Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Az országgyűlés képviselőházának S4Í az előadó úrnak, mind pedig az erről a . témáról, előttem .szólott képviselőtársaimnak e tekintetben előadott okfejtéseihez, méltóztassanak megengedni, hogy magam is felhívjam ajz igaasájgügymiiniszter xíri nagybecsű figyelmét dr. ITinkery Ferenc koronaügyész helyettes úrnak arra a rendkívüli érdekes tanulmányára, — vitéz Makray képviselőtársam szavai szerint, brosürájára — amelyet a Jogászegyletben olvasott fel. Ezen a nyomon haladva' nevezzük inéig előbb ,a könyv címét. »Alkossunk törvényt az igazságügyi patronázsegyletelkről és a letartóztató intézetekből kilbocsátottiak utógondozásáról.« Már maga a cím is sokat mond és feltárja a benne felhozott kívánságot. Szeretném erről a »helyről is mfegnyugtíatni

1 igénytelen személyemben is az illusztris szerzőt, aki annak azi -aggályának ad kifejezést, hogy a gyakorlati jogászok, a politikusok és a törvényhozók közül Siokan talán nem tart ják alkalmasnak a imái időt a patromázsgondolat érvényesítésiére és hogy ezek fel fogjak hozni javast a távjai széniben a maguk aggályait. Beszéltem néhány törvénybíró^ jog ászt ársammail és azt tapasztaltam, hogy éppen ellenkezőleg, ez a gondolat igen nagy visszhangot vert fel és ez a Ház mai ülésén r is megnyilvánult. Ügy látszik, igen sokan égetően sürgősnek és szükségesnek találják e gondolat mielőbbi megvalósítását és törvényibeiktatását. Ezzel kapcsolatban legyen szabad arra is kérnemi aa igen t. igazságügymindiszter urat, tegye lehetővé a büntető törvénykönyv 27. ^-áiiiak visszaállítását. Itt csatlakoznoni 'kell azok véleményéhez, akik szeriint a pénzbüntetések az elbocsátott szegény foglyok segélyietziésére és az ifjú foglyok számára rendent javító líntézetek felállítására és fenntartására fordítandók, amit különbem maga a hatályom kívül helyezett törvényhely is mond. De legyen szaoad még hivatkoznom arra is, hogy a pénzbüntetés .célja nem az, hogy abból iaz állaim gazdagodjuk. Ma az első világháború előtt miűködött 70 patrionázsegyesület és a" Pattronázs Egyesületek Országos Szövetsége közül egyik sem működik- Ugyancsak dr. Finkey Feirenc okfejtésének nyomán, haladva magáim is ezt mondom: addig is, amíg alkalmunk leszi a patronázsegyesüietekeit tényleg újra életbeléptetni, az utógondozásit miaga az állani vegye a kezébe. Ennek egyik indoka talán az lehetne, hogy idén egy nagyon érdekes eentennániii- • mot értünk meg. Az 1843. évi 'büntető törvénykönyv javaslatának százéves évfordulóját. Ennek a nagyon szép, abban az időben Európa legszebb büntetőjogi törvény javaslatának emlékét örökjítenők meg és kegyelettel adóznánk az akkori törvényalkotás iránt, ha most előkészítenek a patronázs-gondolat törvénybeiktaltását, amely gondolat szorosan beleillesßthető ebbe az 1843, évi törvényjavaslatba is. De helyreállítaná ez a törvény a jogfolytonosság gondolatát is- A jogfolytonosságét, amely Trianoni átkos behatása folytán 20 évvel ezelőtt megszakadt. Ha ezt a fonalat újiria. felvesszük és továblb szőjük, ezzel magának a trianoni kényszer által megszakított, jogfolytonosságnak is teszünk nemicsak ezen ia vonalon, hanem közjogi és alkotmányjogi vonalon is nagy szolgálatot. A legfontosabb érv azonban az, hogy ha az utógondozásit hatékonyabbá tesszük és állami felügyelet alá utaljuk,, ezzel tulajdonképpen, önvédelmet gyakorolunk» önvédelmet azért, mert — amint az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. !. ülése 194Z november 23-án

} kedden. 97 igazságügyminiszter úr is rámutatott énre s amint aggódva kell szemlélnünk magunknak is a kriminalitás egyre növekvőben • van és félnünk kell, hogy egyre növekedni i® fog. ; A bűnözők pedig általános és állanidió, fokozódó veszélyt jelentenek az egyénnel, a társadalommal, az állammal, a nemzettel szemben. Ezeket niem szalbiad többé egy vagy két eltévelyedés után visszazuhanni engednünk a bűn örvényébe, a társadalom- és a •neimzetelleinességibe. Át kell ő'ket hoznunk a napos oldalra, a« jó oldalra., a mi oldalunkra. Ezt pedig erőtelje* utógondozás nélkül nem tudom elképzelni. Ha a rehabilitáció törvenyíbeiktatásával kimondtuk az a-t, akikor a b-t csakis a hatékony utógondozás törvénybeilktatásával tudjuk kimondani. (Üffy van! ütfy van! a hbbo dalon) Ezek után leigyen szabad még idéznem Finkey Ferenc következő megállapítását, amelyet a magam szavaival nem is tudnék 'elmondani olyan tömören és olyan röviden, ahogyan ő fejezi ki magát (olvassa): »Elengedhetetlen, hogy a törvényhozás szögezze le e szabadságvesztésbüntetéiSielk, é® szabadságelvonással járó biztonsági intézkedések célját, azok vezérelvei ti szabatosain állapítsa meg a rabneiveilés és rabgondozás rendszerét é« mint ezek utolsó fokozatát, a letartóztatási intézetekiből kibocsátott elítéltek utógondozását, ezeknek a szabad társadalomban való megnyugtató elhelyezkedését«Ebből az egyik szoeiális témakörből legyen szabad most már áttérnem a másik szociális témakörre. Napok óta a, jogászember csendes, de végtelen örömével forgatom az igazságügyminisztérium által kiadott kiváló kézikönyvet a magyar szociális jogszabályok ismertetéséről. Ez páratlan, hézagpótló kézikönyv

; amely tetszetős kiállítású, A^aióságos vadé meeuni a jogászok számára. Legyen szabad nekem, a magyar törvényhozás egyik szeirény jogásztagjának hálásan megköszönnöm az igazságügyminiszter úrnak, hogy ezt a karácsonyi ajándékot odatette a magyar jogász törvényhozók asztalára. (Éljenzés és taps.) T. Ház! A szervezésben, a jogszabályalkotásban ég a jogszabálygyüjtésben olyan vógteleinúl lendülete« készséget látok mind az igazságügyminiszter úriban, mind kiváló munkatársaiban-, hogy eiz engeni felbátorít arra a kérésre, méltóztassék foglalkozni igazságügyi szakirodalmunk szervezési kérdésével is., amelybizony valami siralmas. Egyébként kitűnő. szakíróid almunk körében csodálatosan elhanyagolt terrénum ez. Nemcsak a részletkérdései, da az alapvető kérdései sincsenek még kimunkálva, annak ellenére, hogy közjogi, politikai és főleg perjogi tankönyveink érintik ezt a témát. Csak azt mondhatjuk, hogy >, érintik, mert ai részleteikbe nem m ennek bele, sőt a vezérelveket sem dolgozzák ki teljesen» Általában nagy bíráink é» jogi intézményeink vezetőemberei is inkább- csak egyes alkalmi beszédeikben foglalkoznak ezzel. A Magyar Jogi Szemle meg isi állapította egyik folyó évi számában, hogy korszerű, rendszeres és az élet és a tudomány mai színvonalán nyugvó történeti multat, feltáró elemző és ismertető összefoglaló, művünk nincs. Miért volna fontos, hogy egy ilyen művünk legyen? Hallottam már olyan felfogást.. — és ez az én felfogásom 13