Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Áz országgyűlés képviselőházának 340. szólnom és megjegyzéseimet, amelyek a legőszintébb elgondolásokból és érzésekből fakadnak, itt megtennem. Hogy az időt hiába ne vesztegessem, (rátérek az önáliósítási köles önök ügyének megtárgyalására. Ha, áttekintjük a segélyezettek, kölcsönben részesültek névjegyzékét, rájövünk, hogy a névjegyzékben kárpátaljaiak esak nagyon csekély számban szerepelnek. Ez annyival is; inkább hátrányos, mert így a kereskedelemre rátermett földijeim továbbra is esak fogyasztók lehetnek, kereskedelemmel nem foglalkozhatnak, így a nép felemelésében nem vehetnek tevékeny részt, a háttérbe szorítottak érzésével pedig megint csak az elégedetlenek, die legalább is a ki nem elégítettek tömegét növelik. Az önállósítása kölcsönök ilyen juttatása a Ihelyi lakosságot semmiben sem segíti, lelki és kulturális felemelkedését nem segítheti, elő, nem. mozdí ja elő, már es'ak azért sem mert a közéje telepített kereskedő anyagi érdeke megkívánj a* hogy a helyi embert fel emelkedni ne engedje. Számokban: az 1,824.000 pengő önállósítás! juttatásból kárpátaljai származásúak csekély 155.000 pengőt kaptak, köptük alig egy-két ruszin kapott segélyt, vagy talán egy sem. (Egy hang a bulközépen: Ez elég szép! Mi székelyek annyit Sem kaptunk!) Szerényen számítva ha legalább a kölcsönben részesítettek 25%-a volna odavaló, a kárpátaljai nép gyermeke, csak akkor lehetne beszélni arról, hogy a kereskedelem nálunk biztos kezekbe van átjuttatva és a nép hasznára van átrendezve. Ami a közlekedést illeti, sok panaszom van. A-z utak jók: már az előbbi rezsim alatt az utakra nagy gondot fordítottak, most pedig még többet. D© sajnos, azokat áz útőröket, akik ezeknek az utaknak megépítésében és rendben tartásában nagy érdemeket szereztek, az előbbi miniszter "úr. irgalmatlanul szétszórta az ország minden részébe, azokat pedig, akik hivatkozva kinevezési okmányaikra, új helyeikre ^menni vonakodtak, minden további nélkül állásukból elbocsátották, még nviwdíjukat sem ismerték el pedig fizetéseikből a nyugdíjalapra a levonások pontosan eszközöltettek. Hogy miért nem. voltaik egyesek haijíaintdók új helyeikre elmenni, a>nnak is megvan, az oka, mert 20—30 évi szole-álatük alatt, ezek vaigy szereztek, vaery örökölteik egy kis vagyont, volt marillájuk, földjük, tehát ezt nem hagyhatták ott, új helyeiken pedig nem tudtak még- lakást sem szegezni. Ezzel szemben ; a« odiatelepíitett útkaparók kaptak lakást és külön talán még fizetéspótlékot iá Ugyaniea ai helyzet a, vasutasoknál és a. postásoknál is- Nem kell csodálkozni, hogy ezek a kény erűiktől megfosztott és érzéseikben megsértett emberek máshová mentek dolgozni, ahol munkájukat nagyra értékelik T. Ház! Azt hiszem, nem szerénytelen a kívánságom, hogy ezekneík a« elbocsátottaknak, állásuktól megfosztott útkiapairóknak, útőröknek, vasutasoknak, postásoknak ügyét a miniszter úr vizsgálja felül s őket végeredményben hia kegyelmi úton is, helyesze. vissza«. Ezek az emberek jóérzésű, szorgalimias és józan fiai a kárpátaljai ruszin népnek és megérdemlik, hogy sérelmüket orvoséiják. Ami az utakat illeti,'szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni a tiszaköz—tiszabogdáni útra. Nemi tudom, hogy ezt az utat miért hanyagolták el annyira, A fuvarozási és az- auto* ülése 194S. november 19-én, pénteken: 483 buszforgalom annyira tönkretette, hogy azonnali megjavítása nemcsak forgalmi, hanem állami érdek is, mert ezen az útszakaszon a közlekedés csak nagy nehézség mellett lehetséges. Ezzel be is fejezem rövid felszólalásomat, A miniszter úr iránti bizalmam meguyilvánításar képpen a kereskedelmi és közlekedésügyi tárca költségvetését a magam és pártám nevében tisztelettel elfogadouii. (Helyeslés és taps Jobbfelől és a középén.) Elnök: Több vezérszónok nines. Szólásra következik? Vámos János jegyző: Horváth Sándor. Elnök: Horváth Sándor képviselő urat illeti a szó. Horváth Sándor: T. Ház! Nem kritizálni alkarom a. költségvetést, amikor annak bírálatával foglalkozom, csak meg akarom álla>pítani, hogy az a 19 millió pengő többlet, amely a tavalyi költségvetéshez, viszonyítva be vau állítva, nem elégíti ki azokat a követelményeket, amelyeket a jelenlegi háborús gazdálkodás nemzetünk szempontjából megkövetel. T. Ház! Kifogás társra a költségvetésben az. 1- cím 6. rovatának csökkentett előirányzata, amely a közhasználatban lévő gépjármüvek ellenőrzését és támogatását szolgálta. Vannak ugyanis vidékek, /ihol 18—20—25 kilométerre van eary-egy község a másiktól, de ugyanúgy a vasútállomástól is 15—20—25. sőt 30 kilométerre vannak ezek a községek. Itt a forgalmat, a közlekedést, az összeköttetést a város, a falu és a vasút közt esak úgy lehet lebonyolítani, ha gépjármű veket, az autöbr szóikat továbbra is fenntartjuk, sőt azok forgalmát szaporítjuk. Meg kell említenem, hogy nemrégiben Bereg megyében jártam a vásárosmaiményi járásban, ahol ugyan be van állítva az autóbuszjárat a közforgalom Számárai, de nem felel meg "annak a várakozásnak, amelyet joggal táplál az aiz ősi miagyar nép, a> kurucok ivadéka, amely jobb és nagyobb kényeimet adó bánásmódot érdemelne, mint amilyenben részesül. Elpanaszolnák nekem az ottani kisgazdák, hogy amikor Vásárosníaménybó] Beregszász felé megy egv autóbusz és a. kisnoilerárok be akarnának: utazni a városba a bevásárlást elvégezni, akkor egyszerűen elutasítják őket azzal, hogy mes: keli várni.'majd.ha lesz hely. Amikor a nemzet érdekei űgv követelik meg. hogy a nemzet .szempontiából mindenki a legnagyobb mértékben vegye ki. részét a nemzet fenntartása érdekében a munkából, akkor ne csináljanak kivételeket, sőt azt mondhatnám, hogy éppen a kispolgárt részesítsék előnyben, akit a legtökéletesebben és a legnagyobb mértékben vesznek igénybe. Erre példa a jelenlegi háborús idő, amikor elsősorban a kisgazda, a, kispolerár van a harctéren, küzd és vérzik a nemzetért. Felhívom a miniszter űr fis-yelraét Berear mee-ve vásárosnaményi járásában lakó: kispolgároknak erre a panaszára. Méltóztpssék ezt a sérelmet kivizsgálni és orvosolni. (StföJ. lősi Jenő: Borravaióznak a kalauzok, ez a lényeg! Minden zsidó utazik, mert az borravalót ad!) Itt kell megemlítenem, hory az iparügyi miniszter úrnak jelenlee'i megyéiében,, Vagy járásában, kerületében, ahol őexcellenciáját (FelMál'kísok m johhvfdahm;. Itt ninics őexcellenciája!) kénviselőnek megválasztották», az ottani ' bányav'dék munkásai . 8—10—12 kilóméterről járnak be a bányavidékre gyalog dolgozni. Aimiklotr a jelenlegi háborús viszonyok közt