Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-329

Az országgyűlés képviselőházának körülbelül 150 éve megoldásra váró tanyakérdés részleteinek kidolgozását csak az előbb említett kongresszusok szorgalmazták. El kell ismernünk, hogy ebben igen lényeges részt vállalt maga a közigazgatási tudomány is, különösen egyes sajátos szakkérdések részletes feldolgozásával, kimunkálásával és nyilvánosságra hozatalával. A tanyakérdés irodalma azoaiban ezek meglett is akkor nyert rendkívüli jelentőségeit, amikor Magyary Zoltán, mint a közigazgatás racionalizálásának kormánybiztosa 1932-ben a kormányzat idevágó munkatervébe a tanyakérdés megoldását is felvette. (Palló Imre: MagVarországon nem akceptálják!) A jelenlegi belügyminiszter úr — gondolom — még első belügyminisztersége idején szakembereket bízott meg a tanyai közigazgatást rendező törvénytervezet előkészítésével, amelynek anyagát utóda, Kozma Miklós tette közzé 1937-ben

v A belügyminiszter úr ebbe a nyolc esztendővel ezelőtti intézkedésébe már belefoglalta egyrészt a királyi kormánynak a tanyakérdés komoly megoldására vonatkozó elszánt akaratát, de benne van magának a. bel ügyminiszfier úrnak a jóindulatú, de felelősségteljes körültekintése is, hogy e rendkívül fontosnak ismert problémát kellő előkészítés után kívánja csupán érdemben tárgyalni. A belügyminiszter úr egy 1940. évi interpelláció vad kapcsolatban a Ház előtt kijelentette, hogy ha^ marosan jönni fog egy törvényjavaslattal, amely hivatva lètAZ a tanyai közigazgatást általánosságban megoldani, sőt e kijelentését változó formákban többízben is megismételte. A tanyai igazgatás rendezéséről most előttünk fekvő törvényjavaslat nemcsak maradéktalan, szinte szószerinti beváltását: jelenti a régebbi ígéretnek, hanom nagyszerű realizálását is az irodalmi és közigazgatási úton három évtizeden keresztül a. közületek és egyének által legnagyobb nehézségek közepette foganatosított előkészületi munkáknak. Amikor ez alkalomból a probléma időszerű, bátor ós kiváló megfogásáért a belügyminiszter úrnak, a szívós és hoszszantartó előkészítő munkákért, kutatásokért pedig érdekelt, munkatársainak az egyik legnagyobb tanyai város nevében köszönetet mondok, méltóztassék megengedni, hogy ezeknek az előzményeknek előrebocsátása után. amelyeket a törvény javaslat nem kívánt érinteni, magával a javaslattal és ezzel kapcsolatban a vonatkozó kérdésekkel érdembein foglalkozzam. T. Ház! Mindenekelőtt le kell szögeznem: nincs és nem is lehet igazuk azoknak az érdekeltségeknek, akik a tanyakérdés megoldását kizárólag,, vagy akár elsőlegesen is a tanyai útviszonyok rendezésétől várják és arra hivatkoznak, jiogy a tanyai utak kiépítettsége, egymást keresztezése termés zietszerűleg vonja maiga után a központok kialakulását. Elismerem ugyan, hogy a tanyai útkérdés kielégítő megoldása magát az ellőttünk fekvő problémát, illetőleg annak súlyát jelentős mértékben csökkentené. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja eL) Ez a körülmény azoaiban önmagában véve még korántsem jelentené a kérdés érdemi elin tézését, még kevésbbé azt a helyes^ öntudatunkat, hogy a probléma rendezéséhez helyes irányban indultunk el. Legyen szabad álláspontom igazolására szegedi viszonylatban elsősorban magára a ta* 329. ülése 1943 május 4-én, kedden 71 nyaközpontok történelmi fejlődésére hivatkoz1 nom. A szeged—zákányi tanyaközpont első épületét, a templomot annak idején nem a mar készen lévő műút mellé, hanem attól jelentős távolságra^ kétségtelenül rosszul építették. Ugyanide épült ki később a tanyaközpont is úgy, hogy a város a tanyaközpontot és a műutat egy bekötőúttal kényszerült később összekötni. Ugyanez volt a helyzet a Szeged város tanyai központ kialakulásánál; itt Szeged város kezdetben erdészeti szakiskolát épített, amely mellett később virágzó tanyaközpont alakult ki. Ezt a tanyaközpontot is az előbbihez hasonlóan csak jóval -később szintén bekötőúttal vitték közelebb a távolaibibi müúthoz. És hogy teljes legyen felsorol ásom, meg kell említeuem a legnagyobb szegedi tanyaközpontnak, az alsóközpontnak kialakulását is. Itt a tanyaközpont helyét .a városi mérnöki hivatal egyszerűen ki

j jelölte minden szükséges előfeltétel nélkül és a kétségtelenül központi helyre állított tanyai berendezettséget a várossal és környékével öszszekötő utakkal csak később^ látták el. Sőt tovább megyek: a már meglévő és virágzónak mondható tanyaközpontok speciális útérdekeire maga az állami és városi útépítészet gyakorlata sincs tekintettel. A bajai műutat például Szeged egyik legkiválóbban fejlődő, de tőle 30 km-nyi távolságiban lévő tanyaközpont érdekeire való tekintet nélkül attól 2 km távolságra vezették el. E tekintetnélküliség az egész tanyaközpont és környékének gazdasági fejlődésére természetszerűleg hátrányosan hatott vissza. Mindezekhői kettős következtetést vagyok kénytelen levonni. Először azt, hogy a tanyaközpontok kialakulása és tanyai útépítés egymásnak nem lévén abszolút sorrendbeli függvénye, a történelmi haladás, fejlődés, és a gyakorlati célszerűség elsősoriban a tanyai közigazgatás megszervezésére kényszerít bennünket, mert ez az állásfoglalásunk lesz döntő megindítója minden tanyai kérdés, így az út, a határ, a közegészségügy, az elérni kultúra^ a hitélet, a lelkigondozás kérdései megoldásánál is. Ugyanakkor azonban nem mulaszthatom el annak a fontos szempontnak hngsúlyozott kiemelését, hogy a kirendeltség ^létesítését sohasem szabad a véletlen szeszélyétől vagy akár befolyásos törvényhatósági urak egyéni , érdekeitől függővé tenni, Például a javaslat, 1. pontjában foglaltakat : nem szeretném úgy értelmezni, hogy kirendeltséget csak a sűrűn beépített településeken szabad létesíteni. Szívesebben fogadnám el a »népesebben lakott hely« kifejezését, mert felfogásom szerint a közigazgatási kirendeltség szociális és kulturális áldásait inkább a népesebben lakó vagy nagy szegénységben és még nagyobb szellemi elmaradottságban élő, például az átokházi jó magyaroknak kell elvinnünk, mint a jólétben, úthálózattal ellátottan és a várost könnyen megközelíthetően élő sűrűbb településeknek. Hogy azonban a közigazgatási kirendeltségek helye valóban jól legyen kiválasztható, elsőrendű szükségességnek vélem arra. felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a tanyáról dönteni nem lehet a tanya nélkül, a tanyai kérdéseiket nem lehet tárgyalni tanyai szakemberek meghallgatása nélkül. (Meskó Zoltán: Ügy van! Igaz!) a gazdasági vonatkozásokat pedig nem lehet megoldani a mezőgazdasági kamarák bevonása nélkül. (Zaj.) Végül a törvényhatósági bizottságok albizottságai ezen a síkon nem nélkülözhetik a tanyán élő törvényhatósági bízott,-