Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
i Âz országgyűlés képviselőházának $4$. sem általániO'San tapasztalunk, hogy igen sokam siaáát helyzetük és ízlésük szerint magyar&zziáJk és bírálják mes? a világeseményeket- Erősítsük a belső frontot és állítsunk mindenkit oda, ahova való, ahoili a legjobb készséggel és tudásával hasznosíthatja munkáját. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ebből adódik azonban az is, hogy min*denki állja meg a helyét ott. ahová állították. (Úgy vaú! Ügy van! jobbfelől.) Tudnunk kell, hogy a neméét sorsdöntő kérdéseit az ezeréves szentistvátni hagyományok parancsolta módon belső rend nélkül (megoldani nem lehet. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) r És most. amikor beszédemet befejezem, ismét csak szűkebb pátriám legnagyobb fiának szavait idézem: »Nincs veszve semmi sors alatt, ki el nem csüggedett.« Ne ernyessze el tehát izmaink erejét a csüggeteg megalkuvás, mert az összetartásban, az egyetértésben és a kölcsönös megbecsülésben van az erő, s ha ezeknek az erőknek a szolgálatába állítjuk még kezdeményező készségünkéit és mindem erőnket, akkor a magyar hadak Istene megsegít miniket és; elvezet ,a boldogabb, szebb magyar jövő felé. (Ügy van! Ügn van! jobbfelől.) Teljes bizalommal viseltetem a kormány és s honvédelmi miniszter úr iránt s az ores- katona tiszta hitével és boldog örömével fogadom el a honvédelmi tarda költségvetését pártom és a magam, nevében. (Éljenzés és tans a jóbboMalon és, h középen. — A tzówoko^ számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Halmai János! ,'••'';" •;"•': . ,• Elnök: Halmai János képviselő urat illeti a szó. Halmai János: T. Képviselőház! (Haljuk! H r Wwk!) Minden esztendőben kiváló szerencsémnek tartottam, hogy ennek a lelkemhez i& legközelebb álló tárcának ai költségvetéséhez' hozzászólhattam.' Amikor szeretettel üdvözöljük a miniszter urat a plénumban először tárcájának költségvetési vitája alkalmából, amikor szeretettél üdvözöljük benne azt az. embert akit már régen vártunk ebbe a székbe, s akinek katonai múltja alapján meg vagvunk győződve arról, hogy a honvédség továbbfejlesztése Jó kezekben van. a szeretetteljes üdvözlés után kérjük a miniszter urat- engedje meg azt is, hogv felhíviük becses figyelmet 1 arra, hocry bárhonnan 1 hallja is ma a szónoklatokat, akár a túlsó oldalról, akár a mi oldalunkról, arról az esrvről legyen meggyőződve, hogy ha néha a kritika t — bár hangfogókkal tompított hangon — fogia is boncolgatni az egyes kérdéseket a költs égvetésiéi kapcsolatban, a; szót a segí+eni akaró magyar becsületesség a dia szánkba. (Ügv van! Üay vmt! a szehoH^öl^n^ou.) amikor a honvédségről van szó. Egyedül és kizárólag az a cél vezet bennünket, hogv a honvédségen, mint hazánk legszentebbi kincsén, segíthessünk, (Üay vwní r Ügír van! rii s^höbaloitfmhm) Ne méUóztasisék tebat a kritikát felesleotosnekí venni, hanem inkább' építőnek. Mindenekelőtt azzal kezdem beszédemet, hogv m egk érdé zemi a miniszter Urat. vaiion me i P r, t""ftént-p a henwédlpplo' szervezetének óvatos és elővigyázatos kiépítése, varion megtörtént-e a nem hadköteles, illetőleg jelenleg a honivédség kötelégében nem szolgáló népi tömegek kiké-nzésip. olyan mértékben 1 , hogy egy neíáui általánoi§ mozgósítás eseten az egészJ honvédülése 1943. november 24*én, szerdán, 137 eéig ütőképes legyen abban a pillanatban, amikor erre szükség lesz? Amikor ai honvédségről beszélek, akkor nem tudok megfeledkezmi arról sem, amiről már előttiem: szólott t. képviselőtársaim is említést tettek: a tiszti és altiszti kar szelleimi és anyagi színvonalának kérdéséről. Az ő részükre szükséges olyan.színvonal biztosítása, amelyen egyedül és kizárólag, a szolgálatuknak élhetnek. Nagyon természetes, hogy az első azi anvagi vonatkozás, az illetmények kérdése. Amikor júliusban az az ominózus kormányintézkedés a tisztviselőikön segíteni akart a 20%-os emeléssel, akkor azt nagyon szerencsétlenül csinálták.. Mivel megelőzően &•$ iparcikkek árait nem fixirozták, a kormány tulajdonképpen ezzel az emeléssel elvett a tiszítviselőtársadalomtól, mert ennek hatására' hallatlanul nagy lendül ettél szökött feC az) össze« iparcikkek ára. úgyhogv ez a 20%-os emelést mínuszt. 40—50%-os fizetésredukciót jelentett. Ezt legfőképpen a tiszti és az altisztikar érezte meg. (Ügy van! Ügy vom!) Vegyük fi ervei embe. hoq-y nemesak a polgári vonalon szükséges elsőrendű é^etszükségleti cikkek ára megfizethetetlen a be.. osületesen, a nemzetiesen -gondolkodó rétecek számára. — J bár van olyan réteg iis az országban, aim elvnek semmi sem drága — hanem' még a honvédtisztikar részére szükséges! egyen- . imbázati ^itikek is szinte beiszerezbefptlenek. Ma egy jobb. egv ano-nil szövetből készüH zubbony és nadrág ára 2000 pengőt is megbalad. Nem tudom elkénzelni, h ogy eP'v T^a fal. kü 1 önösen családos tiszt ezt meg tu'djaJ fizetni. (Baky László: Nem tudia. a« biztos!) Az meg egvenps*>n elképzelhetetlen, hogv aiz altisztek, akiknek többnvire sok gyermekük van, pótolni tudják az elviselt egyenfiihát. ha csak nem a kincstár űtj,á,n teszik ezt. Nekem ezzel kapcsolatban 1 az ai tiszteletteíHes kérésem, gomdosk^diék valahogyan! a minisztipr n>. arról. — amint tm régebben boldogult (röinri'böis (-ívnia minisztersége ideién' és a7, azt követő időkben történt" — hofv ismét központilao- lássák el ruhanemű vet fehérneművel és lábbelivel a tiszti és az altiszti. kart. (Horváth Géz«: A nyugdíjasokat i«0 Szólnom kell 1 itt alz özvegyekről és a nyugdíjasokról is. mert eizek esészen^ szerencsétlen körülmények fc-özé jutottak- (Üay vw! a, <t^lsoba^nldafon.) Mi sok ünneplésben részesítjük a hadiözvegyekef és őiszinte k'önnvekkel is nvugtázzuk. hogy ők adták ai legtöbbet « hazának, de éppen ezért elvárhatnák azt is. hogry ne a legmostohább gyermekei legyenek ennek' aj nemzetnek, hanem méltóztassék! valami módot találni arra, hogy legalább metef a karácsonyi ünm epekre ők is ünnepelhessenek velünk együtt, ha mindjárt fájdalmas szí well is. örömmel es köszönettel vettük a miniszter úrnak ai véderő és pénzügyi bizottságiban tett aimia kijelentését, hösr^" a honvédelmi minisztérium negyo'dik osztályát átszervezi, boe-v a nvugdíjasok végre megtailáljiáíki jogvéd«'"mükét ebben' az osztályban, hogy ne részesüljenek mostoha, hánásmódbani, hanem, egy velük törődő osztály ügykörébe kerülienek. Ugyancsak örömmel vettük a minisiztpr úrniak azt a^ kííelentését i« 1 , eimelV a pvngdíjiais tisztikarnál köszönetet és jóérzést váltott kt hogy az annökidojén mesresonkítotf honvédséa:! pótdíjat százszázalékban vissza fop-ia állítani. Nem tudok azonban én sem' szó nélkül; elmenni a +isztak és altis'z+ek lehetetlen lakásviszonyai meSPétt. amiről Bakv t. képvisielőtársam is beszélt. A beu szállásolasi törvény, valamint az utána kSovet19*
