Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

Àz országgyűlés képviselőházának 328. csak közvetítő szerepet töltenek be a tanyai lakosság és. a városi hatóság között. Hasonló a helyzet Debrecen városában, ahol az úgynevezett mátali biztos esak igen-igen korlátozott hatósági jogkört gyakoroj. T. Képviselőház! Ha rátérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra, az általain elmondottakból megállapítható, hogy a javaslat alapelvei úgyszólván ugynazon az úton haladnak, amelyet nagy vonalakban már a 33.307/1927. sz. belügyminiszteri rendelet megjelölt, azonban — igen helyesen — nem jelöl meg merev, petrifikált szabályokat a megoldás tekintetében, hanem lehetővé teszi a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb mód szerint megalkotni azt a szabályrendeletet, amely hivatva van a tanyai közigazgatást tökéletesen betölteni. Más és más megoldást tart szükségesnek a javaslat a szerint, hogy csoportos tanyarendszerről vagy pedig^stzétszórt tanyarendszerről van szó. Az indokolás pedig kimondja, hogy olyan megoldásra kell törekedni, amely közelebb viszi a közigazgatást a tanyákhoz és ezáltal biztosítja a közigazgatás folytonosságát éa a közigazgatási feladaltlofc hiánytalan teljesítését kint a tanyavilágban is. Éppen ezért helyezkedik a javaslat arra az álláspontra,, hogy a kérdést legtökéletesebben talán a helyi önkormányzat tudjai megoldani, annál is inkább, mivel; mindegyik önkormányzat törekedni, fog arrai, hogy a legtökéletesebbet biztosítsa a tanyai polgárságnak, nehogy az elszakadási szándék fellángolása révén, határterületeinek épsiégbenmaradásai veszélyeztetve legyen. Mivel azonban iaz eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy különösen a városok nein sok megértést tanúsítottak a tanyai lakosság iránt, ennélfogva a javaslat igen helyesen, arra kötelezi az illető autonómiákat, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után egy éven belül kötelesek megalkotni azt a szabályrendeletet, amely a tanyavilág közigazgatását az ő viszonyainak legmegfelelőlbbien biztosítja. Szabályrendeletüket azután a belügyminisztérium fogja felülvizsgálni és felülvizsgálat után jóváhagyni.. Megítélésem szerint igen nagy, szükség van erre a kötelezásre, mert a tanyai helyzet elmaradottságának legcsekélyebb megjavítása is bizony tetemes összegbe kerül az autonómiáknak és az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a városok lakóinak különösen az á rétege, akik maguk neun gazdálkodók és semmi kapcsolatban nincsenek a tanyai lakossággal, eddig sem nagyon lelkesedtek azotkért ai költséges újításokért, amelyek a tanyai lakosság helyzetét lettek volna hivatva bizonyos mértékben megjavítani. Pedig, ha az 1867-es kiegyezés óta eltelt hosszú évtizedek alatt — amely időt mi a boldog ferencjózsefi kornak szoktunk emlegetni — csak egy kicsiny hányadát áldozta volna minden egyes tanyarendszerű város vagy község annak az az összegnek, amelyet a világháborúutáni megcsonkítottságunkban a * magyar állam áldozott, akkor, azt hiszem, t. Ház^ a tanyakérdés tökéletes rendezése már nem nagy gondot adna a kormányzatnak. Vegyük csak azt, hogy a háborúutáni szomorú helyzetünkben építettük azt a rendkívül sok! iskolát és építettük azt a sok bekötő utat, amely mind a tanyavilág elhagyott helyzetét javította meg annyira, hogy azóta mégis emberibb életet élhetnek a tanyai lakosok. Ha évente minden ülése Î943 április 30-án, pénteken. 43 tanyarendszerű város, vagy vármegye a költségvetésébe csaki két kilométer műút felépítését vette volna fel, akkor már a tanyavilág elmaradottságát régen a fellendülés váltotta volna fel. Sőt talán még az sem volna merész kijelentés, ha azt mondanók, hogy a tányakérdés rendezése most már fel sem vetődött volna, mert az úthálózat kiépítésével úgyszólván minden igénye kielégítést ínyért volna a tanyai lakosságnak- A javaslat keretei között tehát olyan szabályrendelet alkotható, amely a helyi adottságoknak legmegfelelőbb megoldással biztosítja, a jól megszervezett közigazgatás pedig megteremtheti mindazokat az előfeltételeket, amelyek az eddigi elmaradottságból kiemelhetik a tanyavilág lakosságát. A javaslat 3. §-a mondja ki, hogy a községek vagy városok a megalkotandó szabályrendeletükben megszabhatják, hogy a község belterületétől meghatározott távolságon túl, meghatározott terjedelmet el nem érő birtoktesteken állandójellegű épület ne emeltessék. Éppen ez az, amire előttem szólott Piukovich t. képviselőtársam is kitért és ő ezt perhorreszkálja. A javaslatnak ezt a rendelkezését sokam, — közöttük, mint mondtam, Piukiovich képviselőtársam is — antiszociálisnak tartják és azt mondják, hogy a törpebirtokosok e tilalom révén elesnek attól a kétségtelen gazdasági előnytől, hogy saját ingatlanaikon építhessék meg lakóházukat és így a saját lakóházukból kilépve, már kora reggel megművelhessék kicsi gazdaságukat, a többi munkaerejüket, pedig a körülöttük levő nagyobb birtokon hasznosíthassák. Ez az állítás első hallásra valóban megszívlelendő igazság volna. de szerény megítélésem szerint, a javaslat ezt egyáltalán nem kívánja megakadályozni, hanem ezen a téren is a mainál sokkal, de sokkal egészségesebb helyzetet kíván teremteni azáltal, hogy szabályrendeletileg kívánja megszabni azt a legkisebb birtoktípust, amelynél kisebb területen már az illető egyénre nézve sem volna előnyös lakóházat építeni azon a szétszórt területen. Az ilyen apró birtoktestek! beépítése helyett javasolja a körzetenkénti .tanyatelepüléseket, az úgynevezett tanyaközpontok létesítését, amelyek létesítéséhez megad mindem lehetőséget azáltal, hogy itt érvényesülhetnek az 1940:IV. te. 9—16. §-ai, amelyek tudvalevőleg vagy csereingatlanok átadásával vagy pedig a becsérték révén kötelezhetik az illető birtokost, hogy házhelyépítésre köteles területét átengedni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs végrehajtási utasí'és!) Ezenkívül megadja az illető autonómiáknak a kisajátítási jogot is. Az ilyen központok létesítése rendkívül nagyjelentőségű. Sok példa igazolja, hogy a tanyavilágban eddig már kialakult tanyaközpontok a legegészségesebb kulturális, szociális és gazdasági fejlődést indították meg a körülöttük levő nagyobb gazdaságokban is. Az ilyen helyekre letelepedett mezőgazdasági munkások, valamint törpebirtokosok az év minden szakában napról-napra kapnak foglalkozást a körülöttük levő birtokokon s a leg-, fomtosabb reájuki nézve az, hogy minden nap haza tudnak menni családjuk körébe és min« dennap meleg ételt tud nekik munkahelyükre vinni valamelyik családtag. Szociális szempontból tehát ilyen tanyaközpontok létesítése a lehető legideálisabb megoldás. Példaként említhetem fel a vásárhelykutasi tanyaközpontot, ahol magam is kint la-