Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

480 Áz országgyűlés képviselőházának 340. ütése Î9dè. november î$«ên, pénteken. got fejt ki, igen mérsékelt segítségben' részesül; az erdélyrészi fürdőszövetség vezetősége sem­miféle fizetést nem kap, kérem tehát a minisz­ter urat, legyen szíves ennek a szövetségnek a támogatását nagyobb összegekben) 'megállapí­tani. • -, , A vásártartási jogokkal is foglalkozni -kí­vánok. Ha helyes is az, hogy a miniszter f lír elődje a román, impérium intézkedéseit hatály­talanította, feltétlenül károsnak, tartom azon­ban az intézkedésnek azt a retrográd részét, amely egyéneknek és családoknak adta vissza a vásártartási jogukat A miniszter úr egy konkrét esettel kapcsolatban Érmihályfalvfli község javára döntött! az egyéni jogokat vindi­kálókkal szemben. A konkrét esetek indokolttá teszik, hogy a vásártartási joigok egész rend­szerét felülvizisgá juk és új törvénnyel a népi. és szociális gondolat jegyébe állítsuk be, (He­lyeslés és taps a középen.) mert visszásnak tar­tom, hogy egyének csak aizért mert őseik sze­rencsések voltaik és vásártartási jogokat kap­tak, ma minden munka és tevékenység nélkül a közösségek terhére jövedelmet élvezzenek és ezzel a közösségeket súlyosan megterheljék. (Helyeslés a középen.) A postával kapcsolatban bátor vagyok- rá­mutatni arria„ hogy a postamesterek helyzetén változtatni kell. E® főképpen nemzetiségi vidé­ken r volná óriási fontosságú, mert nemzetiségi vidéken a postamester az, aki a nemzetiségi lakosság minden rétegével érintkezik, neki kel­lene a magyar állam presztizsét és kultúráját bizonyítani s egyben propagálni, a magyar szellemet a magyar gondolatot és a magyar nyelvet megszerettetni és terjeszteni. Ök azon­ban olyan helyiségekben gyakorolják a posta­mesteri jogokat, amelyek ezekkel a célokkai egyáltalában nem egyeztethetők össze. A posta­mesternek ma saját költségén kell helyiségről gondoskodna és bizony szociális helyzete seni olyan, hogy propagandisztikus tevékenységet fejthessen ki. Ezért a postamesterek államosí­tására is szükség volna. Végül a rádióval kapcsolatban bátor va­gyok rámutatni arra, hogy, Oginos, a rádió annak a kulturális programjmnaik antipropa­gandáját fejti ki, amelyeit kii kellene fejtenie. (Ügy van! Ügy van! Taps a középen.) Csak arra mutatok rá, hogy bár a cigányzenét mind a kultuszkormány, mind a Zeneművészeti Fői­iskola perhorreszkálja, a rádió mégis minden­nap ad cigányzenét Kétrem, hogy minél előbb szűnjék meg az a visszásság, hogy a rádió éppen az jeillenkezői propagandát üzi, mint amelyet legfőbb »énei intézményünk és maga. a kultuszkormátny tűzött ki. Ezeket a kérdéseket óhajtottam* a" minisz­ter úr figyelmébe és jóindulatába ajánlani. A bizottsági tárgyalás folyamián nagy öröm­mel láttuk, hogy a miniszter úr arányUig rö­vid) működése ellenére tárcájának minden problémájával teljes mértékben megiámeirke­dett és nagvvonalu célkitűzésekkel óhajtja megoldani azokat a problémákat, amelyeknek megoldása az ország érdekében szükséges. Minthogy ezseknek alapján a minisztelr űy eddigi és. jövőbeni működése iránt is biza­lommal viseltetünk, éippen ezért a költségve­tést mind a pártom, az Erdélyi Párt nevé­ben, mind a magám nevében &, legnagyobb örömmel megszavazom. (Èùénk helyeslés, él~ jenzés és tidps ä jobboldalon' és a középen. — A szómkot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következükf , Vámos János jegyző: Saentliványi Lajos­Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent kezese töröltetik. Szólásra következik í Vámos János jegyző: Mezey Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; felirat­kozása töröltetik. Szólásra következik 1 ? Vámos János jegyző: Vasvári Lajos! Elnök: Vasvári Lajos képviselő urat illeti a/ szó. Vasvári Lajos: T 1 . Képviselőház! Majdnem valamennyi előttem szólott t. képviselőtársam a gazdasági és a kereskedelmi éleit bírálatá­val kapcsolatban, felemlítette az r átállítás problémáját. Gazdasági életünik átállításáról igen sokat beszélnek, — ezzel a problémával úgyszólván az egész európai sajtó is foglal­kozik — ezért szükségesnek tartom, hogy ezt a kérdést közelebbről megvizsgáljuk. Ismerjük kormányzatunk álláspontját eb­ben a kérdésben, tudjuk azt, hogy a magyar kormány a magántulajdon tőkés teirmelési rendnek az. alapján áll és ebben benne fog­laltatik mindaz, ami a gazdasági és kereske*­deliai élettel kapcsolatos feladat- és probléma­ikor. Igen érdekes, hogyha a felszólalásokat végighallgatjuk, sokszor egy-egy felszólaló beszédében is ellenmondasokkal találkozunk. Itt-ott halljuk, hogy szükségesnek tartják és követelik aa államnak sokká»! nagyobb mérték­ben való beavatkozását a gazdasági és keres­kedelmi élet menetéibe, ugyanakkor egy-egy: szónok egy másik variációban ellene szót az áüami intervenciónak, az állami beavatkozás­nak és a gazdasági életben észlelt hátrányokat mindi az állami beavatkozásnak és a gazdiasági életben észlelt hátrányokat mindi azi állami beavatkozásnak tulajdonítja. Hol az individua­lista-kapitalista gazdasági rend fenntartása mellett foglalnak állást, hol ai kollektív gazda­sági rend irányelveit vallják magukénak. Pe­dig világos, hogy amikor a kormányzat felfo­gása egésa gazdiasági életünkről — amint mon­dottam — a magántulajdon tőkés: termelési rendjének alapján áll, ez önmagában kifejezi azt hogy a gazdasági élet menetébein feltétle­nül szükséges, éspedig nagy mértékben szük­séges az, hogy a szabadság érvényesüljön. A magántulajdon tőkés termelési rendié és a szabadság fogalma egymástól el nem választ­ható. Annikor a politikusok részéről olyan sokan kifogásolják a régi liberális gazdasági rendet és azzal szemben legtöbbször állast foglalnak a közösségi gondolat, a kollektív termelési és gazdasági rend kiépítése mellett, nem gondéi­nak arra. hogy talán valahol a középúton kellene keresni a kibontakozást, hiszen a régi­nek valami egészséges alapon való újjárende­zése is adva van a mai helyzetben. Még valamit figyelmen kívül hagynak a felszólalók, azt, hogy ma háborúban él az or­szág, háborús, rendkívüli viszonyokat élünk és ezek a háborús, rendkívüli viszonyok tették szükségessé az állaim! beavatkozását bizonyos vonatkozásokban a fíazdasági élet menetébe. Szükségessé tették peidig azért', mert a magán­gazdaság, a társadalom ezekben a rendkívüli időkben nem volt képes 'feladiatának teljesítés­sere, tehát a'z állam é'ppenl a nemzetnék, a nagy neinzeti közösségnek és a többségnek- az érde­1 kében volt kényszerítve arra, hogy átvegye &

Next

/
Thumbnails
Contents