Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
222 Az országgyűlés képviselőházának 344. lönben túlságos kevés volnaí a vállalkozó jövedelme. (Zaj jobbfelől — Tauffea" Gábor: Ezt a jobboldalról állapítják meig!) Musizáj itt valiarkinek '. rendiéit teremteni, és- &zt ajánlanám, a közellátásügyi miniszter; úr figyelmébe, (Börcs János: Jól megy!) bogy csúcsszervezet nélkül nem fog ez meinni. (Tauf fer Gábor: Csalk nekünk! nem szabad kritizálni!) örömmel hallom, hogy a minisiater úr niurikahadsereget akar létesíteni, mert amint a liberális gazdálkodás idején ia nemzet erejével való legszörnyűbb pazarlás volt a munkanélküliség ténye és a munkanélküliek százezrei ólálkodtak az utcán, éppen úgy rettenetes pazarlásnak tartom azt, hogy ma, amikori a munkapiac teljesen szabad, ma a szervezettségnek, a rendnek az idején, háború idején, amikor (mindennel takarékoskodnunk kell, a munkaerővel, akár szellemi, akár fizikai az, nem takarékos- ' kódúnk, mert nem gazdálkodunk vele rendszeresen, hanem melhet mindenki ahova akar és ad hoc intézkedésekkel, magasabb bérekkel, ráígéretekkel csalogatja el a^ munkást egyik a másiktól. (Mozgás.) T. Ház! Itt kell rendet csinálni, mert ma már szellemi munkást is nagyon nehezen lehet kapni, a fizikai munkások tekintetében pedig jövő tavasszal, a mezőgazdasági míunkák megindulásának idején igen komoly bajok fognak jelentkezni. (Ügy van! Ügy vawl!) Én tehát tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni és az elosztás központi irányítását megszervezni, mert úgy látom, az árprofilti legjobban éppen az veszélyezteti, hogy a munkapiac nincs rendezve, mert stabil munkabér nélkül stabil árnívót nem le" het elképzelni. (Ügy vatn! ÜQy van!) T. Ház! A másik kérdés az ipari vonlai. Az ipari vonal rendkívül érdekesemért az ipari vonal részéről, az iparügyi minisztérium,,mint érdekképviselet részéről, mély az ipari jövedéimezőséget természetszeírűleg hivatalból alátámasztja, onnan, a másik oldalról, látom éri üegjo'bban veszélyeztetve a közellátási miniszter úrnak azt ai határozott, jó és elszánt törekvését, hogy az árszínvonalat tartsa. Mert a mezőgazdaság, amelynek a feketepiacon kell a® iparcikkeiket megvennie, az a munkás, akinek 100 pengős, zugáron kell cipőt, ruhát biztosítania magának, hogy mezítláb ne járjon télen a hőtan, nem tud a mai színivonalon stabilizált stabil munkabér mellett megélni és ruházkodni, tehát keresi a kibúvót. T. Ház! Nagyon érdekes, ha az ember csak úgy példaképpen kiragad egy szektort. Nézzük meg 1 például a textilvon a lat. (Böresi János: Nohát az a legrosszabb!) Én megmondom előre az; orvosságot, amelyet alátámasztani kívánok a részletekkel, például, hogy úgy mondjam, a textilanarchiával, mert a bőrnél szakasztott ugyanaz a helyzet van. Méltóztassék egy olyan ipari Jurcsek-tervet kidolgozni, (Mérik helyeslés és taps ÖÍ jobboid Zon ás öl ké^ep^í) ahol nemcsak mi szolgáltatunk be, ahol nemcsak minket serkentenek arra, hogy fokozott mértékben termeljünk és maximális áron leadjunk a közifogyasztás számára, hanem igenis., az ipart is tessék beleiszorítani abba a Jurcsek- : tervbe. (Mérik he 'yesïés) a jobba daion, a\ \középen\ és a baloldalon.) Ha mi az ipari munkásnak adunk zsírt és lisztet, akkori az állattn, illetőleg a közellátás adjon nekünk, a mi munkásainknak inget, bakancsot stb.-t. (Helyeslés.) Mert nem igaz ám az, t. Ház, hogy ne volna ülése 1943. novemher 25-en, csütörtökön. textilanyag ebben az országban. (Egy haha a jobboldalon: Feketén van elég!) Feketén van elég. Annak, hogy van textilanyag az országban« a legjobb bizonyítéka talán éppen az, hogy a közellátási miniszter úrnak egy nagystílű ruházati akciót kellett és lehetett indítani. Ha ilyen akciót tudott indítani akkor van anyag és azt az anyagot, amelyet ő ad, hatósági felügyelet alatt, olcsó áron, jó minőségben adják oda a munkásnak, csak ez kevés, a nagy volumenhez képest rendkívül kevés. Tessék megnézni, hogy az anyagok legnagyobb része hová kerül. (Egy hang a balközépen: Pincébe!) Majd hallunk róla. Kikerül a flanelt* a gyárból 5 pengőért, mire a imiunkáshoz ér, 40 pengő és így tovább. Hát ki keresi i ezt meg és hóivá jut az az áru? Nem tudom, hány textilnagykereskedő tobzódik és dőzsöl efcben az országban (Ügy van! Ügy van!), ezek az új hadimilliomosok. Hát honnan jön a pénz? Megkapják a hatósági kiutalást az árura. (Egy hang a jobboldalon: Nem is látják az árut!) 30%-át továbbadják a kiskereskedőknek, ott a melléksápot megszerzik, a többi pedig megy a pincébe és vagy önre j lést szolgál, vagy pedig átmegy a délkeleti határon, messze ki az országból, hogy a uni lakosságunknak abból semmi haszna se legyen. T. Ház! Érdekes lenne ennek egy kicsit utánanézni. Nekem az a véleményem, hogy a textilvonalon csak úgy lehet rendet csinálni, ha a gyárakat szigorúan ellenőrzik. (Felkiáltások: A kereskedőket!) De nem ott van a hiba, haneani a kereskedőknél, tessék tehát a Hangya szövetkezettel és a szövetkezetek ellenőrző szerveivel.azoknak az áruknak az elosztását elvégeztetni. (Általános helyeslés és taps. — Tauf fer Gábor: Megvan az egység!) Akkor majd megszűnik a láncqlás, megszűnik a hadi . gazdagoknak egy tekintélyes száma (Börcs János: El lehet bocsátani az Aladárokat!) és azt hiszem, ihogy a munkabérvonalon azonnal szilárdság áll be, ha ugyanezt például a bőrnél is megcsináljuk. (Egy hang a jobboldalon: Egészen biztos!) Amint a munkás textilneműi és cipőt, - amint a tisztviselő textilt ^ és cipőt hatósági áron olcsón kap, nemcsak hogy kiutalják neki, de meg is kapja, abban a pillanatban megszűnik az ingadozás és azonnal lényegesen megszilárdul az árszínvonal, amelyet a miniszter úrj olyari nagyon helyesen tartarii akar. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy két apró dolgot kérjek ebbien a t|ekintétben á miniszter úrtól* Az egyik a következő: A falu cipŐeilátása gyalázatosain noissz, mondhatnám, nagy veszélyben van a falu. Az a falusi munkás, aki < azelőtt irtózott a fatalpú cipőtől, kényszerhelyzetében ma már kéri a fatalpú cipőit. Mai pedig nincs fatalpú cipő. IJnikább jár a munkás fatalpú cipőben," mint! mezítláb^ de az sincs. Méltóztassék elnendeilinii, hogy fa-talpú cipőket gyártsanak. Ha a városi hölgyek jegy nélkül, olcsóní kapják ;a) fatalpú cipőt, miért nei iklaphafesa riieg az a mezőgazdasági munkás ils kényszerhelyzetében a falusi Ha|ngya szövetkezetben, ha más nines-, a faitalpú bakklanosot 1 ? Ezt kelll gyártatni nagy mennyiségbeni. T. Házi! Volna méig egy. kis kérésem! ai közellátásügyi miniszter úrhoz, mégpedig albiban ai vonialtkozásiban, hogy a bürokráciát, ainieinynyi re lehet, mellőzzük!. (Ügy vem! johbfdől.) Amennyire lehet, tiszta és világos rendeletelket : írjunk és azonkívül fiolkloizízuk a deeentralizá-
