Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-329

64 Az országgyűlés képviselőházának vánta megoldatni a magyar kérdés*, hogy Közép-Európában a tisztelt Habsburg-ház helyezze át Magyarországra a maga súlypontját, hogy itt Közép-Európában alakulhasson ki 'a megerősödött Magyarország természetes alapjain aza középeurópai hatalom, amelynél jobb gazdasági egységet azóta sem (tudnak létrehozni. Ugyanaz &• Bartha Miklós már ezelőtt 40 esztendővel megjósolta azt, hogy a német és olasz nemzeti egység fogja majd vezetni Európát és annak a nemzeti egységnek a szempontjai szerint kell alakulniok mindenütt^ az államoknak, ha Európából igazán egészséges tényező akar lenni a világon. Bartha Miklósnak, ennek a 40 évre előrelátó államférfiúnak a szavaiból! idézni talán ma sem időszerűtlen és ezzel az idézéssel jövök én most, amikor a következőket előadom. Ö mondotta: »Az kívánja csak a centralizációt, aki jobban bizik a feljebbvalókban, mint önmagában«. Az önmagunkban való bízásnak, a hiányát meg kell éreznünk a mai időkben is. Az önmagunkban bízás hiányát ki kell reparálni azáltal,' hogy erős vidéki központókat. erős vidéki közéletet teremtsünk, erős vidéki önkormányzatokkal. EbbŐl a szempontból nézve a helyzetet, a tanyai közigazgatásban és a tanyarendszerben a következőképpen látjuk a dolgok alakulását. Én különben nem vagyok annyira az erdélyi tájakhoz kötve, hogy ne ismerném valamennyire más tájaknak a fejlődését is, hiszen magam is az Alföldön, Kecskeméten kezdtem el közigazgatási pályámat és tudom azt, hogy nemcsak az 1900-as évek óla, hanem az 1900-as évek előtt is az óriási erejű tanyai kultúra és az Önkormányzatnak a tanyákról való gondoskodása egész folyamatosan nagy életszabályokká virult ki ottan és ott alakultak ki, éppen laz önkormányzat kebelében, azok az alapeszmék, amelyek az iskoláz/tatás szükségességét látták a legfontosabbnak. Kecskemét városa a maga erejéből rendezte azokat az iskolaközpontokat, amelyek körül azután a tanyai élet csoportosukii kezdett, tehát nem a közigazgatás, a közigazgatási kirendeltségek, hanem először az önkormányzati belátás folytán az iskolarendszerek alakítása, az iskolarendszerek mellett, templomok építése, ezek voltak, amik kifejlesztetitek azután- a búcsújárást, a piacot, a szövetkezetek gondolatát. Szóval, az önkormányzati eszme megszokása, az önkormányzati életrevalóság, a magára vigyázás hozta ki azt a természetes fejlődést, amelyre most kedves jó Gesztelyi Nagy László barátom olyan büszkén mutathat rá, hogy Kecskemét városából, annak homokjából éppen a tanyarendszer felújítása ia gyümölcstermesztésnek, a zöldségtermesztésnek egész Kánaánját fejlesztette ki és valósággal a jövőbe mutat, hogy a tanyakérdésnek milyen megoldása lehetséges. Ugyancsak éppen Gesztelyi Nagy László képviselőtársam előadásából hallottuk azt, amikor Tatár Imre képviselőtársam felszólalásával szemben korrekcióképp ^mondotta, hogy Kecskemét pedig nem bérletként adja a : tanyásoknak a maga tanyabirtokát, szóval nincs bizonyos ingatag változás alá vetve a tanyarendszer gazdasági alapja, hanem öröktulajdonba igyekszik a tanyásoknak átadni a maga földjét. ÍSzölIősi Jenő: Ez a ritka kivétel!) Szóval megint meginidtul azi a folyamat, megint az önkormányzat szellemének hatása alatt, amely a tanyákat otthonokká és az otthonokon ke329. ülése 1943 május 4-én, kedden resztül hazává fejleszti. (Élénk helyeslés és taps.) Amikor tehát látjuk azt, hogy mégsem lehet az önkormányzatokat feltétlenül azzal a megítéléssel illetni, hogy késlekedők, rosszszívűek és részvétlenek voltak a tanyakérdés rendezésével szemben, igenis, fel kell vetnünk azt a másik szempontot, — hiszen utaltak már erre is — hogy nemcsak alkotmányjogi nehézségek, hanem a 30-as években előállott gazdasági krízis is okozta azt, hogy a tanvakérdés rendezésében úgy, ahogyan felülről eltervezték, azonnal nem történhettek nagyobb lépések. Mondom, ha így áll is a helyzet, hogy bizonyos tekintetben késlekedések mutatkoztak ebben, ezt a késlekedést nem lehet az

t önkormányzatok részvétlenségének, legfeljebb f

az önkormányzatok ideiglenes vagy arra az időre szóló szegénységének és vagyoni képtelenségének tulajdonítani. A tanyakérdés rendezésére nézve minden felszólalt képviselő úrtól, akik a közvetlenebbül érdekelt vidékek problémáiról beszéltek, hallottuk azt a megállapítást, hogy az útkérdés rendezése, az összeköttetések megteremtése, a forgalmi lehetőségeknek bizonyossá tétele az, ami a legtökéletesebben, a legpontosabban, a leglényegesebben meg tudja oldani a _ tanyakérdést. Látnivaló tehát, hogy ' amikor itt óriási, megyényi. országrésznyi távolságokról van szó, azt egy-egy helyi önkormányzat nem láthatja el. nem alkothat útrendszert, legfel jebb azt végezheti el, hogy az országos útrendszerbe a maga bekötéseit, a maga autonóm útjait, a maga helyi villamosútjait, autóútiait — értem alatta a törvényhatósági városokat, vagy, a törvényhatóságokat — megcsinálja. Az egész országos rendezés tekintetében azonban nincsen más mód. mint egy óriási nagy útprogrammot létesíteni, amely természetesen a tanyakérdések fellendítésére is hatni fog, (Üpv van! balfelől.) Nagyon szeretném, ha felszólalásom nem találkoznék félreértéssel, ha nem tűnnék fel úgy, mintha én tagadó álláspontot foglalnék el a törvényjavaslattal szemben. Hiszen a törvényjavaslat alkalmas arra. hogy óriási módon előrevigye a tanyakérdést. Természetesen látom azt, hogy a javaslat a tanyakérdést valósággal országos kérdéssé tette, az országos érdeklődést vonta reá és kötelezővé tette a törvényhatóságokra és a helyi önkormányzatokra nézve azt a szabály -rendelet-alkotást, amely meg kell. hogy indítsa a tanyakérdés rendezésére nézve az egyetemesebb vagy tömörebb folyamatot. Én csak azt kívántam hangsúlyozni, hogy az önkormányzatok eddig is dolgoztak a tanyakérdés megoldásán és nem lehet úgy venni őket, mintha ők ebben a kérdésben valami lankadtságot, rosszindulatot, részvétlenséget tanúsítottak volna, hiszen ez az illető önkormányzatok belső fejlődésével is összefügg. (Szöllősi Jenő: Az indokolásban is benne van.) Van itt egy másik szempont, amelyet érint ' ez a törvényjavaslat, ez maguknak a tanyáisoknak a szempontja. A törvényjavaslat f végtelenül jószívűen népsegítési szempontból azt kívánja, hogy a közigazgatás minél hamarabb, minél jobban, minél gyorsabban menjen a nép közé. Van azonban — ne tessék ezt gúnyolódásnak venni — a nép között olyan álláspont is, amely minél távolabb kívánja látni magától a közigazgatást. (Szöllősi Jenő: Van elég