Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
140 Az országgyűlés képviselőházának 343. kiválóan szerkesztett katonaujságra, amelybein a katoinairok joiübnál jobb alanyai, írják a kiválóbbnál kiválóbb es a nonvédseg bajtarsias erzuietet, szeneimet emelő cikkeket. Ez az ujsag viszont a nagy polgári népi rétegekben ismer rétien. Arra kérem a miniszter urat, — hiszen ez anyagilag nem jelent oly am nagy megterhelést. — hogy most, amikor jönnek a karácsonyi ünnepek, ezt a katonaujsagot kissé talán, díszesebb, üaracsdnyiasabb kivitelben méltóztassék ingyen mmiuen kis falusi lakásiba, minden falusi csaladnoz eljuttatni, elsősorban, oda, akiknek hozzátartozói kint küzdenek iaz orosz f ronton, (Hßty entes a szeisoöuimaawn.) U gyanakkox, miniszr 1er úr, méltóztassék igenybevenni a rádiót, a színhazat es egyéb eszközt arra, hogy a honvédseg nanti szeretet fejlesztésére szolgáljanak iiYxaioiuy Karoly: IN ein Ziiahy-féle Tabornokdarauomat írni, ami destruáija tisztikarunk; tekinteiyet.- — Egy hang a széúsííuaLoltí/aion^ Most tüntették ki.J (Aa elnöki székeit; Tasnádi Nagy- András foglalja ei.) T. Ház! Szóvá kell még tennem a kormánynak egy korábbi igére tec, azt, hogy akik a harcteneui eieget tesznek a haza és a nemzet iránti kötelezettségeiknek, azok itthon jobb otthona-a, niagyoibb darab kenyérre fognak találni. Ea a gyakorlatban, sajnos, nem mindig valósul meg. a 'óképp vonatkozik ez a tartalékos tisztikarra, Egy esetet említek, miniszter úr. ' Egy doktor, -témát egy jogot végzett. tartalékos íonadmagy annakidején a Bart.-mái volt kénytelen mint soiiför eineiyezkedni, régen, aiz akkori •nienezi időkben. 193ö/i>9 óta., mióta a honvédség igenybeveszi a tartalékos tiszteket, &t is bemívták és így öss'zevissza ötven és egynéhány hónapot szolgait a honvédség keretében, ebből . tizenegy! hónapig a harctéreni. Közbem a Bart.-ot mint leányvállalatot, magába szívta a Beszkárt. Most ez a főhadnagy, aki köziben rokkanttá lett s az egyik lábát levágták', vissza akart ümi régi állásába, A miult héten azonban kitették állásából. Ilyeneket! nem lehet tűrni! Tudom, hogy ha ilyen esetek a miniszter úr tudomására kerülnek, akkor a miniszter úr segítségeit nyújt, hogy elhelyezkedésük lehetséges legyen, de az is szükséges volna, hogy egy általános körirattal vagy körlevéllel méltóztassék egy kicsit jobb belátásra bírni a« imagánvállaLatokat is. (Vájna. Gábor: Azoknak bunkó kell, nem tanács! —; Szöilősi Jenő: Kör leveliéit 1 kaptak azok már eléget!) Korábban egy nekilendült udvariassággal annakidején megkülönböztetetten bántak mind a vasúton, mind @i villamoson a rokkant, sebesült és a harctérről szabadságra visszatért katonákkal; nagyon szomorú látvány, hogy ma, sajnos, ez á részvét már eltűnt. T. Ház! Sajnos, rövid az idő arra, hogy tovább is beszéljek. Befejezem beszédemet és befejezésül még csak annyit mondok, hogy egyes birodalmak meni akkor tűnnek el a történelem süllyesztőiben!, amikor látható államszervezetük összeomlik, hanem, aimikor saját nemzeti elhivatottságuk hitét és birodalmi tudatukat önként feladják. Legyen bár sok kifogásolnivaló egy állam vezetésében, ami a háborúban talán kirívóbb, ha a hadsereg mindenek felett érintetlen s nemzeti érzésben és felszerelésben gazdag, akkor az a nemzet örökké él. Miután ebben a költségvetésben összegszerűLeg ezt biz-,. ütése 1Ù43. november M-én, szerdán. tosítva nem látom, ia mdnisizter úr személye iránti teljes bizalmiam ellenére a költségvetést nem áll módomban elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a széLsőbaloidalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? . Boczonádi-Szabó Imre jegyző: Nyírő József! Elnök: NyírŐ József képviselő urat illeti a szó. Nyírő József: T. Ház! Természetesnek és az oirszág érdekébein valónak tartom azt* hog'y az eiiőttem felsizólalók mindegyike a maga meggyőződése, igaz magyarsága szerint igyekezik keresni azokat a. módokat, gondolatokat, esetleg kritikákat, améiyek magának a honvédségnek megerősítését, minél tökéletesebbé tételét céloiazák. Ez helyes is, ez minden magyar embernek ma kötelessége, mindenkinek, a ki hazájának ós népének sorsát, jövendőjét szívén viseli. Tisztában kell lennünk, ugyanis azzal, hogy ma., küiönöskép a világháború idején, a legsúlyosabb megpróbáltatások közt egyetlen és legfőbb biztosíték a nemzet számára a honvédség. (Ügy van! Úgy van!) Bűn és helyrehozhatatílaini hiba lenne, ha a magyar nemizet aiz események folytonos hullámzásai szerint akár; külpolitikai elgondoláöokhoiz, akár világgazda- . sági elképzelésekhez igyekeznék ai m,emzet sorsát kötni. Mi, erdéliyiek, hussonkíét év alatt megtanultuk és tisztában vagyunk azzal, hogy egy nemh zet ereje, egy nemzet minden jövője magában a nemzetben van. Mi láttuk a külföldi eseményeknek, mi láttuk a világpolitikának hullámzását, mi láttuk azt, hogy az érdekösszeütköaések, vagy az érdekek hogyan és.minit határozták meg a világtörténelem folyamán a népek sorsát. Mi ilyen neinzetsoirsiból nem kérünk, mi az ilyen nemzetsorsokhoz, az ilyen nemzet jövendőkhöz, aa ilyen esetlegességekhez nem köthetjük, az ország sorsát. , Méltóztassék ezért megengedni, hogy amikor tökéletesen tisztában van a Háznak minden tagja azzal, hogy Érdé]^ sorsa az egységes Magyarország szempontjából feltétlenül a legsúlyosabban esik a latba (Igaz! Úgy van! a bdl^ozépem.) mind stratégiailag, mindi a nemzet jövőjét és sorsát, illetően, ugyanakkor néhány gondolatot a költségvetéssel kapcsolatosan erdélyi szemszögből is felvethessek. (Haljjuk! Haljuk! a jobboldVtlon és o, közéven.) T. Ház! Azzal kell kezdenem, ami az erdélyi magyarság életében az egyik legnagyobb valóság, hogy az erdélyi magyarsás: Isten után jóformán legtöbbet a honvédségnek, köszönhet. (Éljenzés a balközépen.) Mint nagy eredményit kell elsősorban ^felemlítenem, a honvédség átképzését. Hogy ez az átképziéte olyan rövid idői alatt a rendelkezésre álló eszközök mellett milyen nagy eredmény, azzali cisak az van tisztában tökéletesen, aki tudja azt is, hogy Erdélyben tulajdonképpen nem átképzésről, hanem kiképzésről volt szó. Huszonkét esztendő szándékos ési a magyarság életerejét eis orvaszta ni ' akaró mulasztását tette ezzel jóvá a honvédség és tette újból élő tényezővé az erdélyi magyarságot a legkritikusabb időtoen, az utolsó pillanatokban, midőn szabadságunk és függetlenségünk védelmében minden emberre a legnagyobb szükség . van, '
