Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

188 Az országgyűlés képviselőházának 343 Második kérésem azzal kapcsolatos, hölgy a vásárlási tilalmiat ugyan elrendelik az egyes városokban; elleniben ez sem használ semmit seim, mert mindlen zsidónak van egy-egy hitsorsosa az illető városban, (Baky László: Az a baj, hogy neim is egy van! — Derültség.) akitől ajándékba vagy pénzért megkapja, amire szüksége van és amit meg akar vásárolni(Vájna Gábor: Feketén! Ezek csinálják a legnagyobb árdrágítást! — Ügy van!' ügy Vßn! a szelsőbaW dalon. — Mozgús. — Elnök csenget.) A következő dolog., amit a miniszter ú/rtól kérette, az* hogy minden zsidó munkaszolgálatos árváját kizárólag zsidófajú egyénekhez utalják ki TiRVflés céljaiból. (Helyeslés a szélsőbal- és a jőbbolda on.) Kéremí ezenkívül, hogy a zsidó munkaszolgálatosok özvegyeinek éé árváinak támogatását bízzák a Chevra Kadisá-ra, vagy az. Omzsa.-ra. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon, — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a honvédelmi miniszter úrnak. Következik Németh Ari dor képviselő úr internéi láeióia, a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Haala B.óbe:rt jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a hadbavonultak hozzátartozóinak segélyezése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a hadbavonultak családtagjainak »pigélyei az általános álr-, bér, és fizetésemeléseik ellenére még mindig nem rendeztetett? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a segélyeik méltányos és sürffő«: fel emeléséire Ï« • Elnök: A

z interpelláló képviselő urat illeti a szó. Németh Andor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szelsőbalaldalon.) Azért jegyeztem be a miniszterelnök úrholz éz-t az interpellációt, meirt nem vagyok vele egészen tisztában, hogy ez a kérdés a jövőbeín mely szervhez és mely hivatalhoz fog tartozni. A hadigondozottak ügyéneJk intézésével ugyanig egy külön szerv bízatott meg és a logikus talán az volna, ha ez a kérdés is odatartoznék. (Halfjuk! Halljuk!) Én halasztottam az interpellációmat azért, mert azt reméltem, hogy a. mai napon a honvédelmi tárca tárgyalása során ez a kérdés is elő fog kerülni, de sajnois, a honvédelmi miniszter úr katonás és egyenes beszédben, amelyet mindnyájan igazán osztatlan örömmel és lelkesedéssel fogadtunk. (Ügy van! Ügy van! a ssélsőbalaldalon) etrre az egy, talán resale tkérdésnefe látszó problémára nem tért kiA helyzet ugyanis az, hogy 1942 deeemher l-ével: rendeztetett újra ez a kérdés. A 6800/1942. M. E. sz. rendelet szerint a hadisegély akkor jár,, ha az együtt élő hozzátartozók jövedelme nem éri el a fővárosban a havi 180. 12.000 lakosnál nagyobb helységheini a havi 130, ennél kisebb helységben pedig a havi 100 pengőt, (vitéz Imrédy Béla: Nem nagy pénz!) Az ilyenképpen jogosultak havi segélyösszege a fővárosban a feleség után havi 50 pengő,^ 12000 leieknél nagyobb helységekben 40 pengő, ennél kisebbekben 30 pengő, a gyermekek után pedig ez a segély 25. 20, illetve 15 pengő. (Baky Ihászió: Nem sok!) Azután még vannak a rendeletben! bizonyos rendelkezéseik arravotoiatülése 1948. november $4 én, szerdán. kozólag, hogy a magasabb iskolai végzettségű éknél 10 pengővel nagyolbb a segély, valamint a negyedik és a további gyermekeik után is emelkedik a segély. Július l-ével kezdődött meg az általános áreemiés, amellyel azután kapcsolatosan felemelték ai fizetéseket és a munkabérekéit, majd hosszú szünet után, a hadigondozottak segélyét is., de a hadbavonuTtak hozzátartozóiról a koirmányzat — úgy látszik — tejesen megfeledkezett. Felesleges magyarázni azt, hogy ezek az összegek ma már a létminimumot sem fedezik. Hiszen méltóztassanak elképzelni falun egy fiatal anyát, akinek, mondjuk, egy gyermiek© van és 45 pengőt kap egy hónapra., vagy városiban ugyanebben az esetben 60 pengőt, (vitéz Jaross Andor: Tarthatatlan!) A legszomorúbb helyzetben az az anya van, akinek a fia vonult be, aki egyetlen eltartója volt és falun havonként 15 pengőt kap. (Baky László: Napi 50 fillért!) Azt hiszem, nem kell tovább részleteznem, hogy ennek a segélyének felemlése ma már több mint sürgős. De ezzel kapcsolatban még az a kérésem 'is volna, hogy rendezni kell a jövedelmi határ kérdését, amelyen felül nem jár segély- (Helyeslés.) Ez a 130—150—180 pengő Budapesten ma már lényegesen alacsonyabb a létminimumnál és egészen bizonyoisi, hogy ha a családfenntartó idehaza volna, akkor többet keresne ennél az összegnél. (Baky László: Sokkal többet!) Méltóztatnak tudni, hogy a Bajtársi Szolgálatnak is módjában van támogatni a hadbavonultakat. Ilyen esetekben tehát az volna a logikus, hogy amikor a rendelet nem ad rá lehetőséget, hogy hadisegélyt kaphasson valamely család, a Bajtársi Szolgálat végezhesse el ezt a támogatást, sajnos azonban, ez sincs így, mert a Batj társi Szolgálat is csak azokat segélyezheti, akik már segélyt kapnak, ez tehát csak pótlás. Ezekkel pillanatnyilag senkieem törődik s ezért is indokolt, hogy a jövedelmi határ kérdése rendeztessék és emeltessék fel a segély is. Itt feltétlenül figyelembe kellene venni a gyermeklétszámot is, mert lehet, hogy falun 100 pengőiből egy személy még kijön valahogy (Piukovich József: Nem hal meg!), de 8—10 tagú családnál is ugyanez a jövedelmi határ van megállapítva. A második számú kérésem tehát az volna, hogy ennek ;ai minimumnak megállapításánál feltétlenül vegyék figyelembe a családtagok számát is (vitéz Imrédy Béla: Természetesen!). Harmadsorban pedig differenciálni kelleme foglalkozási ágaik szerint is. Nézeteim szerint például ha egy falusi kisiparos, akinek sem inasa nincs, Rem segédet tartani nem tudott, bevonul, a családja sokkal nehezebb helyzetbe kerül, mert mégis csak magasabb életszintet szoktak meg, mint az B- közönséges niapszámos. Hiszen annak & kisiparosnak a munkáját ai felesége nem tudja, elvégezni. míg egy kisgazda vagy egy törpebirtokos felesége valahogyan el tudja végezni — ha nehéz körülmények között is — a földmunkálatokat és az állatok ápolását. Egyébként minden országban azon igyekezitelk, hogy

1 a hadbavonultak családjainak az életszintie változatlanul megmaradhasson, (vitéz Imrédy Béla: Ez m helyes!) Ebben nem is volna szabad semmiféle maximumot vaery limitet felállítaná. Németországban a hadbavonult orvos családjai 5—600 márkái kap, mert a cél az, hogy ne érezze meg a család a&t, hogy a