység megmaradásáért élet-hailálharcot folytatnak szövetségiesekiik ol­dalán Európa többi népeivel együtt, aíkkor itt bent az országban éppen ezt a ibelső frontot, amelynek 1 szilárdsága, legkeményebb sarok­pillére éppen a miniszter úr tevékenysége, ve­szélyeztetik több oldalról. Vannak olyanok, akik ennek a belső frontnak hátában lelkileg,— hogy úgy mondjam — egyetértenek az ellenség oéljiaivail, (Börcs János: Le velük!) vannak olyanok, akik a feketepiac zugjaiban járva, igenis alappilléreiben akarják megrendíteni a miniszter úr munkásságát. Tudom, hogy a mi­niszter úrnak képessége, rátermettsége, erélye megvain ahhoz, hogy úrrá legyen ezekéin a. ne­hézségeken. (Ügy vanü Ügy van! a jobboldalon ) Éppen ebből' kifolyólag kérem az Isten áldását munkásságánál, s ment tudom, hogy úrrá tud lenini miniden nehézségen, a költségvetést elfo­gadóim. (Eléfi'Já éljenzés és taps a jobboldalon és g középen.— A ztœonokat számosom, üdvözlik.) s Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Incze Antal jegyző: Gr. Serényi Miklós! "Elnök: Gróf Serényi Miklós képviselő urat illeti ai szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! A közellátás­ügyi miniszter úr a múlt év decemberében rendeletet hozott, mely szerint az egész orsaág­bain egy havi fejadagot levont mindenkitől, te­hát miindenkineki he kellett szolgáltatnia a ja­nuár hónapra eső fejadagját. Ezt az intézkedé­séit azlzal indokolta meg, hogy aiz országban jó­val kevesebb termett, mint atmeinnyit bejelentet­te!k éis így körülbelül' 57 millió mázsa hiány volt az országban. Az én véleményem e fejadag csökkentésére vonatkozólag egészen más. Sze­rintem, igein különös az, hogy ajmikor a magyar emberek most tavasszal kukoricakenyeret vol­tak kénytelenek enni, ugyanakkor a, zsidók! több­sBáz vagonszámra kapták macesz, készítésre a riülláslisztet, a legfinoimabb lisztet. Kérdezem tehát, hogyan tűrte el a miniszter úr, hogy ilyen diolgoki előforduljanak? A második dolog az, hogy tudvalevő-, hogy Magyarország a zsidóság paradicsoma!. Viszont Horvátországban, Szlovákiában és Romáiniában

Next

/
Thumbnails
Contents