Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Àz országgyűlés képviselőházának 34Ô. ; azzal a problémával, mit csináljunk ezeknek nagyszámú, tisztviselői karával, akik egyik napról a másikra kenyértelenné válhatnak. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el) j. Jogos tehát amniak a kereskedői rétegnek és tábornak ia panasszá, amely azt mondja, hogy a kormányzaiti ai legnagyobb propagandával hívta okét ai kereskedői pályára és most éppen azokból az üzletekből zárja! ki, amelyek ja liegnagyobSb prosíperjtást biztosítainák, amelyek az oly rendkívül fontos keresztény mlagyar kereskedői tőkeképződést am átmeneti korszakokban feiltetlenül elősegítenék. Az export-import kontigenseik szétosztása tekinteitébeni megfontolás tárgyává kellene tennie hogy ne a minisztériumok osszák szét ezeket egyéni elbírálás' alapjám, hatmeim például a Nagykereskedőki Országos Egyesülete a kereskedelmi és iparkjamairák ellenőrzéise mellett pontrendszer! alapján. Ügy tudom, hogy Németországban) ezf aj rendszer van érvényben. Ma az a paniasz, 'bogy la nagybankok kereske>delmi vállalataik részére, valamint az egykezefc sájájt maguknak! nagy befolyásuk és összeköttetéseik révén többet biztosáitainak a komtingeinseklből, mint ahogy az igazságos; és célszerű lennie. Ha ezt az új rendszert bevezetnők, megszúnnéki a hatóságoknak a gyanúsítása^ hogy protekció és (befolyási döntt a kontingensek szétosztásánál, mert hiszen atz érdekeltek szerve maga dömtene. Az egészséges kereskedőtársadialom megszervezése szempontjából a imiost bevezetett rendszerekben más hibta is van, mégpedig például a nagykereskedői kijelölések rendszerénél. A nagykereskedői kijelölések a« árdrágítás melegágyai. Ment a nagykereskedő ma egyszemélyiben : rendszerint kiskereskedő is, először felsizámátja a nagykereskedői hasznot, azutáni a kiskereskedői hasznot, v tehát olyan nyereséget (biztosít (magának, amely feltétlenül egészségtelen és amnely la közre káros. (Rupert Rezső: Közbeni aizi árut nem is látja!) Tehát feltétlenül meg kellene szüntetni, hogy valaki kijelölt nagy- és kiskereskedő is lehessen egyszemélyién. A nagykereskedőt pedig kötelezni kellene arra, adjon kimutatást (arról, hogy a neki kiosztott árut kinek adtai továblb s ezt pedig szigorfúaaii ellenőrizni és a büntetőjogi felelősséget, megállapítani. Ha; viaiaki nagykeresr kedő akar lenni, az legyeni nagykereskedő a sajátmaga ügyességével, 'tőkebefektetéssel és rizikióválliailássaa, nem pedig egy (hivatailnoki jellegű kinevezéssel. Sokkal egészségesebb rendszer volna, [ha nem nagykereskedői kijelöléseket adnának, hanem a keresztény magyar kereskedőkkel szemben ibőkezrű hitelpolitikát folytatnánk és íaz önállósítási alapolt jobban dotálnánk. Én úgy vélem, hogy az áraknak eltolódása miatt az önállósítási alap ma néni jelent egyáltalán komoly segítséget egy önállósulásra itörekvő keresaténiy magyar kereskedőnek. Az új' keírlesztény magyar kereskedői táJb;oa* ímjegtletrecmtéséveí 1 kapesoláit|ban megfigyelendőnek tartóim, hogy városi kereskedőnépesséigünki nagy többsége faji származása 1 t sze(riiníti idegen enödíetü, amit az ipaaríűzők listájának elolvasása rögtön elárul. Sajnálatos es jkáros, hogy a törzsökös magyairfsag aránytalanul kis hányadban vesz részt a városi kexeskeldelém. művelésében. Intézményesem gonldöskodjní kellene arról, KÉPVISELŐHÁZI NAPLö XVII, lése 1943. november Î9-ên, pénteken. 4/7 hogy a vidéki törzsökös magyainság fiái és leányai már fiatal korukban befekapcsolódhassanak é& beletaníulhassaMak a kereskedelem ügykörébe. A székelyföld lakosságaiban a kereskedői adottságok imiindig megmutatkoztak, idegen falusi kereskedőik, ellentétben az ország több részével, nem tudtak konkurrenciiát jelenteni. A különiben is élelmes székely (fiatalságot ebből a szemplontból tehát különös figyelemben kletÜene részesíteni ai kereskedelmi képzés tekintetében. Az intézményes gondoskodást úgy képzelem, hogy megfelelő intézkedésekkel kötejlezni kiellesnie az önálló Jkeiríeiskiedblmi muínlka adókat, 'hogy , elege nidlő számmal képezzetnleíki ki falusi vagy mezővárosi magyar fiúkat és leányokat a kereskedelem számára. Renidkívül .aggasztó jeljenséget mutat 'a kietreskedőjkí és ; kielrteslkiödjősiegéclfefc utóukieipzé^e é& utánpótlása. László Dezsői képviseiőtársaim a köjzoktatásügyi tárcánál az iparosfutánpótilássafl kajpfcsioilaitban mutatott rá erre a prolbilémára. Ugyanaz ai helyzet a keresker delemben, is, mert mai a kereskedőemiber tanoncot ta/rtani egyáltalában netmi akar, az. állam pedig nem gondoskodik kellő mértél: ben arról, ihogy. maga neveljen a jövő megnövekedett igé)nyei számára utánpótlásit. A kereskedők az'ärt nem akairagk tanomeot tartani, mert a leventeofkStatás ós èis iskola aranyira igénybe veszi a tanoncokat, hogy egy-egy héten legfeljebb csak 1 21 órája marad a gyakorlati kiképzésre- A kereskedő fizeti a tanoncot, tehát szolgálatát igénybe is akarja venni valamilyen mértékibiem, de a mai beosztás é|g ; a mai tanterv mellett ez úgyszólván egyenesen ielhetétlen.- Ezenkívül a kereskedőt büntetik, ha a támono nem megy leventeóriárai és nem megy az iskolába, pedig a kereskedő legtöbb esetben egyáltalán nem isi tud arról, 'hogy a tanonc elment-e vagy nem arra az órára, A kiskfereskeidlő nem bírja a taniomctartás költségeit, a nagykereskedő pedig, aki már gazdaságilag jobban meg van alapozva, úgy véli, hogy sokkal kényelmesebb az ő számára, ha segédlet tart, akivel nincsenek azok a bajai és gondjai, aimjelyek egy kereskedőtanonccal felmerülnek» Ma a tanonc olyam keveset van a. gazdájával együtt, hogy az a lelki íéis szellemi kapcsolat, aimely a patriarchális tanoncképzésnek egyik jellegzetes) és fő előnye volt, ma teljesen megszűnt. A hiányon! csak úgy lelhetne segíteni, 'ha az önálló kereskedőket arra kényszerítené az állam, hogy alkalmazottaik számának! arántyáibiani tanoncokat vegyenek fel és. azokat a pat* riarchiális nevelés szelleméhez hasonlóanj, szintén családi módomi neveljék. Nemcsak nálunk, hanem Németországban! is gond a tanoncképzés, a tainioncuiíánpótlás. Seíhimitihenjűeiri profeszszor, a híres építész, aki Hitler egyik) ibizaimasa, maga azt írja egyik könyvében, hogy az egy& dűli; megioldás, az egyedüli reimediuiű az, nogy vissza kell térni a patriarchális tanónenevelés rendszeréhez. Miután ma nálunk a kereskedők nem gondoskodnak kiellő utánpótlásról, az államnak magának kellene kezébe vennie a tervszérű irányító munkát és elsősorban a kereskedői tanonciskolák számát szapörítan'iia, mert őszintén megmondom, egyenesen megdobhentő, hogy például Erdélyben egyetlenegy kereskedő tanonciskola van Kolozsvárott. Az egyéni, patriarchális nevelés (helyettesítésére pedig fel' tétlenül és, legsürgőseibbeiii kereskedői taaonem
