Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

Âz országgyűlés képviselőházának 344. munkatársának is, akik éjt nappallá téve, t s egészségüket nem kímélve dolgoznak, akik át vészel tették az országot ezen a nagyon nehéz helyzéiten. (Ügy van! Ügy v0n! Ta\ps kr jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Ez az igazság!) T. Ház! Szeretnék! magam is egy pár kívánatos megoldásit felvetni, amely tálán elősegítené a rendszer ismert hibáinak kiküszöbölését. Méltóztassék megengedni, hogy én is c&atlakozzjam Németh Andoir t. képviselő társa ni álláspontjához. (Börcs János: Majd' csak megértjük egymást! — Felkiáltások a jobbélda'ow: Hallgasson!) Emlékezzünk vissza az egy évvel ezelőtt lejfolyt közellátási vitára, amelyben minden párt azt kívánta, hogy létesíttessék egy csúcsszervezet, mert ha a közellátási minisztérium ,a> közellátási teendőknek csak! egy szelktorát intézi és nincs csúcsminisztérium, amely felette áll; ha a termelést és ellátást külön szerv intézi, ha a kereskedelmet és más dolgokat megint más szervek intézik, ha ugyaínalzokat a, dolgokat különböző minisztjériiumi különböző osztályai intézik, akkor nincs egységes irányítás és egységes vezetés. Én el sem tudoifo képzelni egy teljesen tökéletes közellátást, bármilyen tehetségéé legyem is a miniszter úr és bármilyen! kiválóak legyenek is munkatársai, el

1 sem tudom képzelni, hogy tökéletesen meg tudják oldani a kérdéseket, ha nincs minden rendelkezésire álló eszköz egykézben, ha nincs központi irányítás, hanem mindig tárgyalni kell jobbra-balra és a végén kompromisszumokat kell kötni, (ügy vvw! Ügy van! a\ jobboldalon.) T. Házi! Szerintem a közellátás jövőbeli vitlelének legnagyobb és legkomolyabb problémaija az árszínvonal kérdése. A tárca bizottsági vitájai alkalmával

1 a közellátási miniszter úr leszögezte azlt az álláspontját, hogy fix árszínvonal alakult ki, ez a kialakított árszínvonal nem emelkedhetik egy jottányit sem s ha korrekcióira kerül a sor, akkor egyes tételeket csaki lefelé lehet

1 korrigálni. Én elvileg teljes. mértékben csatlakozom ehhez az álláspontihoz és úgy érzem, hogy minden becsületes szándékú embernek igenis ,a miniszter úr mellé és mögé keli állnia, amikor a majdnem lehetetlennek látszó feladatna. váilálkoznrtJt, hogy a lejtön lefelé robogva megindult szekeret megállítsa és neki álljt parancsoljon, nekünk ott kell lennünk mindnyájunknak, hogy segítsünk nek»i. Ha veszély fenyeget valamely oldaliról, éppen ennek az árprofilnak a szilárdságát fenyeg-eti veszély. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak néhány olyan sziklára, amely a szekeret esetleg felborulással fenyegeti. Az első tálán a munkapiac kérdése. A munkjapiac — különösen mezőgazdasági vonalon — szorosan összefügg az árprofil kérdésével, mert a mezőgazdasági termelvények 60%-a munkabérből áll. (Ügy van! a johboldalo'n) Nemcsak Isten áldása, de a magyarok kezének a munkája is 60%-ban bennefoglíairtatik

1 az árban. A mezőgazdasági munkiabérkérdés rendeltetett ugyan a földmívelésügyi minisztérium által, de a gyakorlat az, hogy a megállapított árért munkásoktat kapni nem lehet. Ilyen körülmények klözött mit csináljon az a gazda? Ha a hatósághoz í'oItyamodik, munkást azért az árért nem tud kapni, a munkát pedig el kell végezni, mert a gazdát a miniszter úr és a Jurcsek-terv szigorú büntetéssel kötelezik arra, hogy termeljem, előállítson és leadjon a közellátásnak. Tehát kettős malomba kerül bele, amelyből ütése ÎS4S. november $5-én, csütörtökön. 221 nincs más kiút, mint, az, hogy fizeti a magasabb munkalbéirt. hogy munkásokat klaptuajsson. Ugyaniakikotr azonban azt látom, hogy^ épp a csúcsszervezet hiányában a stabil áirszínvonalat a társminisztériumok intézkedései fenyegetik a legjobban. Akkor, amikor nekünk gazdáknak 5 pengőt szabad adni az őszi gazdasági munkánál egy férfinapszámosnak, ugyanakkor a háziipanban a leányok, akik azelőtt az öszszes kapiálási munkákat^ cukoirirépa-mnnkákat és mási könnyebb munkákat elvégezték a gaadaiságban, ma sem. tavasszal, sem) nyáron, sem ősszel egyáltalában nemi jönnek mezőgazdasági munkára, mert a háziiparban könnyebb körülmények között 8—10—12 pengőt kérésinek osuhéfonással stb., aki ügyes, 20-ig is felviszi, méirt aki retikíüt tud fonni, az 20^at is megkeres, és így nem fog kimenni esőben, sátfban görnyedni és répát kapálni, ha otthon megkeresi annak a bérnek kétszeresét vagy háromszorosát. Amikor a leányok a háziiparban megkeresik a mezőgazdasági béri kétszeresét, ugyaniakkor a férfimiunkás elmegy az ipari váílalatokíhoz. Az iparvállalatok autóbuszt küldenek mindennap a falura, hogy a munkásokat összeszedjék és duplálját fizetik annak, amit mi, a mezőgazdáság fizethetünk. (Ügy van! Ügy van! jőbbfelől.) T. Ház! Egyensúlyt kell teremteni a kettő között, mert különben mindenki az iparba uniegy és a mezőgazdasiágot otthagyja, mert a 8 óráis munkaidő, a biztos munkahely, az állandó munkalehetőség csupa kedvezmény. És» éppen a közületek azok, amelyeik legjobban veszélyeztetik a munkabéregyensúlyt és a legjobban csinálják a munkabér-inflációt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelŐl.) Amikor kiadnak egy útépítést vállalkozásba, akkor 12—13—14—15 pengőt fizetnek a vállalkozók, amikor például a kultúrmérnöki hivatal ivízmunkát létesít, akkor azon a jogcímen, hogy az nelhéz, vizes munka, nemcsak 12 pengőt fizet, hanem gumicsizmát is ad hozzá, amit mi n«m tudunk adni. Ha pedig katonai építkezésiről van, akkoir egéseen égnek mered az embernek a haja az állami munkabér miatt. Nem is akarok beszélni egyes részletekről, meirt fel tudnék sorolni annyit, amennyit akarok, de például a pápai repülőtér munkálatait "fel kell hoznom, mert azok nagyon érdekesek. Ügy épül, mint a Lucaszéke a pápai repülőtér az ejtőernyősök részére: már régen készen kellene lennie és a vállalkozót már régen be kellett volna csukni azért, mert nincs kész a repülőtér. De miért nincs kész^ t. Ház? Azért, mieirt ő a bruttókiadáís alapján kapja a peircenteket, tehát ha hamar

1 készen vian a munkai, akkor hamar vége a keresetének, ha kevés) pénzt ad ki, olcsón csinálja meg a repülőteret, akkor keveset fog keresni. (Mozgás és felkáUások jobbfeldk Szörnyű!) Autóbuszon viszi el a mezőgazdaságtól 25 pengő napszámmal a munkásokat, akik a mezőgazdasági munkához értenek és ezek ott lézengenek a repülőtéren, mert nem kényszerítik őket, hogy szorgosam munkálkodjanak. (Mozgón és felkiáltások jőbbfelől: Borzasztó!) mert ha sokat dolgoznának, hamar készen lenne a repülőtér. Ugyanakkor pedig, mivel a mezőgazdaságból elvitték a munkásokat, munkásszázadokat kell odavinni, hogy a mezőgazdasági munkát elvégezzék. (Zaj és felkiáltások jőbbfelől: Hallatlan! Disznóság!) A mezőgazdasági munkások pedig ott lézengenek a repülőtéren, mert klü-