Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
Àz országgyűlés képviselőházának 343. raiicsmoksiálgok ég igatóságok költségeire fordíttatiik, hanemi a csapatoknak, különösen pedig a légierők (Szükségleteinek dotálására, így a honvédelmi tárca költségvetésének átlagos 75%-os emelkedésével, szeműben, a légierők dotációja több, imint 100%-kal: 105%nkal emelkedett, ezzel szemben ai parancsnokságok és hatóságok szükségletei csak 54%rkal'. Egészséges tünet a költség vetésben ázi is, hogy az előző évvel szemben a dologi kiadások aránytalanul emelkedtek a személyi járandóságok emelkedésével stzembem ési míg a múlt évi költségvetésben a személyi járandóságok a tátrca kJöltség;vetésének 48%-át tették ki, addig a most tárgyalt költségvetésben csak 45%-ot tesznek ki. A múlt évi költségvetést 36%-ban elfoglaló dologi kiadások pedig ebben a költségvetésben már 43'5% r rai emelkedtek. Örvendetes tény az is, hogy a Horthy Miklósi Repüiőalap költségvetése 23,600.000 pengő dotációval több, mint 100%-<os emelkedést ért el és így ez a kitűnően vezetett, nagyszerű teljesítményű intézményünk végre megkapta a céljainak eléréséhez szükséges anyagi eszközöket. A beruházások összege a múlt évvel szemben neini mutat lényeges emelkedést, aminek egyik okia az, hogy a honvédség békeátszervezése a múlt, illetve az idei évben nagyrészt befejezést nyert, másik oka pedig az» hogy a beruházások túlnyomó része — háborús természetű lévén, — ezek költségvetésen kívül fedeztetnek. Meg kell említenem még azt is, hogy a közforgalmi repülés költségvetés© ez alkalommal eilső ízben szerepei! a honvédelmi tárcái költségvetésébem 19 millió pengő összeggel, minthogy eddig tétel a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium költségvetéséhez tartozott. T. Ház! A hadseregek szükségletei kettősek: anyagiak és szellemiek, de meggyőződésem, hogy valamely hadsereg felemeléséneik nem lehet egyedüli eszköze a pénz, az anyag. Tagadásba veszem Montecuccoli mondását, midőn azt állítom, hogy megfelelő szellem nélkül egy hadsereg sem érhet el tartós sikereket, '.bármily kiváló anyag, felszerelés álljon rendelkezésére. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezért szükséges az, hogy hadseregünk; szellemének felemeléséről és fenntartásáról elsősorban gondoskodjunk s ennek a munkának nem a honvédségnél, hanem már a polgári társadalomban, az iskola padjaiban kell kezdődnie. (Elénk helyeslés. — Vájna Gábor: És nem a szakszervezetben folytja^ tódnia!) Az első világháborúban, a múlt évben pedig az orosz harctéren személyesíeím^volt alkalmam tapasztalni (Éljenzés a sízélsőbalioldalom,.), hogy valamely csapat harckészségére milyen döntő fontosságú annak szelleme, annak hangulata (Úgy van! Ügy vc\n!); láttam ^'aizt, hogy milyen kiváló, eredményes munkát végezhet és milyen nagyszerű eredményeket érhet el az a parancsnok, akii ebben a tekintetben! is hivatásának magaslatán áll. De, t. Ház, a kiváló szellem megteremtése — amint már céloztam erre — nem múlhatik a parancsnokon, a honvédségen; ezen a téren magának a nemzetnek, a polgári társadalomnak kell alátámasztó, segítő munkát végeznie. Céltudatos nacionalista és militarista nemzetnevelő munkára van szükségünk, akár békében, akár háborúban él ez a nemzet, (Általános, élénk helyeslés és taps. y — Baky László: Ebiben egyetértünk!) A katonai erény eket minden ütése Î943. november 24-én, szerdán. 129 időkben ébren kell tartani, mert saját történelmünk a legjobb példa arra», hogy Európának ebben a gyönyörű, de kényelmes, elpuhult népeknek nem rendelt részében csafc katonanem• zet maradhat fenn. (Üüy van! Úgy wm!) Erős ütemben be kell hoznunk a mulasztottakat és azt merem állítani, hogy ebben ,a tekintetben költségvetésünk eredményes munka alapját alkotja. Már a gyermek-magyarba, bele kell vinni azt a tudatot, hogy a hazáért áldozatot hozni a legnemesebb dolog és hogy dunamedeneei^ ve* zetőszerepünkért folytonos munkával és igen sokszor vérünk hullásával kell áldozatot hozmunk. (Ügy warij Ügy van! jobbfelől.) Tisztában kell lennie mindenkinek! azzal, hogy mi itt aj nemzetek országútján nem lebetük keleteurópai Svájc. Ügy van! Úgy vain! a szélsőbaloldalon.) Nemzetünk védő serege, országunk bástyája Európának. Ez így volt ezer éven át és így van etnográfiai, geográfiai helyzetünk folytán ma is. (R. Vozáry Aladár: Akarunk katonát látni! — (Ügy van! Úgy van!) Nekünk olyan szellemet kell kitermelnünk, amely nem tűr válaszfalat a polgári társadalom és a honvédség között. Minden erővel azon kell dolgoznunk, hogy; a közösségnek) és az egységnek egy magasabb érzését valósítsuk meg. Ebben a tekintetben a honvédség és a polgári társadalom vezetőire egyformán súlyos feladatoki háríulnak. El kell érnünk, hogy az a földműves, az a> munkás vagy bármely más foglalkozású magyar, aki a magyar honvédség egyenruháját magára ölti, ezt azzal az érzéssel tegye, hogy második otthonában, második családjánál tvan. (Ügy vfí\n! Ügy van! jobbfelől).) A parancsnokok^ a tisztek és tiszthelyettesek ettől a gondolattól eltelve, a szigorú, de gondos és igazságos csa^ ládapa szerepét kell hogy a csapatnál betöltsék, (Úgy v.mí Ügy vwn! Taps. — B. Vozáry Aladár: Bajtársi szellem!) T. Ház! Ma önálló; magyar hadseregünk van, ma nincsenek) meg azok a gátlások, azok az akadályok, amelyek szellemi erőink kifejtésében] bennünket a közös hadseregbein akadályoztak. Éppen ezért nem lehet akadálya annaki, hogy a 'legjobb szellemet vigyük bele a honvédségbe. De éppen a most elmondottak okából át kell vennünk a volt közös hadseregtől mindazt, ami jó, ami érték, amit a magyar honvédségben felhasználhatunk, Elsősorban a tradícióra gondolok (Ügy van! Úgy van! jobbfelől é$ e» széVsőboi loüddloni) Sok helyen látni már a honvédségiben is, de a legteljesebb' mértékben ki kell fejleszteni az ezred-, a osapatösszetaTtozandóság tudatát (Baky László: Ügy van! A csapatszellemét!), azt az érzést, hogy a honvéd büszke legyen a csapatára, annak hősi tetteire, múltjára. (Ügy vaw! Ügy v,im! a\ s^élsőba\loMalon és a\ középen.) Az egy ezredhez 1 tartozók között alakuljom ki az egymást segítő szűkebb közösségi szellem, amely elkíséri őket a polgári életbe is. (Baky László: A bajtársi szellem!) A fiatal önálló honvédség még nem tekinthet vissza nagy múltra, természetesen nem lehet olyan tradíciója, mint például a nagyszerű német hadseregnek, de dolgoznunk kell azon, hogy tradíciót teremtsünk, hogy lelkileg, összekÖssüki azokat, akik közös vezetés alatt, együtt ontják vérüket, együtt szén vednek a hazáért. De nemcsak a honvédségbe, hanem, a polgári társadalom minden rétegébe is bele kell 1§*
