Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

Az országgyűlés képviselőházának 344. szén más cikkek alapján kiszámított index számaival összehasonlítani a magyar indexet De a Statisztikai Szemlében meg-jelent indexek egészen mást mutatnak. E szerint az 1913 as nívót véve száznak, a lakbérnélküli megélhetési index 1943 júniusában 157*6, júliusában pedis; 230-6. Az index emelkedése tehát az új árprofil folytán 46 százalék. •Éttől

1 eltekintve ezek az árindexek mind a maximális hatósági árakon számíttattak ki, pedig a közönséig sokkal nehezebb helyzetben van, mert hiszen o cikkeinek legnagyobb részét nem ezen az áron szerzi be. Nekem például pontosan kis zárni totta egy adóhivatali ós egy számvevőségi tisztviselő, hogy ők jobban jártak volna, ha az áremelésekkel kapcsolatos fizetés javítás helyett megmaradtak volna a július l-e előtti árak: és az ő fizetésüket 15 százalékkal csökkentették volna. (Ügy van! a szSsőbaloJdalon.) Hallottunk itt a pénzügyminiszter úrtól kalóriákról is. Nem érek rá ezzel részletesen foglalkozni* (Hal juk! Halljuk! a sz\elsőibailoldalo<n.) csupán annyit kívánok megjegyezni, -*- ami ma már köztudomású tény — hogy a kalóriameuynyiség biztosításai egyedül egyáltalában nem oildja meg a kérdést, hanem a. tápanyagoknak egymáshoz való aránya a döntő ós ennek az aránynak megbontása a legsúlyosabb betegségeket és rosszul tápláltságot idézi elől Ha, nálunk nem admak elegendő fehérjét és> zsírt a megfelelő kaióriamennyiségen belül, vagyis mm adnak tejet, vajat, zsírt, vagy Budapesten ravasz óta csak daraib tojást adimak: ki, akkor nyilvánvaló, hogy nem oldották meg ai közemlár tást és nem lehet azon csodálkozni, hogy ezeknek a primer életsizükségletieknek fedezésére a közönség mindent elkövet és a zugpiacon keresi meg ezeket a cikkeket. (Nagy László: Ösztönszerűent keresi!) T. Ház! Most már rátérve a részleitekre, a hibák első csoportjára, amelyek a szervezeti felépítésen alapulnak, először is meg kell állapítanom, hogy aj hatáskörök, tisztázása terén kétségtelenül javulj a helyzet, mert a miniszter úrnak sok mindent sikerült a; maga hatáskörébe vonni, olyannyira,, hogy ma már a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter úr címéből nyugodtam eil volna hagyható a »kereskedelem« szó. (Pándi Antal: ITgy van!) De a J»uresek-féle reindszeír bevezetése, ami tulajdonképpen a termelés irányítása, még indokolltabbá teszi azt a sokszor hangoztatott álláspontunkat, hogy a közellátás és a

: földmívelésiügyi igazgatás egy készbe való. (Élénk helyeslés a széfsőbjoldalon. — Lili János: Régen kelltett volna,!) Ebbe a fejezetbe való a különféle cikkek egész sorára alapított központok kérdése is. Mi is fcértük ilyenek felállítását, de mi mindig olyan szervekrei gondoltuink, amelyekben aíkltív és vezető szerepük van maguknak a termelőknek és kerieslkedőknek, illjeitóleg azok;, érdekképvisetóteineik, yagyis nem, tisztviselőikből álló bürokratikus szervezetekre gondoltunk, hanem szakemberekre, gyakorlati emberek által vezetett szerveziertekrei, (Ügy van! a szé'sőbahldaIon.) mert régi, elbürokratizált szervezetek átkeresztelésével a lényeg nem változik. Abból, hogy a Mász.-t most Állatforgalmi Központnak nevezzük ós azi éléni személy csere történt, egyébként mindenki és minden maradt a> régiben, a szervnek gesztiója ugyanaz, ebből semmi ha szón nineseni A hibáknak einnél a csoportjánál kell felhoznom azt a nagyon fontos kérdést is. hogy a. kormányzat az egységes és központi ellátást KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943. november 25-én, csütörtökön. 217 választja, vagy a közületi, testületi ellátást. A mi elvi álláspontunk szerint alz országosan egységes, központi ellátás a helyes, (Ügy van! tu szélsőbajol'daloin.) A miniszter úr erre a bizottságban azt válaszolta, hogy az egyenlő ellátás sem jelent egyenlő rációkat. Ez egészen» természetes és amikor mi egyenlő ellátásról beszélünk, nem arra gondolunk, hogy egyforma adagokat kapjon a nehéa testi munkás és az ülő foglalkozást űző, (vitéz Imirédy Béla: A képviselő! y- Derültség a szélsőbaioldalon.) baneim igenis, azt értjük ez alatt, hogy a nehéz testi munkás mindenütt egyforma adagokat kapjon, ía gyári munkás rate kapjon az egyik f

yárban többet, a másikban kevesebbet, s a özönség

1 az egyik községben) heti félkiló húst, a másik községben húsz dekát, a harmadikban meg semmit. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalold&Jom) Láttuk edig is, hogy a fekete árak elburjánzásának) egyik legfőbb oka éppen a beszerzési csoportok és önellátó vállalatok voltak, hisízen tudjuk, hölgy ezek süldőiket» hízóikat mind a maximált áron felül szerezték be. Egy újabb példát is moindhatlolki, hasonlót ahhoz, amit Zimmer képviselőtársam elmondott, csak talán még furcsábbal!.. Ujabban a pénzintézetek ibeszerzési csoportjai olyan megállapodást kötnek a gaz* dákkal, hogy tehénvásárlásra 2600 pengő kölcsönt adnak*- tehenenkint, a gtaizdának pedig ezt a kölcsönt 3000 liter tejjel kell ^ le törleszteni. Ez annyit jelent» hogy a tej literje kereken 87 fillérrel értékesül, vagyis a maximált árnak miaJJdnem kétszeresén. (Égy hang jobbfelőh Es a hamat?) Tisztelettel kérdezem, hogy vájjon az ilyen esetek al nnost néhány napja megszavazott rendkívül szigorú törvény hatálya alá tartoznak-e? Ujabban már cserealapon történik minden »zerzodés megkötése. A sertéshízlllaltatás, a süldők lekötése pa,t]kóvasért, kietréksinért, drótért, szögért» textilanyagokiért történik (Maróthy Károly: Visszatérünk az ókorba!) és ebben az állalmi érdekeltségű vállalatok sem (kivételek, atmá azt is bizonyítja, hogy a sokak által hadiüzemnek) deklarált mezőgazidlaság' nincs megfelelően ellátva iparcikkekkel. (Ügy van! Ügy van! a szêlêobaloldcïïom.) A csereüzlet mitnd jobibiatni éis jobban terjed, vagyis lassankint rátérünk a pénzgazdálkodásról a natnrálgazdálkodásra, de ennek eltűrése pénzrontási, mert an' nak beismerése, hogy pénzért nem lehet árut kapni, (Ügy van! Ügy van! a szélstöbal\oldaHon. — Egy hang a s&élsobalolâcùlon: Azt mondják, m\ï vaigymnJk okài a pénzromlásnak!) Most iái pénzügyminiszter úr bejelentette!, hogy a beszerzési csoportok további alakítását elő kívánja segíteni. Ez nagyon kény elme s álláspont a (kormány részéről, amikor másra hárít ja át ial közellátást ési azt mondja, hiogy én nem tudom megoldani, csináljátok közületek, községek, városok, kiki ahogy tudja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De ha már erre alz útte tetszik tér|ni, akkor legalább azt kérem a tisztelt miniszter úrtól, hogy ne engedje meg ezeknek a beszerző ^csoportioknalk ai közvetlen vásáriásta termelőtől, mert hiszen aiblban a pillanatban már túllépik a maximált áriát. Azért vannak az áruforgalmi központok és a kijelölt kereskedők, hogy ezek utján szerezzék be a beszerzési eso^ portok a szükséges cikkekéit De fokoziza az ellátás eigyenlőtleiUségét az is, hogy iái polgármesterek, alispánok, jegyzők öntevékenyen járnak el. Vannak vármegyék, 30