Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
482 Az országgyűlés képviselőházának 340. i gítségére lenni (Ügy van! Ügy van! Helyeslés jobbfelől), mert' nemcsak megérdetaaik ezt, hanem egyenesen a magyar nemzeti érdtelkek' is megkívánják ezt a segítséget. (Ügy vem! Ügy van! jobb felől.) A tárca költségvetésének bizottsági tárgyalása során soklszor hangzott el kritika a iráidióva.1 szemben is. A rádió műsorát több képviselőtársára kifogásolta ^ (Egy hang • a szélsőbaHoldalon: Joggal!) és éin most itt a piéniumban vagyok kénytelen a rádióval kapcsolatban egy leiäetet ©lmomídani, amely megragadta figyelmiemet. E hó 16-án este 9 órává hiridíetett mieg a rádió egy előadássorozatot a köiVeitikező címen: » Szárny askerék. II- szám. A vasutasság életéből-« Ez a< helyszíni közvetítek a m. kir. államvasutak északi fiomuhelyéniek a területéről hangzott eL A, bemondó elmondta, hogy egy hatalmas : nagy csarnokban vagyunk, itt épül, itt javítódik ki az államvasutak mozdonyainak' legnagyobb része. Ez ai csarnoki olyan nagy, hogy több emeletes budapesti házat is bele lehetne helyezni, maga a mozd'ony is miniatűrnek tűnik fél ebben a nagy épületben. Itt készítik és javítják a villanympizdonyokat, ebben a műhelyben készülnek azok a villanymotorok 1 , amelyek a nagy vi Hány mozdony óikat hajtják és íffv vé"-_ •gig bemutatta az Összes osztályokai. Bemutatott bizonyos' eljárásokat az egyes munkaköröknél. Èlimtoindta a bteímonido a rádióhallgatóság ré&zéine azt is. hogy az egyes 1 iégkalapácsök és egyéb sorszámok milyen ütőképességet, milyen erőit képviselnek. (Horváth Sándor: Hogy könnyebb lehessen odatalálni a bombáknak!) Szóyal egy igen fontos üzemet, az államvasutak egyik- főműhelyét; mutatták be.az egész világ előtt a nyilvánosságnak, éppen most, háborús viszonyok között, amikor 'az államvasutak mindent .megtesznek, hogy idegen ember ezeknek az üzemeknek a területére be ne juthasson. Az ott dolgozó munkásságot állandóan óvják a) kémektől, az ott dolgozó állam vasúti alkalmazottak közül a munkásság fogatdalmat , a tisztviselők és kinevezettelk pedig esküt testzniejk. S > amikor ma millióklat áldoz az ország 1 lég védelmi pincék építésére, (Ügy van! Ügy van! a széhobdl'oldaloM.) mi nyilvános eloaidást ta rtimfe' a rádióban arról, és felhívjuk rá az ellenség figyelmét, hotgy az Állam vastútak eletében! igen fontos szerepet betöltő üzem vatai itt és végzi ezt és ezt a teljesítményt (Horváth Sándor: Ez nem fontos államérdek!?!) Én ezen az előadáson megütköztem. Nem hiszem, hogy az Államvasutaknak erre a reklámra szüksége volna. (Horváth Sándor: Itt nincs cenzúra!) Biztos, hogy az Államvasiutaiknak erre szüksége nünc». Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy a; (rádió helyszíni közvetítést tairt, monidjuk, a hortobágyi vadlíbaivaidászat íól, de ezek után feltételteahetem azt, ha már a második számú ilyeln előadást tartotta a rádió, hogy majd az ország összes fontos hadiüzemei így bemutatásra kerülnek. (Mozgás és zaj a szélsőbaloMúNon.) Most azt kérdezem. lei vállalja a; felelőssféigeít annak morális határáért, ha tör ténetesien* egy bomba támad ásnál pontosan az északi főműhelybe csap be eígy bomba. (Egy hang a szélsőbaloldalmi: Könnyelműség ilyet csinálni.) Mi lesz ennek mlorális baitása. mit fog az a *~ ' i'ásság szólni pjtt, amiko^* előtte ilyen rádió! vetítést ilésel943. november 19-én, pénteken, bonyolítanak le? (Ügy van! Taps a szétsőbaloldalon.) T. Ház! Mindenki előtt ismeretes, hogy az ellenség részéről felszólítást intéztek a magyar munkássághoz, hogy hagyja el munkahelyeit, nem garantálják a biztonságát és az épségét a munkásságnak. A munkásság így is ideges munkahelyén, éppen ezeknél az okoknál fogva. Mi szükség van akkor arra, hogy a munka menetét zavarjuk és a munkásság idegállapotát még ezáltal is kitegyük feszültségnek, (Ügy van! Ügy van! a s^élàôbdlo\àa>lon.) hogy mi a világ előtt kitárjuk azt, hogy a m. kir. Államvasutak északi főműhelyéiben hogyan folynak le azok a kényes és igen fontos munkák, amelyek a hadiüzemmel ikapcsolatban vannak. Csodálatos ország vagyunk, mélyen t. Képviselőház, hogy a mai körülmények és viszonyok közt ezt, meg lehet csinálni. (Egy hang a balközépen: Ezért nem kell iH' beszélne erről.— Egty kwng a szélsâbaîol'daïon: Hát hoï mondják meg? A rádióbmnf!) Kérem ezért az igein t. miniszter urat, méltóztassék intézkedni, hogy hasonló fontos üzemekről a nyilvános rádióközvetítések betiltassanak. A magam részéről tekintettel arra, hogy a kormányzat mindent megtesz abban a tekintetben, hogy nemzetünk életét, függetlenségét és épségét megóvja és fenntartsa, és különösiképpen a miniszter úr személye iránit való nagy elismerésem és bizalmam folytán pártom nevében' a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és tiaps. — Egy hang a szélsőbaík$idakm: Jó b'evszéd v"olt, osak a vége vélt rossz!) Elnök: Szólásra) következik a vezérszónokok közül? Vámos János jegyző: Zsegora Ödön. Elnök: Zsegora Ödön képviselő urat illeti a szó. Zsegora Ödön: T, Ház! Kereskedelmünk és közlekedésünk a két legfontosabb tényező, amely képes az ország haladását és a felvirágoztatási törekvéseket hathatósan szolgálni. Ha nincs kereskedelem, áruközvetítés, a polgár kénytelen minden szükségleti cikkét az élelmezéstől kezdve a ruházkodáson, a szerszámokon és a használati tárgyakon kezdve végig mindenit maga elkészíteni, vagy pedig beérni azzal, ami éppen, keze ügyébe esik. Természetes, hogy ilyen állapotban semmi haladási nem lehet és a polgár mindenféle csapásnak, betegségnek és szerencsétlenségnek van kitéve, ha meg már megszokta a jót, akkor mindenről le kell mondania és az ősemlber életéhez kell viszszatérnie. A közlekedés viszont a kereskedelemnek szolgál. Ha nincs közlekedés, vagy ha rossz a közlekedés, vagy hiányos, a kereskedő nem képes az árut idejében és kellő mennyiségben szállítani. Bár mindez a két ága a ma tárgyaláson lévő tárcának nagy- és sokoldalú, mégis szerves, Összefüggésben vani egymással, úgyhogy egy minisztériumban való egyesítésük legalább is tűrhető. Bár egyes országokban kiüöni vasútügyi minisztérium is van, egyelőre megelégedhetünk azzal, hogy a kereskedelmi tárcától elkülönítettük az iparügyi tárcát és két külön minisztériumot alkottunk meg. Én magam nagyon is átérzem ennek a minisztériumnak nagy fontosságát, még a mi szerény Kárpátaljánk életében és jövő fejlődésébein is, ezért legyen szabad nekem ehhez a tárcához hozzál
