Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
514 Az országgyűlés képviselőházának 340. val nemlesak a kereskedelmi, de a többi tárcának most is rendelkezésére áll. Teljesen egyetértek azzal, hogy, ez a szerv a kereskedelmi élethez, álljon közel, lehetőleg mindig közelebb a kereskedelmi éleithez, minit a bürokráciához és vigyázzunk arra, hogy ne merevedjék meg. Nemi hiszem, hogy az elbürokratizálódás szükségképen, együttjárjon azzal, hogy a Külkereskedelmi Hivatal egyes tisztviselőit az állami státusba vesszük át. Azt hiszem, szociális szempontból is, de éppen anniak a működésnek az elismerése szempontja ból, amelyet a tisztviselők a Külkereskedelmi Hivatalban; kifejtenek, helytelen! volna abból az álláspontból kiindulunk, hogy az állami .státusba való átvétel bürokratizálódással jár és ellenkezik a külkereskedelem céljaival, tehát hagyjuk a tisztviselők helyzeitét rendezetlenül. Azt hiszem, hogy itt — ugyanúgy, mint pl. a miniszterelnökségi sajtóailapnál, ahol sziintiéni vannak kinevezett és szerződéses alikiailmazotitiak, — az arány meg-felelő fenntartása mellett biztosítani lehet a, kereskedelmi élet megfelelő rugalmasságát és a tisztviselői érdekeket is. Ezzel kapcsolatban még csak annyit 1 vagyok bátor mie>2tjegyezini. hogy a Hivatal külföldi kirendeltségeit a háború utáni gazdasági helyzetre váló figyelemmel fenn kívánom tartani (Helyeslés ióbbftfől) és ha 1 csak lehet, — mint legutóbb Kopenhágában — iparkodolm, bővíteni is. Teljesen egyetértek azzal, — azt' hiszem, ezt feleslegei is hangsúlyoznom. — amit Megay! képviselőtársam mondott, hogv lehetőleg jó munkaerőket kell - szerezel a Külkereskedelmi Hivatalba- A Külkereskedelmi Hivatalra! ezi talánl folkoizoittabban áll, mint mlás intézményekre, de mindegyik intézménynél egyformán megvan. A nemzeti szabadkikötő tekintetében örömmel állapíthatom meg. hogy egységes felfoigás volt m Ház minden oldalán, mindén l egyes felszélaló kén viselő úr részéiről, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, a legnagyobb tárgyilagosság volt a bírálatban és a célkitűzések tekintetében a legnagyobb egyetértés. Kunder Antal t kénviselő úr annak a nézetének adott kifejezést, hogy a kikötő maradjon magángazdasági formában. Ezt a bürokráciától való aggodalmában mondotta, amely aggodalom 1 csakugyan 1 meggondolandó. És azt hiszemi, hogy a szabadkikötő mostani struktúrájában niaigyon elasztikus szerv. Merem állítani, hogy a szabadkikötőnél ezidőszerint még semmiféle bürokratikus jelenség nem tapasztalható, aminek természetesen nagyon örülök. Deák kénviselő úr beszélt az újvidéki és a bezdáni kikötőről és kérte, hosrv a B p zdán községhez vezető vasutat — talán, 6 kilométer, nem emlékszem, mennyit méltóztatott mondani — a Dunáig építsük ki. Ezzel a kérdéssel foglalkozni fogok és remélem, hogy a-a anyaggazdálkodási követelményeik nem olyanok, amelyek miatt a kérdéssel ezidőszerint foglalkozni ne lehetne. Az újvidéki kikötőben a partépito és a kotrási munka már megindult. Ami pedig a bezdáni kikötőt illeti, tudomásom szerint kontaktus létesült a község és a szabadkikötő között. Most tanulmányozzák, hogy a meglévő épületeknek milyen átépítésével és a meglévő berendezéseknek milyen átalakításával lehet a jmmfeákat felvenni, ülése 1943. november 19-én, pénteken. Még csak közlekedési kérdésiekről szeretnék szólani. Mindenekelőtt általánosságban talán azt, hogy tisztában vagyok azzal, hogy intézményesen most még nincs megoldva aíz a feltétlenül' megoldandó feladat- hogy ne csak egy bármilyen prímán megkonstruált vasúti, útügyi, hajózási stb. programm vagy politika legyen, hanem 'eigyi szintetikus közlekedési poli" tika. Ezt a szintézist momentán Markos Olivér t. barátom-, államtitkár úr személye képviseli. (Éljenzés jobbfelöl és a középen.) Neki kell gondoskodnia arról, hogy ezek a különböző közlekedési ágazatok végeredmény ben egy célt szolgáljanak és egymást harmonálknsan kiegészítsék. Egyikük sem öncél, sőt egyiküknek sem lehet körülhatárolt működési teret kijelölői, amelyhez a többinek semmi köze- ebben a tekintetben már egységes a felfogás. Most csak arró] van szó, hogyan lőhetne ezt az egységet a valóságban biztGfcítani. Minden törekvésünk erre irányul. Ütügyi feladatok volnának: elsősorban a meglévő úthálózat kifogástalan állapotban tar. táisa. Azért mondom, hogy elsősorban, mert elsőrendű utainikban a nemzeti vagyonnak olyan jelentékeny része fekszik- amelyre különös gonddal kell lennünk. További útügyi feladat a korszerű igényeknek megfelelő utak építése és a bekötő utak építésének támogatása.. Itt sem akarok statisztikai adatokat hozni, hiszen azok mind benne vannak a költségvetésiben, ezekkel most nem untatnám a t. Házat. Itt csak egyet 'kívánnék megjegyezni, mégpedig Zsiegora képviselő úr megjegyzésére- aki azt mondotta,. hogy Kárpátalján nem igen volt útügyi teendő Nagyon sok volt- Egészen elhanyagolt úthálózatot találtunk a Kárpátalján. Exxoek nem tisztán csak az volt az oka. hogy a csehszlovák kormány einnek a területnek az útügyét teljesen elhanyagolta, hanem az útőri j személyzet sem volt olyan- hogy a fenntartás kérdéseit megfelelően el tudta volna látni. Itt szeretnék ezzel a témával kaocsolatban egypár megjegyzést tenni, mert hivatali elődömet támadások érték amiatt, hogy a Kárnát. alján alkalmazott útőrök egynémelyikét áthelyezte Kárpátaljáról máshová és amennviben az illető az áthelyezést nem fogadta el. állásából elbocsátotta. (Felkiáltások jobbfelöl: Nagyon hehresen tette!) Ne learven élben a tekintetben félreértés: én úgy intézkedtem a közelmúltban, hogv további rendelkezésig: a Kámátaliáról ne helyezzenek el senkit, dte nem tartom helyesnek a túlságos oartikulariznmst (Tftftreslés jobbfelöl és a közéven.) és máshol, például a vasútnál és a postánál ezt követni -sem tudóról. Végeredményben ezeknek az intézményeknek a zavartalan ési az eddigi jóhír-névnek megfelelő működése a eél (Üny '-van! Uay von!) és il ven nartikuláris óhajokat csak ezen leiül tudok teljesíteni. Természetesen örvendek, ha teljesíteni tudtam, mert hiszen természetesen semmiféle elfogultság sem vezet a kamatain ai IÍ tőrökkel va>gy bármiféle más közalkalmazottakkal szemben, (hanem épp magara' örvendek legjobban, hál az illető iól ellátia ott a feladatát és n^m kell átbelvezését elrendelni. Mint említettpim 1 , az útfenntartás a fő feladatunk, mert a rendszere« -Fenntartási munkával megelőzhetünk olvan jelentékeny kiadásokat, amelvek ep-vébként — minthogy a javítási munka költsége hatványozottan emelkedik — felmer cinének,
