Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

44 Az országgyűlés képviselőházának 328. kom; ez az anyavárostól,' Hódmezővásárhelytói 20 kilométer távolságra alig 30—35 évvel ezelőtt a-iakult. Ma ott két templom, két orvos, állatorvos, gyógyszertár, gőzmalom, vasút, posta, 3—400 embert állandóan foglalkoztató zöldségfeldoigozótelep, egy sereg kereskedő van, a hetipiaca pedig úgyszólván nagyobb, mint magának az anyavárosnak, Hódmezővásárhelynek, Amint voltam, bátor felemlíteni, ennek a településnek lakói majdnem kivéted nélkül mezőgazdasági munkások vagy törpebirtokosok s ezek a mezőgazdacági munkások valamennyien, mindenféle állami, támogatás nélkül, a saját kerestükbőj építették meg r a maguk kis lakását. És azt is állíthatóim', t. Ház, hogy ezek között a szorgalmas, derék emberek között, alig találunk még nagyítóüveggel is, elégedetlen embert. Hódmezővásárhely határában Mártély a másik hasonló nagyobb település, ezenkívül kialakulóban van az úgynevezett Pusztaközpont és a kardoskúti település. Már mind a két heiyen megvan, ami az ilyen település kialakulásához legfontosabb; van iskola, templom, kereskedés és van már kocsma is. (Derültség.) Tehát voltaképpen megvan minden, ami egy tanyai települest megelőz. Itt egyedül az szükséges, hogy megalkottassék ezen a hegyen is a tanyai közigazgatási kirendeltség. Ilyen helyeken, amelyeket központokká maga a természetes fejlődés alakított ki, semmi más nem hiányzik, mint a közigazgatás kitelepülése, amely a tanyavilágot kerületekre osztva, ellátja a tanyai lakosokat mindazzal a segítséggel, amelyre joggal tarthatnak igényt. A nagy kiterjedésű városi külterület leghelyesebb közigazgatási rendszere az volna, amilyen a székestóvárosban van meg. Tehát az kellene, hogy a székesfővárosi .elöljáróságokhoz hasonlóan kerületekre osszuk fel az ilyen nagy külterületü városokat és a kerület éiére állitsunk teljes közigazgatási felkészültséggel rendelkező vezető tisztviselőt, aki azután Önálló jogkörrel látná el mindazokat az ügyeket^ amelyeket a székesfővárosban is a kerületi elö-ljáró lát el. T. Képviselőház! A javaslat 4. §-ára felhívom a mélyen t. belügyminiszter úr szíves figyelmét és kérem annak esetleges módosítását. • A 4. §. ugyanis kimondja, hogy »a belügyminiszter a jelen törvény 1. §-a értelmében alkotott szabályrendelet jóváhagyása tárgyában; a pénzügyminiszterrel, valamint a földmívelésügyi és" iparügyi miniszterrel egyetértve határoz«. Piukovich t. képviselőtársam még be kívánja vonni a közoktatásügyi miniszter urat, valamint a .kereskedelemügyi miniszter urat is. Én igen helyesnek tartóim, hogy a társminisztériumok be legyenek vonva a szabályrendeletek elbírálásának kérdésébe, de arra kérem a belügyminiszter urat, ne méltóztassék ezt a iélülbirá'lást úgy végrehajtani, hogy az egyik minisztérium, amikor letárgyalta, átküldi a másik minisztériumhoz és onnan a harmadik minisztériumhoz, hanem a végrehajtási utasításba méltóztatnék talán olyan rendelkezést felvenni, hogy minden érdekelt minisztérium küldje ki szakértőjét és együttes" ülésben vitassák meg a szabályrendeleteket, mert így gyorsabban fog menni. Ha minden minisztérium külön-külön vizsgálná azt felül, bizony hosszú esztendők is beletelnének, amíg a szabályrendelet végre érvénybe lép. Mindezeknek az igazán üdvös reformoknak megvalósítását azonban csak akkor remélhetjük mi alföldiek, ha a kormányzat a kezdet nehézségein bennünket anyagiakkal át fog ülése 1943 április 30-án, pénteken. segíteni. Mert ma aiz alföldi városok óriási közterheik mellett, a városi pótadót sokszor felülmúló ármentesítés! költségekkel is küszködnek (Ifi. Tatár Imre: Azért kell államosítani!), hogyan tudja akkor az alföldi város és község megvalósítani azokat az üdvös intézkedéseket, amelyeket a tanyai közigazgatás rendszeresítése érdekében feltétlenül meg kell hoizni. De meg kell hozni minden áldozatot e tekintetben, mert csak a tanyai közigazgatás megszervezésével leszünk képesek kiemelni ezt a hatalmas és igen-igen értékes tábort a mai elhagyatottságából. Nekem meggyőződéseim, — mert szerelmese vagyok a tanyavilágnak, hiszen ott lakóim — hogy,, a meghozott anyagi áldozat sokszor meg 'fog térülni a tanyavilág fokozatos fejlődését nyomon követő gazdasági fellendülésben. Mivel ezt a javaslatot én a tanyavilág érdekében rendkívül nagyjelentőségűnek tartom, azt pártom nevében örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a j&bboidatin.— A szónokot üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém a növényegészségügyről szóló törvényjavaslatot beterjeszteni és egyben bejelenteni, hogy a házszabályok 130. %-SL alapján a törvényjavaslat plenáris tárgyalására előadóul t)áró Braunecker Antal, helyettes" előadóul pedig Horváth István képviselő urakat kértem fel. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni, a képviselőház t. tagjainak szétosztani és részletes tárgyalás végett a földmívelésügyi bizottsághoz utasítani. T. Képviselőház! Van sizerencsém. az 1936. évi V. te. 24. §-a értelmében a közvetlenül (direkt) termő szőlőkből szűrt borkészletek zár alá vételéről szóló jelentésemet beterjeszteni. Kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és napirendrétűzését, egyben kérem a jelentést előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a képviselőház földmívelésügyi, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságának kiadni. Elnök: A beadott törvényjavaslatot és jelentést a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja, a miniszter úrnak az előadókra vonatkozó bejelentését tudomásul veszi. A törvényjavaslatot annakidején, a jelentést pedig már most a Ház kiadja a miniszter úr által kért bizottságoknak. Most folytatjuk a napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalását. Szólásra következik a vezérszónokok közüH' Haala Róbert jegyző: If j. Tatár Imre! Elnök: Ifj. Tatár Imre képviselő urat illeti a fezó. ; Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Négyévi képviselősködésem ideje alatt nem emlékszem, hogy a: mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslaton kívül lett volna ' egy törvényjavaslat, amelynek jövetele elé olyan nagy várakozással tekintettem volna, mint a belügyminiszter úr áfttal 1942 december 19-én benyújtott, a tanyai igazigatás rendezéséről szóló törvényjavaslat. Érthető is^ hogy eziti a törvényjavaslatot nehezen, vártuk és nagy várakozással tekintettünk eléje, mert hiszen azt gondoltuk, hogy ebiben a. javaslatban magyar fajtánk legnagyobb számát és erejét képviselő rétegnek a »közigazgatási« szóba beilleszthető minden részletkérdése* és problémája megoldást talál.