Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

Àz országgyűlés képviselőházának 343. raiicsmoksiálgok ég igatóságok költségeire fordít­tatiik, hanemi a csapatoknak, különösen pedig a légierők (Szükségleteinek dotálására, így a honvédelmi tárca költségvetésének átlagos 75%-os emelkedésével, szeműben, a légierők do­tációja több, imint 100%-kal: 105%nkal emelke­dett, ezzel szemben ai parancsnokságok és ha­tóságok szükségletei csak 54%rkal'. Egészséges tünet a költség vetésben ázi is, hogy az előző évvel szemben a dologi kiadá­sok aránytalanul emelkedtek a személyi já­randóságok emelkedésével stzembem ési míg a múlt évi költségvetésben a személyi járandó­ságok a tátrca kJöltség;vetésének 48%-át tették ki, addig a most tárgyalt költségvetésben csak 45%-ot tesznek ki. A múlt évi költségve­tést 36%-ban elfoglaló dologi kiadások pedig ebben a költségvetésben már 43'5% r rai emel­kedtek. Örvendetes tény az is, hogy a Horthy Miklósi Repüiőalap költségvetése 23,600.000 pengő dotációval több, mint 100%-<os emelke­dést ért el és így ez a kitűnően vezetett, nagy­szerű teljesítményű intézményünk végre meg­kapta a céljainak eléréséhez szükséges anyagi eszközöket. A beruházások összege a múlt évvel szem­ben neini mutat lényeges emelkedést, aminek egyik okia az, hogy a honvédség békeátszerve­zése a múlt, illetve az idei évben nagyrészt be­fejezést nyert, másik oka pedig az» hogy a be­ruházások túlnyomó része — háborús termé­szetű lévén, — ezek költségvetésen kívül fedez­tetnek. Meg kell említenem még azt is, hogy a köz­forgalmi repülés költségvetés© ez alkalommal eilső ízben szerepei! a honvédelmi tárcái költség­vetésébem 19 millió pengő összeggel, minthogy eddig tétel a kereskedelem- és közlekedés­ügyi minisztérium költségvetéséhez tartozott. T. Ház! A hadseregek szükségletei kettősek: anyagiak és szellemiek, de meggyőződésem, hogy valamely hadsereg felemeléséneik nem lehet egyedüli eszköze a pénz, az anyag. Taga­dásba veszem Montecuccoli mondását, midőn azt állítom, hogy megfelelő szellem nélkül egy hadsereg sem érhet el tartós sikereket, '.bármily kiváló anyag, felszerelés álljon rendelkezésére. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezért szükséges az, hogy hadseregünk; szellemének felemelésé­ről és fenntartásáról elsősorban gondoskodjunk s ennek a munkának nem a honvédségnél, ha­nem már a polgári társadalomban, az iskola padjaiban kell kezdődnie. (Elénk helyeslés. — Vájna Gábor: És nem a szakszervezetben folytja^ tódnia!) Az első világháborúban, a múlt évben pedig az orosz harctéren személyesíeím^volt al­kalmam tapasztalni (Éljenzés a sízélsőbaliolda­lom,.), hogy valamely csapat harckészségére mi­lyen döntő fontosságú annak szelleme, annak hangulata (Úgy van! Ügy vc\n!); láttam ^'aizt, hogy milyen kiváló, eredményes munkát végez­het és milyen nagyszerű eredményeket érhet el az a parancsnok, akii ebben a tekintetben! is hivatásának magaslatán áll. De, t. Ház, a kiváló szellem megteremtése — amint már céloztam erre — nem múlhatik a parancsnokon, a honvédségen; ezen a téren magának a nemzetnek, a polgári társadalom­nak kell alátámasztó, segítő munkát végeznie. Céltudatos nacionalista és militarista nemzet­nevelő munkára van szükségünk, akár békében, akár háborúban él ez a nemzet, (Általános, élénk helyeslés és taps. y — Baky László: Ebiben egyetértünk!) A katonai erény eket minden ütése Î943. november 24-én, szerdán. 129 időkben ébren kell tartani, mert saját történel­münk a legjobb példa arra», hogy Európának ebben a gyönyörű, de kényelmes, elpuhult né­peknek nem rendelt részében csafc katonanem­• zet maradhat fenn. (Üüy van! Úgy wm!) Erős ütemben be kell hoznunk a mulasztot­takat és azt merem állítani, hogy ebben ,a te­kintetben költségvetésünk eredményes munka alapját alkotja. Már a gyermek-magyarba, bele kell vinni azt a tudatot, hogy a hazáért áldozatot hozni a legnemesebb dolog és hogy dunamedeneei^ ve* zetőszerepünkért folytonos munkával és igen sokszor vérünk hullásával kell áldozatot hoz­munk. (Ügy warij Ügy van! jobbfelől.) Tisztában kell lennie mindenkinek! azzal, hogy mi itt aj nemzetek országútján nem lebetük keleteurópai Svájc. Ügy van! Úgy vain! a szélsőbaloldalon.) Nemzetünk védő serege, országunk bástyája Európának. Ez így volt ezer éven át és így van etnográfiai, geográfiai helyzetünk folytán ma is. (R. Vozáry Aladár: Akarunk katonát látni! — (Ügy van! Úgy van!) Nekünk olyan szellemet kell kitermelnünk, amely nem tűr válaszfalat a polgári társa­dalom és a honvédség között. Minden erővel azon kell dolgoznunk, hogy; a közösségnek) és az egységnek egy magasabb érzését valósítsuk meg. Ebben a tekintetben a honvédség és a polgári társadalom vezetőire egyformán súlyos feladatoki háríulnak. El kell érnünk, hogy az a földműves, az a> munkás vagy bármely más foglalkozású ma­gyar, aki a magyar honvédség egyenruháját magára ölti, ezt azzal az érzéssel tegye, hogy második otthonában, második családjánál tvan. (Ügy vfí\n! Ügy van! jobbfelől).) A parancsnokok^ a tisztek és tiszthelyettesek ettől a gondolattól eltelve, a szigorú, de gondos és igazságos csa^ ládapa szerepét kell hogy a csapatnál betöltsék, (Úgy v.mí Ügy vwn! Taps. — B. Vozáry Ala­dár: Bajtársi szellem!) T. Ház! Ma önálló; magyar hadseregünk van, ma nincsenek) meg azok a gátlások, azok az akadályok, amelyek szellemi erőink kifejté­sében] bennünket a közös hadseregbein akadá­lyoztak. Éppen ezért nem lehet akadálya annaki, hogy a 'legjobb szellemet vigyük bele a hon­védségbe. De éppen a most elmondottak okából át kell vennünk a volt közös hadseregtől mind­azt, ami jó, ami érték, amit a magyar honvéd­ségben felhasználhatunk, Elsősorban a tradí­cióra gondolok (Ügy van! Úgy van! jobbfelől é$ e» széVsőboi loüddloni) Sok helyen látni már a honvédségiben is, de a legteljesebb' mértékben ki kell fejleszteni az ezred-, a osapatösszetaTto­zandóság tudatát (Baky László: Ügy van! A csapatszellemét!), azt az érzést, hogy a honvéd büszke legyen a csapatára, annak hősi tetteire, múltjára. (Ügy vaw! Ügy v,im! a\ s^élsőba\loMalon és a\ középen.) Az egy ezredhez 1 tartozók között alakuljom ki az egymást segítő szűkebb közös­ségi szellem, amely elkíséri őket a polgári életbe is. (Baky László: A bajtársi szellem!) A fiatal önálló honvédség még nem tekinthet vissza nagy múltra, természetesen nem lehet olyan tradíciója, mint például a nagyszerű német hadseregnek, de dolgoznunk kell azon, hogy tradíciót teremtsünk, hogy lelkileg, össze­kÖssüki azokat, akik közös vezetés alatt, együtt ontják vérüket, együtt szén vednek a hazáért. De nemcsak a honvédségbe, hanem, a pol­gári társadalom minden rétegébe is bele kell 1§*

Next

/
Thumbnails
Contents