Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
4$5 Âz országgyűlés képviselőházának 340. Ezeknek a szöveteknek az árát 150, 200 és 250 pengőben szabják meg, (Börcs János: Négyszáz Pengő is van!) Amikor a magyar niemzet vérzik a jelenlegi világégés közepette, és amikor mindem magyarnak áldozatot kiöli (hozma ebben a hazáiban ési szívesen, kötelességszerű em hozza meg minden' magyar az- áldozatot, akkor ezek az idegenből betolakodott, tarnopoli »magyarok« fosztogatják és rabolják a magyar nemzetiét. (Ügy mm! a szélsobülo ûaMn) Kérem az illetékes miniszter urat, hogy ezati az ügyet méltóztassék kivizsgálni és szükség esetén az illetőkkel nemiben a legszigorúbb eljárásit megindítani. (Rassay Károly: A kormány által kijelölt nagykereskedők nem zsidók! A kormány jelölt© ki a nagykereskedőket!) Aa előbb beszéltem a tüzelőprobléimáról. Miért nem liehet a dúsgazdag zsidókat isi be^ fogni, mondjuk, fakitermelésre és ehhez, ha» sonló munkára, ha már a zsidó, mint katona, megbízhatatlan? Egymillió zsidó foglalkoztatásával meg lehetne oldani a tűzifahiány problémáját és ezzel nagyban elősegítenők kereskedelmünk SizabotálásáiLak megszüntetését. (Szol ősi Jenő: Aziza! ugyan nem főzhetnénk!) A zsidóságnak a közéletből való kikapcsolása, azt hiszem, nagybani hozzájárulna a nenir zetünket sorvasztó feketepiac megszüntetéséhez is, amely feketepiac a legnagyobb mértékben kereskedelmi téren dúl. Vaigy félnek taláni az urak hozzányúlni a zsidókérdéshez (Rassay Károly: Félnek az urakl) aizért. mert esetleg Charkov elesett és újra a szovjet birtokában van? (Rassay Károly: Ne beszéljünk már Charkovról!) Hogy a feketepiac súlyos kérdéséből esak: egyetlen példát ragadjak ki. itt van a drótsizög problémája;. A, vaskereskedelemben már többi mint egy éve nietm. leheti drótszöget kapni, ugyaniakkor azonban feketén a drótszög kilónkénti ára 40—50 pengő, vagy pedig rekompeniziációsan 1 kiló zsír. (Egy h^mp a szé~sőbalL o\dahn; És àmenmfyi tefrssi\l\!) Ugyanez a helyzet egyéb vasáruknál isi A kisiparos asztal osmesterek hiába járják ma nap, mint nap a város vaskereskedőit nem lehet egy ajtózárat. eigy csuklópántot: kapná, de ha zsírt, élelmiszert visznek és ötszörös árait fizetnek, akkor mindén van feketén. Ugyanez áll a textilanyaigokrai is, amint az előbb említettem. Nem különb a helyzet a cipőfronton sem. Az elmúlt napokban! több községet és várost jártam >bé, ahol a lakosság elpanaszolta, hogy egyálitaláini nem kap utalványt sem' új cipőre, semi tlalpalásira. Amikor 1 megkérdeztem aizi egy'k községi jegyzőt, hogy miért nem kap a lakosság eipőutalványt, azt a válaszlt kaptam, hogy a két és félezer lakosú község évente csak 60 pár cipőt kap utalványra éto ő mag a is esodá^ozásának adott e miatt kifejezést anniyival ; s inkább. nierHj feketén anrayi cipőt, csizmát lelhet csináltatni, amennvit akarnak. (Börcs János: N^ui drága, csak 700 pengő eery oár! — Vájna Gáb«r: »Naffvomi k^n^ilt az agrá-rolló!) T. Ház! Ma. amikor a levegőben és a szárazföld nini, valamint a tengereken pánoélkolosszusoik döntik el egymásíklözt awt 1 a vitát, hoary^ezt 3 háborút a fiatal naeionlalista és szocialista Euróoa nyer-e nie^ a bolseviztnusisal égi a liíbieiralizmul«isal szembeni — ami ima már senki szántára némi kétséges — akkntr nálunk^ még ;-niir>diig azon vitiatlro^nák, h'oie-v hoázá-nvnljuník-^ ahhoz a z'vdókérdélsb« 1 '*. amollve! szemben 1 áll ma az ep-ész világ. Mivelhogy a költségvetést ™»nii találom kielégítőnek, sem pártom, elem a> magam nevében nem fogadom el. íTaps «; szélülése 1943. november 19-én, pénteken. sôbcùloldaîon.— A ssiónokot üdvöatik) E'mök: Szólásra következik! Aryay Árpád jegyző: Megay Károly! Elnök: Megay Károly képviselő urat illeti a szó. Megay Károly: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt, a kereskedelmi tárca bírálatát megkezdeném, egypár szóval válaszoljak előttenii felszólalt képviselőtárs aanmalkL ö beszéde legnagyobbi részében a feketepiaccal foglalkozott és felhívta^ a kormányzat figyelmét arra, amit természetesen nemcsak a korimányzat, hanemai mindenki ebben az országban jól tudós jól ismer, hogy sajnos a feketepiac visszaélései, károst visszahatásai mindenkire kihatnak, félhívta tehát a kormányzatot arra, bogy megfelelő intézkedéseket léptessen életbe a feketepiac letörése, mieggatiasa és csökkentése érdekéten. Méltóztassék megengedni, nem' értem a logikai összefüggést a képviselő úr je'enlegi felszólalása és a képviselő úr pártjának éppen a feketepiac letörése érdekében hozott törvényjavaslattal kapcsolatos magatartása között, A törvényjavaslat, amellyel a kormány zab t a törvényhozás elé jött, éppen ezeket a kérdéseket kívánta rendezni és meggyőződésem, szerint alkalmas is arra. (Horváth Sándor: Ki fognak bújni azok, akikre vonatkozik.) Ezt a törvényjavaslatot az igen; tisztelt képviselőtársaim pártja nem fogadta el, most pedig képviselőtársam kívánja egy ilyen törvényjavaslat benyújtását Ém ezt a logikai összefüggést, illetőleg ezt a gondolkozást nem értem. (Mairóthy Károly: Mert azzal egyedül nem' lehet elérni eredményit. — Szöllősi Jenő: Pedig könnyen meg lehet érteni.) Elnök: Csendet kétrek, képviselő urak. . n Megay Károly: A rendelkezésemire álló idő annyira rövid, hogy erre válaszolni csak egészen röviden tudok. Nagyon jól tudjuk, hogy a feketepiaicot nemi lehet megszüntetni ezzel! az előbb említett törvénnyel, hiszen ez nem termelési törvény volt. A képviselő úr azonban nemi is eizt kívánta és nem: is erre miutaitott rá, esak a visszaélésekre, ezek meggátláslácra pedig az említett törvényjavaslat feltétlemül alkalmas lesz és helyiénvaló is. (Egy hang ai szê's&baïolda* Ion: Magé vmeölátjuh, — Szöllősi Jenő: Kijavított forrná jáiban!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezéseimre álló idő rövidségére való tekintettel a kereskedelmi táírca költségvetésének tárgyalása alkalmával csak az egészen stzorosan vett kereskeidlelieimpolitikai kérdésekkel foglalkozzam ós teljesen figyelmen kívül hagyjam a tárcának más, feltétlenül fontos kérdéseit, magát a két leignagyszierűbb állami szerveztetünket és üzemünket is, mint az államivasuitiat és a postát. De bármennyi idő állana isi rendelkezésiemre a költségvetés tárgyalása alkailimával, akkor sémi tudnám 1 bírálat tárgyiáivá tenni ezt a két pompás és nagyszerű intézményünket, mert ezeket nem) kritika, hanem a feltétlen elismerés illeti meg. (Ügy va<n<! Ügy van!) Többem aggodalommal néztük és figyeltüki, vágjon a változott viszolnyok között, a feladatok ^sokrétűsége mellett ez a két intézmény eleget tud-e tenni feladatainak, és meig kell állapítanunk, hogy a jelenlegi súlyos adottságok mellett feladatukat nem is tudnák jobban ellátni. A magyar Älllaimvasutak és 1 a posta szervezete minden vonatkozásban mintaszerű, eredményes és céltudatos. Sfzemélyzete pedig önfeláldozó módon, hazafias' szellemtől eltelve végzi feltétlenül nehéz feladatat, Ezért cgaüs elismerés illeti
