Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-329
Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1943 május 4-én, kedden 65 oka!) Ezt a bizonyos remetéskedést, szabadságvágyfélét bizonyos tekintetben honorálnunk kell és meg kell találnunk azt a középutat, ahol a közigazgatás nem zaklató jellegű, (Szöllősi Jenő: Ügy van!) ahol igazán segítőié a népnek, tehált meg kell találnunk azt a középutat, amelyen a remeteségbe, a magános szabadságba vágyó tanyás is észreveszi, hogy neki a közigazgatás nemcsak béklyója, nemcsak terhelője, nemcsak idézgetője. nemcsak adőztatója, hanem segítője is. Ennek a fejlődésnek érdekében talán nem kellene egészen határozottan kimondani, hogy a közigazgatás eltilt valakit az építkezéstől saját területén. Ezt talán meg kell fontolnunk a részletes tárgyalás során, (Úgy van! a szélsőbaloldalon,) mert mégis nagyon belevág az egyéni szabadságba és. abba a tanyarendszerbe, amelynek a javára hirtelen nem tudunk utakat teremteni, nem tudunk egymással való közvetlenséget most azonnal létrehozni. Először ki kell, hogy alakuljanak az életrevaló tanyák, a tanyákból otthonok, az otthonokból az otthonszomszédságok, az otthonszomszédságokből a piacrendszer, az a bizonyos dolog, ami belterületté kezdi minősíteni a külterületeket, ami bizonyos kristályosodási pontot alkot a messze vidéken remeteségbe vonult társadalmakban. De amellett még arra is gondolnom kell, hogy óriásig jelen1 tőségű az intenzív gazdálkodás érdekében a tanyás gazdálkodás. Ezt a szempontot tartom tulajdonképpen a legfőbb tanyaképzőnek. Inkább arra kellene törekedni, hogy a tanyáikhoz kifelé vigyük necsak a közigazgatást, hanem az iskolán, a templomon, a piacon, a szövetkezeteken kívül mindazokat az alkotásokat és alkalmatosságokat, amelyek a közösséget megszerettetik. 13a ezeket a fejlődéseket viszi ki a közigazgatás, nem pedig a magánoskodni, remetéskedni akaró tanyástól kíván szabadságáról való lemondásokat és folytat vele szemben szabadságsértéseket, akkor más szemmel fogják nézni a közigazgatást. Mi nem akarjuk elvenni a szabadságot tőlük, de mégis úgy érzi az az egyszerű ember, hogy ez a helyzet, máskén nem tudja megérteni^ hogy őt valósággal kiparancsolták a saját földjéből, a saját otthonából, amikor hajlékot akart ott emelni. Méltóztassék tehát ezt a részletkérdést majd a részletes tárgyalások során megfontolás alá venni. A másik kérésem pedig az - volna, hogy minden önkormányzatellenességeit, ami a javaslatból esetleg kiolvasható, vagy annak olyan színt ad, olyan fejlődést, olyan fejlődési irányt mutat, mintha az önkormányzaitellenességet mi továbbnevelni, erősíteni, feketíteni, sötétíteni akarnók, valahogy >egy kissé derűsebbszínűvé kell tenni, fel kell oldani. Hiszen az önkormányzat fejlődésében az a közbenvaíó idő. amelyet mi a. hazától távol kellett, ^hogy töltsünk, hozott jókat is. Talán éppen a virilisrendszer megváltoztatása, a virilisták testületében a választási rendszer bevezetése mégis enyhített a durva virilizmuson. A másik dolog pedig az, hogy a törvényhatóságok, a helyi önkormányzatok a felsőházban való képviselet útján megkapták a törvényhozásban való közvetlen részvételüket. Ez mind szép fejlődés, mind) azt mutatja, hogy megvan az ország törvényhozásában a jóakarat az önkormányzat iránt. De hogy az önkormányzat mégis teljesebb, jobban pártolt^ legyen, ezt mondom, világszükségek indokolják. Akárhogyan is fordul Európa sorsa, akármiféle rendszerben alakul ki Európa, mindenkép szüksége KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. lesz Magyarországnak arra, hogy; biztosítani tudja a maga társadalmának erejét, iznmosságát, helytállni tudását. (Úgy van! jobbfelől.) Éppen úgy, mint ahogyan a Habsburg-világhatalommal szemben kellett, hogy alkotmányvédő erejük legyen az önkormányzatoknak, a jövőben is szükség lesz arra, hogy a magunk magyarságáért, a magyar nemzet függetlenségééri, önállásáért (í helyenkint necsak jelszavakkal, hanem erős tömörüléssel, gazdasági ós közművelődési életrevalóságunkkal is tudjunk helytállni. (Ügy van! XJgn van! Taps a balközépen.) Ezzel szemben azt kell látnunk, hogy egész fejlődési sor állott bei, amely az önkormányzatok hatáskörét óriási mérvben csonkította. Fmlékeznünk kell rá, hogy előállott az a helyzet, amikor — még az 1890-es években — Magyarország közvéleménye kettészakadva, de sokkal hatalmasabb mértékben mégis az önkormányzatok mellé állott és meghiúsította a Szapáry-kormánynak azt a kísérletét, amellyel centrális közigazgatást akart teremteni és él akarta* törölni a vidéki önkormányzatok tisztviselőválasztási jogát. Akkor ez a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslat megbukott, egyetlenegy szakasz ment csak keresztül, a többit vissza kellett vonnia a kormánynak, mert az egész nemezét közvéleméinyenek ellenállása valósággal y lehetetlenné tette, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot keresztülhajtsa. A nemzetben tehát feléledt egy olyan önkormányzatot védő irányzat, amely azután továbbfejlődött akkor, amikor az 1896. évi közigazgatási bírósági törvényben is bizonyos olyan községi jogok helyeztettek közigazgatási bírói védelem alá. amelyek egyébként alkotmányvédő fontosságúak. De még kifejezettebben alkotmányvédő fontosságúvá tette az önkormányzatokra nézve a helyzetet az 1907. évi LX. te, amely, az önkormányzatokat a szabályrendeletalkotás stb. tekintetében a r sajátmaguk lábán állás dolgában a kormánnyal szemben hathatós védelem alá vette. Ezzel a nagy hangsúlyozással, ezzel a nagy kiállással végződött a világháború előtti nagy korszak, az alkotmány védelmének^ a megyék. községek, városok alkotmány védő jelentőségének nagy kiemelése. Erre következett az, hogy az önkormányzatokkal szemben teljes leminősítés alakult ki és megkezdődött az önkormányzatok folyton fokozódó elsorvasztása. így aztán nem csoda, ha a vidéki életben kifejlődik bizonyos szervilizmus. Nem azt mondom, hogy mindenki dacosan tartsa a fejét, de azt megkívánom, hogy mindenki öntudatos és önérzetes legyen (Ögy van! Ügy van!), tudja,, hogy azzal, egy nagy életcélt, nem pedig hiú büszkeséget érvényesít. Ennek a nagy öntudatosságnak^ a hiánya, a vidéki közélet szelleménők valóságos kiherélése okozza azt, hogy mindenütt csak szervilizmussal találkozunk. (Piukovieh József: Sajnos, így van!) Mélyei t. Kénviselőház! Ennek a szellemnek megváltoztatására szükség van. Éppen ezer' szedetném, hq mindem olyan jelenségei. amely vaüami további lefokozást mér az önkormaryza+'okra. megszüntetnénk, meg nem történ t + é tennénk, mert talán nincs is rá szükség. Kifejtettem már, hogy a törvényjavaslat legtöbb és legfontosabb alapelveit mind elfogadom, jónak, szépnek és olyannak tartom, hogy azok a mi hozzájárulásunkat legfőképpen megérdemlik. Azonban éppen azért, hogy. ezt 12'