Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-328
38 Az országgyűlés képviselőházának 328. kard: ezt jóvá kell hagyni. Nagyon jól tudom, hogy egyes önkormányzatoknál indokolt volt a megszorítás. Nagyom jól tudom, hogy sok helyen voltak olyan polgármesterek és jegyzők, a/kik bizony, azzal a közvagyonnal nem egészen úgy sáfárkodtak, mint ahogyan kellett volna, de magát az önkormányzatot egyes esetekből kifolyólag erre a színvonalra lesülyíyeszteni: ez módfelett sajnálatos. Nem hiszem, hogy abban a közösségi felfogásban, amely egész Európában mind erősebb lesz és a gyakorlatban is keresztülmegy, az önkormányzatoknak így való kezelését a jövőben megtűrhetjük-e és vállalhatjuk-e? Ebben a javaslatban van egy igen érdekes kérdés, amely kétségtelenül a praktikumra vonatkozik, amely szerint a községi elöljáróság hatáskörébe tartozó egyes ügyeknél önálló intézkedési jogkörrel ruházhatják fel a tanyai kirendeltség vezetőjét. Végtelenül helyeslem ezt, mert ha ; annak a polgármesternek vagy községi elöljáróságnak nincs hatásköre, akkor legalább a tanyai kis kérdéskomplexusokban, amelyek abban a tanyai központban, a külte-rületi központban előfordulnak, legalább az az illúziója legyen meg annak a kirendeltségi vezetőnek, hogy ő önállóan dönthet, önállóan intézkedhet. Csak egyet sajnálok ennél, éspedig azt, hogy nincs összhangban ez a 2. \. az indokolással, amennyiben itt csak annyit mond, hogy önálló intézkedési jogkörrel ruházhatja fel, viszont az indokolás a 9. oldalon imperative előír ja, hogy önálló hatáskörrel kell felruházni. Tisztelettel kérném a miniszter urat, bogy itt az imperatívuszt méltóztassék — ha kell — alkalmazni, mert ha a kirendeltség odakint dolgozik,, legyen meg a tekintélye, hiszen különben állandóan be kell telefonálnia, állandóan be kell futkosnia. hogy lehet-e vagy nem ; így inem lesz tekintélye és nem tudja a nép lelket magához kapcsolni. Nagyon kérném, hogy ezt méltóztassék figyelembe venni. A 3. §. már többirányú polémiára adott alkalmat. E szakasz szerint a törvényhatósági jogú es megyei városok, úgyszintén a nagyes kisközségek megtilthatják szabályrendeleteikkel, hogy a város vagy község belterületéből meghatározott távolságon túl, meghatározott terjedelmet e l nem érő mezőgazdasági birtoktesten állandó jel-legű épület emeltessék. Ez egy nagyon merész megállapítás és ellenke/iK azokkal az alapvonásokkal, amelyek az emberi leiekben vannak, mert akármilyen szegény emberről van is szó, a z szeret alkotni, alkot is magának a maga kis körében valamit, de ettől az alkotási vágyától ne szakítsuk el ot. Hiszen ha rágondolunk magára a magvetésre, megtörténhetik, hogy egy okleveles gazda kijelenti, hogy itt nem; lehet vetni és a vegén kisül, hogy olyan helyeken is, a háztetőn is kivirágzik egyszer csak tatami (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Igen, a gaz!) és nem is mi vetettük, hanem a jó Isten hozta, oda. Ne hozzuk mi az alkotni akaró, munkálkodni akaró, építeni akaró egvszerűbb embereket lehetetlen helyzetbe. Mit tudjon tenni? Ha kimegy a községből 20 km-re, próbál építeni magának valamit, az első esztendőben talán lesz egy kis verem, amelybe befolyik az eső: ott hősi munkát kezd, hiszen láttam számtalan esetet, amikor a verem hői egy kis vályogház -lett, abból pedig gyönyörű cserepestanya. Nem tudom, nem lehetne-e így megoldani ezt a kérdést. Ebben a szakasznak az elgondolásában nagy veszélyt látok, mert az ülése 1943 április 30-án, pénteken. az érzés alakul ki, hogy azt a népréteget, amely a tanya felé vágyik és ott a maga földjét még jobban ki akarja aknázni, azokhoz hasonlítjuk, akiket annakidején az alföldi metropolisok azért kergettek ki a pusztaságba, mert tolvajok, gazemberek, naplopók voltak. Aki oda kimegy, alkotni és dolgozni akar. Engedjük ki ezeket az embereket, mert hiszen ha nem akarna dolgozni, hátat fordítana annak a határnak és elindulna a városba, a gyárak felé. Már pedig ott ezek a lelkek rövidesen beszerveződnek azokba az irányokba, amelyeket nevezhetünk népfrontnak, nevezhetünk szociáldemokrata pártnak, szakszervezetnek vagy akárminek. (Úgy van! a szélsőbalotdalon. — Zaj.) Ne engedjük ezt. Ezek az egyszerű emberek mind nagy értékei ennek a nemzetnek. Hagyjuk őket ott kinn. Ezek szerint igen nagy aggályaim vannak ezzel a szakasszal kapcsolatban, annál is inkább, mert még azokat i§, akiknek földjeik vannak kint, bizonyos eseitekben oda kergeti. hogy házuk, lakóhelyük bent legyen a tanyaközpontban. Az ilyesmit nagyon veszélyesnek tartomi, éppen ezért arra kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezeket az intézkedéseket megfontolás tárgyává tenni és amennyiben módja van rá, ezeket egészen más alapokra fektetni, mert meggyőződésem, hogy nékünk nem lehet és nem 1 szabad éppen a mai időkben még további izgató anyagot bedobni a közvéleménybe, hiszen ma úgy állunk kint, hogy számtalan helyen hallom: úgy látszik, bennün : ket, tanyai embereket meg akarnak bélyegezni és bennünket gúzsba akarnak kötni, (vitéz Kereszt es-Fischer 1 Ferenc bélügyminiszter ellentmondóan int.) Hoigy ők miért fogják fel !gy és hogyan jutottak rá, nem tudom, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem hiszem, hogy erre jutottak!), de sajnálattal konstatálom, hogy emberek, akik nyilvánvalóan a segítés módját keresik, ilyen tervekben a saját megbüntetésüket és leal ázásukat -látják. , Van itt még egy szempont, amelyre ra kell mutatnom. A javaslatnak jelentőségét a belügyminiszter úr azzal is fokozni kívánja, hogy a javaslat végrehajtásához munkatársakat keres. Amint a javaslatban látjuk, az egyik munkatársa a földmívelésügyi, a másik a pénzügyminiszter úr, a harmadik! az iparügyi miniszter úr. Arra kérem', méltóztassék talán ezt a merev és egészen szűk munkaközösséget kibővíteini. Szent meggyőződésem az, hogy itt óriási szükség van elsősorban a kultuszminiszter úrra. (Ügy van! a szélsőbaloMalon.) Meggyőződésem, hogy a kültelki lakosságot akkor tudjuk lelkileg felemelni, anyagilag megerősíteni, ha e missziós munkába bevezetjük a papot és tanítót, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Természetesen!) Ott a templom és az iskola. Ezt a munkatársat nem lehet kikapcsolni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ennekl nincs köze a közigazgatáshoz, ez mais kérdés.) Nem áll módomban vitába bocsátkozni, egyet azonban megállapítok, hogy számtalan helyen a községi tanító marhalevél-kezelő, sőt bevezették a B-anyakönyveket is. ahol benn vannak ezek a kultuszminiszter alá tartozó emberek. (Mozgás és zaj.) Az* ő bevonására feltétlenül szükség van, hiszen az előadó úr is nagyon foglalkozott a lelki tényezőkkel és azt mondta, nekfünk a külterületi lakók lelkiségét kell egyensúlyba hoznunk. Ezt pedig, az én megítélésem szerint, a kultuszminiszter segítsége nélkül meg nem
