Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

Az országgyüíés képviselőházának 343. Hogy ma, amikor a. háború gyűrűje r mind összébb szorul országunk körül és történelmi kihatású eseményekkel kell szembenéznie minden népnek, mit jelent az erdélyi magyarság klait-onai eirotényezővéi emelése, mit jelent az ország védelme szempontjából az, hogy a keleti Kárpátok ormain, az ezeréves határ magyar vérrel áztatott földjén újra a maigyar honvéd áll, annak jelentőségét nem kell újra kiemelnem sem stratégiailag, sem a nemzetmeg.artás mnnkájánatk további lehetőségeit tekintve. Ezzel mindannyian "tisztában vagyunk. Ez utólagos rámutatással nemcsak honvédségünk bámulatos teljesítményeit kívánom honorálni, hanem főképpen azt a bizalmat, azt az erő-> tudatot, felkészültséget, elszántságot, áldoziathozatali készséget és öntudatos nyugalmat is, ami a már újra felébresztett magyar katonai szellem feltámadását, érvényesülését és biztonságát is jelenti Erdély földién.. Mint mondottam, ez azért fontos, mert Erdély sorsa és biztonsága az egységes Magyarország további sorsát és biztonságát is jelenti, amit a magyar történelem minden napja és lapja ig bizonyít. Ez iái felismerés, az országvédeiem és az ország vezetés minden vonalán eddig is érvényesüli-., teimés zenesen a rendelkezésre álló eszközök, lene Hősegei és' erőink, igénybevételével •főnyik ma is ez a munka, hogy meglepetések ne érhessék a nemzetet és hazánk, sor^a neesak kivüiroi jövő ' veszélyekéi.., hanem a belső életvonal gyengülésének se íegyen kitéve. T. Ház! A belső életvonal erősségének, .szilárdságának megőrzését rendkívül fontosnak tartom es renukivüi lontosnak kell tartama niinaenkinek,' mert ez adja meg a mi erokiiiejtcsünkneki a lehetőség ÜL. Amikor tehát a be-so életvonal gyengíte-joről neszeink, elsősorban nem a kívülről jovo ellenséges PropaganuaiiaLasokra gondolok, hanem . az erkölcsi ma&asiat es nemzeti Öntudat niányaból eredő einueri gyengeségeikre, gyarlóságokra, a belső magyar értenek csökkenésére, a minőségi magyár leromlására, az egyéni és közeget bármely terujeten. Azj/kra gonooiok, akik az ország nagy próbatételének súlyos idején csak a maguk hasznát, érvényesülését nézik, a mindenáron való gazdagodás ti, előmenetelt, akar haszonlesésből, akar irigységből, aikár jóhiszeműen, akar rosszniszeniuen, az elmúlt idők bűneképpen vagy a konjunktúra lehetőségeitől elkábítva. A nemzen lelek, gyáváira gondolok, t. Ház, a minden kis szetrezzenetsre ijcdezokre, a könnyen lemondókra, a mindig' másokra has gyaUozokra és a csak idegenben, bízókra, (Egy hang jaöüfeou: A kozeputum aÀBùktïrf — Elnök, csenget.) azokra, akik csak külföldre lesnek és ennek vagy annakt a világpolitikai iránynak, világgazdasági elképzelésnek, mint közénk dobott csaléteknek az -érvényesülésétől teszik függővé a, nemzet sorsát, (ügy vwJ Ügyi van!) közben azonban sietnek biztosítani magukat a ma még mindig bizonytalan és ködös, de számukra a jövőt és életet jelentő úgynevezett új Európában. (Egy ha\n\g jobbf&iői,: Ez ,» férfias beszedi) Az ilyen lelkileg gyöngék terjesztik a rémhíreket, áltatják magjukat is, vitáznak, suttognak, fertőznek tudatosan, vagy hozzánemértő tájékozatlanságból, erőjüket felülmúló problémák közé keveredve. Természetes tehát, hogy elsősorban, és legfőképpen magunkban kell keresnünk a magunk életének biztonságát. (Úgy v.n! Ü9y van! Taps a jobb- és à balülése 194á. november 24-én, szerdán. 141 oldaon és a középml — Gr. Festetics Domonkos: Fő a vezérigazgatói szék!) Mindezek hozzájárultak és sokszor okozták! is a történelem folyamán a magyar nemzet veszedelmét. Ha pedig felébredni kényszerülnek és a könyörtelen végzet szívükre dermeszti a valóságot, akkor a szerencsétlen félrevezetettek úgy járnak, mint a vakon hívő erdélyi munkások tömegei, akik súlyos kisebbségi sorssal fizették meg a nemzetköziségbe vetett bizalmukat, (Ügy van! Ügy van! — R. Votary Aladár: A Felvidéken is!) vagy a világháborút követő forradalom erdélyi r ászt vevői, akik később idegen uralom alatt nyögve, átkozták önmagukat és a percet, amikor azi országvédő fegyvert eldobták. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps.) Ne feledjük ugyanis, hogy a fegyvert, nemcsak a kézből, hanem a lélekből is el lehet dobni. (Ügy van! Ügy van!) Azok, akik két világháború tanulságaira hivatkozhatnak, tanúi lehetnek annak- az igazságna,k, hogy nekünk nem csak névleg magyarokra, nemcsak fajilag vagy külsőleg magyarokra van szükségünk, hanem olyan magyarokra, akik az életre-halálra elszántak öntudatostságának tisztánlátásával, minden pillanatukkal, maradéktalan munkájukkal, utolsó csepp vérükig való kitartással tartoznak bêle a magyar életbe. (Ügy v n! Ügy van! Élémk taps a jobb- és ta baíoMalőm és a középen.) Ez a fegyver tartott meg minket,- t. Ház, erdélyi magyarokat, amikor nem volt fegyver ia kezüntkben és ezt a szellemet tökéletesítette bennünk a magyar honvédség. Nemcsak a katonai szakképzés korszerű követelményeinek megfelelő versenyképes ltudományt jelentett tehát az erdélyi magyarság katonai átképzése, hanem az elismert magyar katonai erény ©kinek, a fegyelemnek, kötelességtudásnak, kitartásnak, bajtársiasságnak, öntudatosságnak, áldozatkészségnek, hitnek és bizalomnak, az emberiességi; magaslaton álló etikai tulajdonságoknak érvényesítését is, ami egyben a legfőbb, a legnagyobb társadalmi eredmény is. Erdély és a hazatért területek példája igazolja azt a tényt is, hogy a legközvetlenebb bekapcsolódás a magyar testbe a honvédség útján történik. _ Közismert dolgot állítok, t Ház, amikor kijelentem, hogy a magyar és erdélyi lélek sok helyen találkozik, sok helyen forrott eggyé, de sehol sem olyan' tökéletes ez az egybeíorrottság, mint a hadsereg megbecsülésében, (ügy vom! Ügy van! a baJcözépen.) Hogy ez a katonai szellem, ez ,a, magyar katonai szellem mennyire átitatta még a nemzetiségeket is és hogy ez a magasabbrendűség mennyire érvényesült még náluk is, ezt igazolják a kitüntetések, amely eb egyben annak is bizonyítékai, hogy mekkora megbecsülésben része sülnek a nemzetiségek a magyar hadseregben, — úgy a katonai szolgálatra Kötelezettek, mint hozzátartozóik is, akik az ér- • vényben lévő f rendelkezések szerint azonos foánásmóidlban részesülnek a magyarsággal — és be is^ válnak ott, ^ahol nem állanaiki közvetlen izgatás alatt. Kizárólag önmaguk megbecsülésétől és a magyar állam iránti lojalitásuktól függ, hogy gátlás nélkül, a legelőnyösebben boldogulhassanak ebben a hazábam, és semmiben hátrányt ne szenvedjenek. Ez olyan valóság, amelyet emelt fővel állapíthatok meg. De amikor ezt megállapítom, ugyanakkor meg kell állapítanom azt is» hogy a délerdélyi magyarság mindennek éppen az ellenkezőjét kapja. (Ügy Vuw! Ügy van! a balközépen.)