Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

218 Az országgyűlés képviselőházának 344. ahonnap az alispán nem ereszti ki a szarvasmarhákat. Hogy milyen rep delet vagy törvény alapján teszi, azt nem tudjuk. Állam, az államban. Vannak vidékek» ahol'a jegyzői bizonyos holdszám után hizlalásra kötelezi a gazdákat, amire szintem nincs semmi törvényes aliafp. (vitéz Imrédy Béla: Megye isi van ilyen! — Zaj ai $zélsőbalold0lo(n.) "Úgyhogy végeredméinybien ma aiz a\ helyzet, hogy a liszt- és kenyérellátástól eltekintve,, mindern egyéb cikkben községenként, városonként és vállalatonként mási és más az ellátás. (Ügyi vom a szélsfibailolda

1 an() Vagyis ösiszegezve' ezt a részt, nem haladunk az egyforma ég igaizságois ellátás: felé, hanem; éppen aa ellenkezője) felé, a beszerzési csoportok révén és ezzel az egyenlőtlenség, az irigység és

! az, elégedetlenség is fokozódni fog. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rátérve a hibák másik ; csoportjára, az egyes részletintézkedések hibáira, tulajdonképpe.

n elsősorban a Juncsiek-féle

1 beszolgáltatási rendszerrel kellene pár szóval foglalkoznom, de az idő rövidsége miatt ^csiak airra mutatok rá, hogy nem lehet még azt" a következtetést! levonni, hogy ez a rendszer bevált, mert a kenyérgabona pontok befolytak. Először is> ennek _ a rendsizemek rossz termés esetén is* be kelleme válnia, amit az, idei tapasztalatiok alapján kétlek. Azonkívül neim is történt még meg ennek a rendszernek a vizsgája,, hiszen a második és a harmadik csoport beszolgáltatására mindezideig még nem került sor

1 (Ügy van! Ügy van! a\ szélsőbafolda) on.) és éppen: a kisgazdaságoknál a harmadik csonoirt beszolgáltatása a legnagyobb niehéizségeket fogja) _ okozni, (vitéz Imrédy Béla: A legnagyobb bajok lesznek!)_ Az elmúlt tapasztalatok alapján azt hiszem, mindinyiájunk véleménye, akik értünk hozzá, az, hogy ebből ai rendszerből ki kellene hagyni a csupán önellátó oirtoknagyiságot, a tÖTpehirlou kot, (Ügy van! Ügy van! — Tavs a> bat'- és a> széfsőbato dálo<n.) amelynek t ekintetbevehetŐ nagysága természetesen ,ai gyeraieklétsizámtól is függ, (Börcs János: Ez az igazság!) akkor talán a községi jegyzők

1 munkaija, & rendszer igazgatáisa is megegyszerűsödnék. (Ügy van! Ügy van! a szelsobaWolaaion.) T. Ház! Meg kell említenem a galbonaforgalomimal kapcisolaitban, is néhány hibát. Nagy volt a termés, aminek folytán a tárolási nehézségekbe ütközött. Lassan diszponáltak a központok, «a, körzeti kereskedők pedig raktár hiá>nyiáiban nean tudták felvenni a gahomáit a falusi bizományositól éisi így falusi házakban, amelyek me&szie vannak attól, hlogy magtárnak legyenek nevezhetők, — tárolt és tárol rengeteg gabonái, nem egy helyem a megromlás veszé^ - lyének kitéve. Nehézséget okoz a® is, hogy a malmok 4:1 arányban voltak! búzia, és

1 vöm tárolására! kötelezve, tehát a rozstermő' vidékeken à kereskedőktől nemi diszponálták el a rozsot, A kereskedői működést különiben is nagyon megnehezítik, A miniszter úr többízben rámutatott arra, hogy eiz &< működés mennyire fontos', ugyanakkor egészen, érthetetlenül például a vásárlási engedélyek birtokosának nemi engedik meg, hogy kereskedőtől! vegye meg a ta*karmányt, amir£ engedélye van, hanem, csak, a termelőtől szabad neki megvenni, holott nyilvánvaló, hogy a kereskedőtől mégis inkább megkaphatná maximált áron, mintha neki végig kell járnia egy megyét és udvarról udvarira kell összekeresnie azt: a mennyiséget, amit a vásárlási engedély alapján megkaphat. A központok is meglehetősen kereskedŐülése 1943. november 25-én, csütörtökön. ellenes beállítottságúak Az idén például végigbüntették a gabonakereskedőket, mert nincsen faj súly mérőjük, ugyaniakkor pedig az etgész országban nem kapható fajsúlymérő. (Úgy van! a bai'kdzépen.) Idetartozik' aa állatrekvirálások kérdése is, ami egyik legsérelmesehib ügy© at gazdjaitáxsadalomnak. (Igaz! Ügy va0 joibbfelŐt) Megjelent egy csomó rendelet, mely pontokban felsorolja, hogy melyek azok a szartviasmarhak, amelyeket nem szahad élvinni. így például nem volna szabad igénybevenni a törzskönyvezett és vemhes allait okait, az egyetlen tehenet vagy igavonót, stb. Ennek dacára ebeket épp úgy elviszik, mint a valóságos vágóállatokat. Győr vármegye alispánja például a jegyzőkhöz az alábbi köriratot intézte : »tekintettel' arra, hogy a vágómarhaszükséglet biztosítása érdekében' a törvényhatóságra kivetett keret hiánytalan beszolgáltatásához a közellátásügyi miniszter úr feltétHenül ragaszkodik és magas tenyésztési színvonalon álló körzetekben elkerülhetetlen, hogy az. igénybevételi keretekbe tenyészállatok, sőt törzskönyvelt és vemhes tehenek és üszők is bekerüljenek ...« stb. így azután egyáltalában nem az, értéktelen egyedek pusztíttatnak ki, hanem nagyszámiban a

, kiváló minőségűek is«. Ismerek gazdaságot, ahol

1 54 elsőrangú törzskönyvezett tehénhői most már csak 32 vam meg és ezzel legalább 70 családdal kevesebb jut tejhez. Kérdem, helyes-e ez nemz et gazdasági szempontból? Ilyenkor azt szokták mondani, hoigy tessék megvenni a. gazdának a rossz marháit vásáron és azt leadni. De miért nem teszi meg ezt az, állam maga! Ezt az állam is megteheti. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyébként a szarvasmarhaforgâlom tekiur tétében kettősség áll fenn. Egyrészt maximális áreni rekvirálnak, másrészt engedélyezik a vásárokat, ahol ezeknek az áraknak ötszörösén peréinek gazdát az állatok, bepontozása nélkül. (Ügy vcum! Ügy vam! a sz'éhőbé'élddhnj Azt eldönteni ugyanis, hogy egy ökör vagy egy tinó haszonállat-ei vagy vágóállat, nem lehet. De a Jnrcsek-féle rendszerrel teljesen ellentétes a vásárok 'ilyetén való szabadonhagyaßa. Hai például egy tenyészállatot akairok megvenni egy gazdatársamtól, akkor rendkívül komplikált 'bepontozási eljárást kell lefollytaitnom. Ugyanakkor gazdaitársam. ha behozza a vásárra a tenyészállatot, minden bepontozás nélkü] megyehetem azt tőle. Ha tehát valameirre kiépítjük B< piaci rendet, központokat szervezünk és kereskedőket jelölünk ki, akkor ezek mellett nem lehet teljesen szabad piacokat engedői. •T. Ház! Az elkésett! és hibás intézkedések csoportjában kirívó példának csupán a káposzta forgalmának és árának megállapítását etmlítem meg. (Maróthy Károly: És a paprika?) Miután a káposztatermés 80 százaléka eladatott, megjelent es:y rendelet, amely azt mondotta, hogy a beszolgáltatási kötelezettség teljesítésére szánt nyers káposztát, december 31-ig kel!: lekötni és április 30-áig kel] leszállítani, november 1-iar pedier a kereskedőknek kérni kell a^ kijelölésüket. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a felire tárolt káposztáról volt szó

% Akkor már a ar?izdáknál' elenyésző kis mennyiség volt az őszszel leszállított mennyiséghez képest, hiszen a gazdának^ nincs káposztatároiló helyisége. Ezután, október 17-én. amikor már a káoosztaeladás szezonja, nagyjálbámi elmúlt, megjelent egy rendelet a káposzta áráról, amely imígyen

1 szól (olvassa): »Hatósági árnak azt az árat kell- te-