Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
ISO As országgyűlés képviselőházának 343 vinnünk a közös és »elválaszthatatlan song, érzését s a polgári lakosságnak is ettől az érzéstől kell eltelve lennie, amidőn honvédségünk az ői személyi és anyagi igényeinek kielégítése végett hozzá fordul. Olyan közszellemet kell teremteni, amely az áldozatvállalást természetesnek találja. (He yesês.) Hogy milyen nagyszerű ere címé n veket lehet elérni ebben a tekintetben, ha a v^zrtéa jó és a szervezés kifogástalan), ennek gyönyörű példája az, hogy a polgári társadialom milyen) áldozatkészséggel, milyen szeretettel fogadta a. frontról hazatérő sebesült és rokkant vitézjeinket. (Úgy v w! Ügy wn!) T. Ház! A honvédség helyes szellemének egyik alapfeltétel© a hadigondozás' kérdésének megfelelő szabályozása és intézése. Nem nyújthat a polgári társadalom eleget azoknok, akik életűket, testi épségüket, ogé 1 zsebüket áldozták hazájukért, az itthon maradottakért. (Ügy van! Ugat van!) Bár ez, a kérdés a következő évtől kezdve nem a honvédelmi tárca keretébe tartozik, hanem amint méltóztatnak látni, a hadigondozás kérdése a következő költségvetési évtől kezdődőeri a miniszterelnöki tárca keretébe utaltatott. (Baky László: Elég baj!) mégis a honvédség iránti kötelességet vélek teljesíteni, amidőn innen az előadói székből adtok kifejezést annak a nézetemnek, hogy a hadigondozás kérdését egy pillanatig sem szabad nyugvópontra jutottnak tekinteni. (Ügy van!) hanem mint egy mindig fáió sebet mindig gyógyítani és mindig tökéletesebb megoldás felé kell vinni. (Gr. . Takách-Tolvay József: XJgy sem tudjuk egészen meggyógyítani!) Ki keji irtani azt a felfogást a társadalomból, amely sajnálja a hadigondozottól azt, hogy esetleg jobban megy a sora, mint azelőtt. (KorpOnay Ede: Hol?) Bürokráciámén tes, decentralizált,' az egyénhez, könnyen és gyorsan elérő hadigondozási igazgatást kell megvalósítani. Ennek vezérlő godolata csak az lehet, hogy ha téved, csak a hadigondozott javára tévedhet. Minden intézkedés, amely a hadigondozás ügyét szolgálja, a honvédség egészséges szellemének, kiépítését segíti elő és meggyőződésem, hogy a kormány által felállított hadigondozó hivatal kitűnő és (kipróbált vezetőjének; irányítása mellett befogja tölteni^ azt a hivatásit, amelyet tőle a nemzet közvéleménye vár. T. Ház! Nagyon fontos tényező a honvédség helyes szellemének kifejlesztésében az is, hogy a katonai isazigatás bürokráciamentesen, az élettel összhangban történjék. Ha voltak is ebben a kérdésben hibák, a költséigvetés mindenesetre biztató akkor, amikor — miként erre már voltam bátor célozni — a felemelt kiadásoknak túlnyomó részét nem az igazgatásra, a a parancsnokságok és a katonai hatóságok fejlesztésére, hanem a csapatokra, elsőporban a légierők fejlesztésére szánja. Meg kell emlékeznem, t. Ház, a most általam érintett tárgykörben arról az élet ismeretében készült és a honvédelmi miniszter úr által kibocsátott rendelkezésről, amely a hadi szolgálati időt a részleges mozgósítás tartamára á méltányossági szempontok figyelembevételével szabályozza. . Ma^am, láttam, a múlt évben a harctéren azt a hátrányt, amelyet a szolgálati időnek bizonytalanságra a csa.pato^; hangulatára gyakorolt A legnagyobb örömmel üdvözölhetem a honvédelmi miniszter úrnak, a valóban hiarcteret járt és a harcteret ismerő katonának ütése 1943. november 24-én, szerdán. ezt a bölcs intézkedését és meg vagyok gyiő*zodve, hogy küzdő csapataink hangulatára és harckészségére erősen javitólag fog ez hatni. (Ügy van! Ügy van! jobbfe ő .) Általában az élet minden ágában Te er észtül kell vinni azt a szempontot, hogy aki kiatona|i szolgálatának teljesítésire' bevonul, az családját gondok nélkül hagyhassa vissza és lehetőleg ne szenvedjen anyagi hátrányt a bevonulással. (Úgy van! jnbbfelő L ) T. Ház! A honvédség; helyes szelleme feltétel. Enélkül az anyagiak kártarviesznek. De hogy a cicerói mondást idézzem? pecunia nervus belli, — pénz, anyag- nélkül háborút viselni nem lehet és amikor ezt állítom, arra kell rámutatnom, hogy a honvédség anyagi szükségleteinek kielégítése ma nemcsak a honvédelmi tárcának, hanem az egész nemzetnek egyetemes feladata és ma végeredményben a tárcák nagyrésze valóban honvédelmi költségvetést hoz. És ennek így is kell lennie. Ma nem lehet félkézzel háborút viselni, ma minden nemzeti erőt a honvédelem szolgálatába kell állítani. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a jobboldalon, a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Mint , méltóztatnak hallani, a honvédelmi tárca dotációja valóban ebben a szellemben történt és állítom, hogy ha a honvédelmi miniszter úr magasabb összeget kívánt volna- a Ház egészen bizonyosan ezeket a magasabb összegeket is szívesen megszavazta volna. (Úgy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. — 3gy hang a szélsőbaloldalon: Sokszorosan!) Azonban a honvédség kiépítésénél és felszerelésénél határokat szab az anyag- és a munkaerőhiány. Ez, az oka annak, hogy a honvédelmi miniszter úrnak is és nekünk is meg kell elégedni ezzel a költségvetéssel. 4mde ha a fölszerelés mennyisége tekintetében korlátokat szab is nekünk az anyag-, a munkaerőhiány, a minőség tekintetében nem szabad korlátokat állítani. Nekünk a legjobb fegyvert, legmelegebb ruhát, a legértékesebb táplálékot kell adnunk honvédségünknek, mert ez magvar erőt, magyar eg-észséget, mag-yar vért takarít meg. A legkíméletlenebbül kell őrködni azon, hogy ebben a tekintetben visszaélések ne történhessenek és örömmel állapíthatjuk meg, hogy ma a szellem jobb, mint az előző világháborúban volt, a papírbakancs és a csalánszövet idején. T. Ház! Ezúttal is ismétlem azt az Örvendietes tényt, hogy a honvédség dologi kiadásaira szánt összegek más kiadásokhoz viszonyítva aránytalanul emelhetők valtak és ífry a költségvetés tiztosítani látszik a homvédségnek megfelelő anyaggal való ellátását. Ha a múltban hiányok voltak, ha hibák történtek, ezeket sürgősen, azonnal pótolni kell, azonnal helyre kell hozni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon!) Ma nem a vitatkozás, az aggodalmaskodás, a fontolgatás idejét éljük, mia bátran és gyorsan kell cselekedni, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) ha meg akarjuk tartani a fölényt, — és ma katonai fölény a döntő a Dunamedencében — ha azt akarjuk, hogy megmaradjon az a gravitációs erő, amelyet mi erkölcsi, kulturális, gazdasági és nem utolsósorban katonai erényeinkkel a közöttünk és körülöttünk élő népekre gyakorolunk. (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) T. Ház! Nem közhely az, ha azt mondom, hogy mi missziót töltünk be itt a Kelet kapu-
