Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

216 Az országgyűlés képviselőházának 344. ülése 1943. november 25-éú, csütörtökön. hogy a háborúiutáni keserves esztendők nyoimorúságait ki tudjuk bírni. Kétségtelenül nehéa a helyzet,, t. Ház, de álltunk mi már ki sokszor viharokat és ha a miagyarság mindem egyes fiában életrekél a földhözragaszkodás, a jövőért való küzdelemnek, az elérhető eredménynek és európai hivatástudatnak bizonyos érzései, ©nmek az ezeresztendős nemzetnek a jövendőbe vetett hite, úgy nem kell félnünk, mert minden magyar úgy fog dolgozni, mintha rajta fordulna meig nemzete jövendője. Mindezek alapján tiszt felettél ajánlom a közellátási tárca költségvetését a t. Ház megértő jóindulatában és kérem anniaík elfogadását!. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Incze Antal jegyző: Németh Ander! Elnök: Németh Andor képviselő urat illeti á szó. Németh Andor: T. Képviselőház! Már harmadszor kötelességem bírálni a közellátásügyi tárcanéÜktüli miniszter költségvetését, mint az ellenzéknek vezérszónoka és hetedszer feladatom a kormánynak közellátási politikáját kritika alá vetni. Amiként .a múltban is tettem.» ezúttal is négy csoportba soTozoimi a hibákat, illetve a hibákat előidéző okokat. Ezek: először a szervezeti felépítés hibái, másodszoir a részletkérdéseik rossz megszervezése, harmadszor elkésett és hibás rendeletek, negyedszer a közönség bizalma tCánsága. Mielőtt azonban ezekire a kérdésekre rátérnék, néhány szóval általánosságiban, szeretnéur a közellátási helyzetet^ vázolni. Kétségtelen, hogy a jó gabonatermés folytán a helyzet javult és a megfelelő kenyér- és lisztellátás biztosítottnak látszik. A múltban a nehézi helyzetért a felelősséget a koirmány nagyon gyakran a jó Istenre szokta hárítani, örömmé] hallottam az előadó úr beszédének első szavaiban, nogy most, amikor a szokatlanul jó gabonatermés folytán a helyzet valóban javult, ezt a korrnányziat neimi fogja teljes mértékiben m maga eredményének tartani, hanem, átenged albból az elismerésiből is valamit a jó Istennek, (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Valamit! — Élénk derültség.) akinek valóban elsősorban! köszönhető az, hogy a Jur,?sek-pontofc befolytak és a helyzet megjavult. (Ügy van! Ügy v\:'n! — Taps a szélsőbalotdalon. — Maróthy Károly: Viszont a« időjárásért sem a miniszter úr felelős!) ., Elismerem, hogy a miniszter úr elődjeinél sokkal jobban töltötte be »feladatát, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbal oldalon. — Maróthy Károly: Ez sokiat jelent!) elismerem, hogy a fennálló* hilbák egyrésze nem közvetlenül az ő in'éKkeidéseiböl ered (Egy kan<j a szélsőbaloldalion: Még Laky idejéből!) _hsiniemi abból a szerencsétlen ár- és r bérpolitikából, amely július 1-én bomba módjára hatott a közönségre. Nálam hivatottalblbak, fognak erről a kérdésről neszelni., de leszögezem ezúttal is azt, hogy ez az úgynevezett árrendezés, amely egyszerűen; íineárisam felemelte mindennek az árát, a diszparitást a mezőgazdasági és ipari árak között még jobban kimélyítette, a fixfizetésűek helyzetét még jobban megnehezítette, a külkereskedelmet egészen nehézzé tette, a közönségben pedig igazán nem szilárdította meg a pénz stabil itásába^ vetett hitet- (Botár István: így van!) Emlékszem arra, t. Ház, hogy még 1941. nyarán a csúcsminiszter úr itt _ bejelentette, hogy kidolgozott terve van/ a> zjsidó tőke felhasználás ária,, az érdekképviseleti reformra (Maróthy Károly: Mikor volt az!) s ait utolsó simításokat végzi a szerves árpolitikáról szóló javaslatán. Azután még ugyanannak az évnek őszjén azt mondotta: »Megígérem, hogy ez, még éhben az évben« — tehát 1941-ben — »ki les« alakítva és abban harmonizálni fognak à mezőgazdasági ós az ipari árak és mindezekkel a tisztvisetlői fizetések,.« . t Három év multán most megalkot tat ott az. új árprofilí, amelyről valóban mindent el lehet mondani, osak azt nem, hogy harmóniát teremtett volna, (Ügy tiam! a széhxíbal oldal on.) mert hiszen a ,30—-40%-ig terjedő mezőgazdasági áremelkedéssel szemben 50—60—80, «öt 100%-<nál is rnagasahíb áremelés következett be. textilanyagokban, sóban, cukorban, vasban, fogyasztási adókban és a töbibibemi. A fixfizetésűek helyzete sokkal inkább megrosszabbodott és valóban igaza van a pénzügyiminiszter úrnak, akii azt mondotta, hogy ő előre

1 tudta : ezzel afej áremeléssel senki sem lesz megeilé gedve, mert mindenki azt hiszi, hogy a maga életszintje íog emelkedni. Teljesen igaza van, valöbam senki sincs mie.ge^égadve. ; Mindenki szíj; mondja, hogy a július előtti helyzet még soiklkial joblb volt, mint a mai, de elbből érvet kovácsolni az áremelés és az árpolitika helyessége mellett kissé groteszk dolog, mert ebből az következnék, hogy a helyes és igaziságo» állapot, amelyre », kormány törekszik, atz. álta lános elegeid ellenség (Nagy tetszés és taps a széls&b^loldalon.), amit sikerült is elérni. T. Ház! A mezőgazdasági érdekképviseletek számtalanszor rámutattak már arra, hogy az ioar cikkek árának és a közterheknek emelkedésén kívül elsősorban a mezőgazdasági munkabérek állandó emelkedése teszi lehetetlenné a mezőgazdaságr jövedelmezőségét. Viszont igaza van a mezőgazdasági munkásnak is, aki azt mondja, hogy a maximált munkabérekből f*e>m tud ruházkodni. (Balcv László: Élni sem! Hogy éljen meg?) A miniszter úr azt mondotta már többízben, h&ay ő mereven ragaszkodik a - mai ár- és bérhelyzethez. Márpedig á valóságos bérek a mezőgazdaságban nem áílnak arányban a hivatalos árakkal, viszont a. hivatalos bérek nem állnak arányban az iparcikkek árával. Ez a iíérdés mind erősebben fogja éreztetni hatását és én tisztelettel kérdezem a miniszter urat, hogy mi a szándéka e tekintetben. Mert ha mereven ragaszkodik ehhez a helyzethez, annak a legsúlyosabb következményei lesznek a termelésre nézve, h,a pedig enged és béremeléseket fog engedni, akkor megint ott vagyunk, ahol voltunk, megindul: a sróf, ugyanaz lesz, mint júliusban volt. Azt hiszem., hogy egy végleges, valóságos árkorrekció elkerüíhetelten lesz, T. Ház! A pénzügyminiszter úr említett megélhetési és reálbér-indexeket, amelyeket az 1938. évi alapot 100-nak véve, bizonyos korrekciók után ,a tisztviselőknél 86-ban, a munkások reálbérénél 91-ben jelölt meg, ami szerinte nagyjából azonos a svájci és a svéd indexszel. Nehéz vitába szállni az ilyen számításokkal, ha nem ismerjük ezeknek a számításoknak minden egyes részletét, és- nem tudjuk, hogy az egyes cikkeket milyen arányban vették a számítás alapjául. ŰEagy azonban bizonyos: indexeket összehasonlítani csak akkor lehet, há azokat azonos módion számították ki. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Nem lehet tehát a Svájcban, valószínűleg egét-