Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Az országgyűlés képviselőházának $40. páiy amunkástól vagy levélhordótól kezdve egészen fel az igazgatás legmagasabíb tisztviselőjéig, (Úgy tfanW balfelőí.) hogy ezekl az üzemek, illetőleg szervezetek ilyen kiváló módon teljesítik in ehéz 'feladataikat. Ez. nemcsak véletlen, hanemí kétségtelenül .kimagasló érdeme mind Imiréldy Kálmán, mind Kuzmits Gábor államititkár uraiknak és úgy vélem, hagy a kereskedeíimi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a törvény hozásnak is 1 kifejetzésit keli adnia .elismeréséneik a vasút és iá posta iránt, hiszen ezeknek mind' szervezete, mind szelleme meg is érdemli a törVényíhozíáis 1 részéről ezt az elismerést. Méltóztassék megengedni, hogy a költségvetés, tárgyalása alkalmával kifejezést adjak annak a> felfogásomnak, hoigy nem nagyörömirnel és nemi nagy lelkesedéssel figyelem és figyeltem főleg iái múltban a kereskedelemügyi minisstériuni hatáskörének csorbítását és csonkítását. Több íziben és több 1 sziek tódban kellett tapasztalnom, hogy tisztán és kizárólag kereskedelempolitikai kérdések ma már több minisztérium között vannak megosztva, vagy pedig azokkal együttesen határoznak ezekben a kérdésekben. Nem tudom elképzelni, hogy akkor, amikor a kereskedelemügyi 'minisztérium, tisztviselői kara hivatása magaslatain álll miért roe lehetne a teljesen kizárólagosan kereskedelemnplitikái kérdéseklet továbbra is a kereskedelemüigyi minisztérium hatáskörébe utalni. (Szö Tősi Jenő: Ebben sincs logika, mégis (megtámasztja ezt a helyzetei — Maróthy Károly: Ügy-e?!) Szólnom kell mindjárt; a költségvetés tárgyalása előtt az érvéuylbeni levő kereskedelmi törvényünkről is. Jól tudom, hogy a mai viszonyok végleges törvény alkotására, illetőiéig hosszabb érvényű törvények szerkesztésére nem alkalmasak, mégis szóvá kell tennem azt, hogy szükség lenne kereskedelmi törvényünknek bizonyos módosítására. A jelenleg érvényben! levő ikereskedelmi törvényünket 1875-ben alkották, ez a miai viszonyoknak sok tekintetben nem felel miéig, elavult. Kereskedelmi törvényünk bizonyos vonatkozásban átültetése áz 1861. évi Allgemeines Deutsche 1 HJanideisgesetzhuchnak, amelyeit annakidején a németek sem tartottak megfelelőnek és annakidején) a hazai viszonyoknak a legkevésbbé volt megfelelő. Tudom:, hogy időközhen a törvényhoteás ezt a kereskedelmi törvényt részleteiben módosítottal, azonbami indokolt és szükséges lenne kereskedelmi törvényünknek gyökeres, a, mai korszellemnek és főiéig al hazai 1 viszonyoknak megfelelő' átalakítása. Amint említettem.,, én nagyon tudataiban vagyok annak, hogy a mai idők nem alkalmasak ama, hoigy hosszabb érvényű törvény a,l kotta ssék. mégis szükségesntek és indokoltnak tartanám, ha a kereskedelemügyi rainiisztérî-iirn torony előkészítő osz tálya; ez^el a kérdé«ftpl foglalkozzék. Az előttem felszólalt t képviselőtársaim beszédéből, de a imlai tárcái keretén belül töibb felszólalásból is láttam azt, hogy mindunítalan ^felvetődött a -racionalizálás kérdése, ha ezt nem is ezzel a szóval említették. Ha val ahol ebben az országban szükséges a ràciow ail íz ál ás kérdését említeni, vagv a racionalizálást bevezetni, ez kétségtelenül legfontosabb, legsürgősebb és legimidokoltiaibb lenne a keneskedelemnél. Különösen szükséges ez. amikor kötött gazdálkodásban vagyunk és irányított kereskedelemmel dolgozunk. Kétségtelen, hogy ebb©n a tekintetben igen sok visszásság tapaszMlése 194$. november 19-én, pénteken. ^487 talható- Amikor a kereskedelem nemcsak iparigazolványhtom, illetőleg jogosítványhoz van kötve, Ihlanean az áruellátás is a hatóságtól függ, akkor cslak anínyi kereskedőt szabad és kell kijelölni, amennyit a gazdasági élet racionálisan feltétlenül megkíván. (Ügy wm! Ügy van!) Teljesen elhibázottnak ttartom a ketfeskedőknek különösen a múltban! tapasztalt és engedélyezett nagy számát ott, ahol elsősorban) textil-, b'őrárut Vagy egyéb zárolt anyagot árusítanak. Az as tervezett revízió részbeni már keresztülvitetett vagy keresztülvitel alatt áll. de teljes mérteikben nem megnyugtató, ment a számot feltétlenül még inkábh csökkenteni kell. Második követelmény, hölgy a kereskedők kii jelölését még at jelenleginél is 1 alaposabb bírálat alá vonják. Hogy ez a racionalizálás mennyire indokolt, és szükséges, megemlítem, hogy a kereskedők nagy száma nem hasznos a kíereskedelem számára sem), mégkevésbné megnyugtató a foigyiaisztók számárai A helyzet ugyanis az. hogy ma. amikor a legtöbb áru árát hatóságilag állapítják mfeig S a kereskedőnek az áru forgalmazásáért számítható haszna is megvan állapítva, miután a legtöbb cikk zárolva vau, nagyon terméstzietes, hogy a kereskedők kevesebb árut, kisebb mennyiségeket tudnak kapni, tehát' a haszon is kisebb. Ezzel szemben a közellátási minisztérinmnak. illetőleg az árhivátalnak a forgalmazlásért járó százalékot! magasabban kell megállapítania:, mert a kereskedő igen kis áruforgalmazás mellett aí rezsit megkeresni nem tndja. Szükséges vol'na tehát ebből a szempontból is bírálat, illetőleg revízió alá venni a. már kiadott kereskedői jogosultságokat is. A kereskedők — főleg a rendes és becsületes kereskedők — ennek ár létszámnak természetesen nem Örülhetnek, mert a legtöbh esetben a legális kereskedő amellett a haszonkulcs mellett, amelyet számára megállapítottak, a rezsiköltségnél többet nem tud megkeresni. E helyen különösen rá kell mutatnom an 1n'ak fontossáigára, hogy a kereskedői engedélyek kiadásának ügye újra a kereskedelemügyi tárca hatáskörébe tartozzék. Jól tudom, hogy a, jelenlegi közellátási mimiszter úr személye és működése garanHát nvujt arra, ho^vamplt ban a kereskedői kijelölések terén előfordult, f^é^ffé el nem/ ítélhető dolgok bekövetkezni nem fognak, azonban ez nemi személyi kérdés, hanem tárgvi. elvi ik'érdé« és ewért ételt intézményesen kell megoldani. Gondoljunk csak vissza airra az időre, amikor példlánl a textil ke re ske^ dői kijelölések történtek. Békében az országnak 200 textilnaeykereskedőie volt és amikor ah ábonis Viszonyok következtében a készlett csökkent, tehát az elárusítható mennyiség is kevesebb léift. 3000 textilkereskedő kapott kereskedői jogosítványt. Tudolmi, hogy az utóbhi időben ezeknek a száma ősökként, azonban még mindig isren niagy ezeknek! *. textilkereskedőknek a száma, helyesebben általában! a kijelölt kereskedők ' száma sokkal niagyoibh. mint amennyit a mai gazd'asági élet megkíván na*. A kpresktedelllmi és a köz^azdaisiáo-í élet 1 szemnointjából is sokkal megnyuetatóbb vol-niai az, hal ezeket a kereskedői engedélyeket, illetőleg kijelöléseket o. kereskedelem ügyi tlároa hatláskörébei ntálnak. : mert ata sokkal kellemetlenebb' kérdésekkel is közmeffnyugvást keltő modPn | tndntt megbirkózni eddig is- így például az autóvásárlási engedélyek kiaidása határoizottnn 69*