Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

iT8 Az országgyűlés képviselőházának S4Ö. ülése 1943. november l9-en, pénteken. otthonokat kell létesíteni. A kereskedelem-. ügyi mmiöztériumnak, sajnost, ma semmiféle beleszólása nincs az alsófokú est a középfokú. kereskedelmi iktatásiba, amit feltétlenül károsnak é|s megiszünteitiendönielk) tartok. Bár nem tartozik a tárca hatásköreié, de azért a közvetett közbelépés érdekében! bátor vagyioik rá a minisiaier úr figyelmét felhívni, hogy sem a középfokú, sémi az alsófokú oktatás, a kereskedőtanonenievetési intézményei sem anyagi, sem érkötési szemponttból nem részesülnek oiyan méltánylásban seimi a köz, sem a hivatalos körök résœérod, amilyen megbecsülést ezek az iskolák a rájülk váró nagyfontosságú nemzeti feladat szempontból megérdemelnének. Ezek az iskolák mai állapotukbani sem a tanterv, sem a gyakorlatias oktatás, sem a dologi felszerelés sem az irányítás szempontjából nem ütik meg azt a mértéket,, amely mértéket a külföldi, például németországi hasonló intézmények és sokszor még a körülöttünk levő más államok J

hasionló intézményei is> megütnek. íi'! VÛgy vélem, hogy gyökeresen szakítani kell a liberális kiorszakniak azzal a felfogásával, hogy a 15—20 eves kor között tanoncnak szerződő magyar ifjúságot egyszerűen a kereskedők yagy az iparosok m'ndenire felhasználható -,ingy^m vagy olcsón alkalmazott, minden hatásos^ szociális védelmet nélkülöző munkaerőinek tekintsék, akineik gazdasági képzettségei mellékes a nemzeti közösség szempontjából. " Nem kevésbícé fontos, úgy vóiem, a dolgozó magyar ifjúság« szociális helyzete sem, amelynek érdekében a kéthetes évi szabadidő-rendeleittől eltekintve, igazán keveset tettek. Az if j álság szocális helyzete alakítja ki azt a szociálisi l'eukülettet, amely a későbbi kereskedő és kereskedelmi alkalmazott réteg 'magatartását a fennálló társadalmi renddel szemben .meghatározza. Sohasem hagyhatjuk figyelmen kivüi, hogy ezekből a tanoncokból később nemcsak kereskedőik és kereskedelmi alkalmazottak, hanem magyar családapák és családanyák, magyar müniAiádók, magyar állampolgárok lesznek, afckmek nemzeti lelkületére keilő gondoskodás és: nevelés esetén nyugodtan számíthat az egész magyar nemzet. {Ügy vám! ügy van! a ioöboldalon.) A törődésiniek iki kell terjednie a

; felszabadült kereskédőifjá szakmai kiképzésének töké-' létesítésére, a legkiválóbb munkaerok magásabbfokú, esetleg külföldi ösztöndíjas továbbképzésére, sőt serdüitebb kodban bizonyioisf okú társadalmi és politikai összefogására és irányítására is. A nemzeti szellemű érdekképviseleti szervezkedésbe bele kell kapcsolni a fiatal segédek tevékeny közreműködését is. Erre vagyok bátor a miniszter úr jóindulatú figyelmét felhívni. Ezekkel akartam rámutatni arra, ' hogy magyar népünk kereskedelmi képzettségének é.s ezzel összefüggően gazdasági versenyképességének állapota nem kielégítő. SŐt nagymértékben aggasztó az utánpótlás hiánya miatt, pedig ez belföldi és nemzetközi viszonylatban súlyosan fog latbaesni. Mezőgazdasági versenyképességünk biztosításé érdekében mezőgaxdaságfejlésztő törvényt hoztunk. Téli és nyári gazda tanfolyamok at létesítettünk, az országban mindenfelé gazdaszakiskolákat nyitottunk és ezzel a mezőgazdasági - elméleti és gyakorlati előképzést nagymértékben e1

, ősegí tettük. Ügy, amiint a mezőgazdaságfejlesz'ő törvényre szükség volt, úgy kellene «gy kereskedelémfejlesztő törvényt is hozni ' s a kereskedelem fejlesztése érdekében is hasonló intézkedéseket tennünk, mert hiába iesz versenyképes mezőgazdasági termelésiünk, ha az értékesítő kereskedelem csődöt fog mondani sa jövedelem tejfelét ismét mások fogják lesaedni. (Zaà-) A mezőgazdaság êà a. kereskedelemi fejlesztésének párhuzamosan kell! haladnia és egymást szervesen ki kell egészítenie. Jó és fejlett kereskedelemhez azonban nemcsak képzett kereskedőkre, haneml képzett segédszemélyzetre is szükség van, ami természetszerűleg összetfuggésibien van eninekl a tábornak szociális helyzetével és munkaviszonyának biztonságával és rendezettségével. Ebből a szempontból hátrányos az, hogy nincs egy munkaügyi kódexünk, amely nemcsak egy-egy foglalkozási ághoz tartozókra, hanem ai munkiabéri és szolgálati, jogviszonyban álló munkavállalók szélesebb körére, mint például azi ipari és kereskedelmi alkalmazottakra vagy egyeneseni a munkavállalók összességére vonatkozólag szabályozná a jogviszonyt. 1929-ben a, Kereskedelmi Minisztériumban elkészült az úgynevezett Patpp Dezső-féle tervezet, amely azonban sohasem került szavazás alá. A miniszter úr most az indokolásba ni kifejti, hogy foglalkozik a magánalkalmazottak helyiedének, szolgálati viszonyának, törvényhozásilag történő rendezésével. Ezt a legnagyobb örömmel fogadjuk és hangsúlyoizioui, hogy ez a legnagyobb mértékben sürgős is volna. Rá kívánok ugyanis mutatni arra, hogy annak ellenére, hogy bár a rondeletekniEk és a résztörvéínyéknek nagy tömege elég szociálisan rendezi is a magánalkalmazotti 'jogviszonyt, azonban olyan nagy a tömeg, hogy ebben egy egyszerű kereskedelmi alkalmazott képtelen tájékozódást szerezni és éppen assert kíerül munkavisaornyában rendkívül előnytelen gazdasági helyzetbe, mert nem tudj a megállapítani, hogy mi az a, jog, ami őt megilleti, vagy mi a», ami őt nemi illeti megL Egy rövid, egységes és világos törvényszöveg rövid idő alatti közismertté válhatnék és megszüntetné a szabályok nemisimereitéből: származó bizonytalanságot. Mint ügyvéd ember nyugodtam állítom, hogy még felkészült jogászi is nehezein tud tájékozódni e jogszabályok tömegénieki dzsuugeljében, nemhogy egy egyszerű alkalmazott. (Zaj a baïïOidkiïvn.) A munkaviszony kódexének elkészítésével kapcsolatban biztosítani kellene a minimális szociális követelményeket. így például nagyon üdvös volna bevezetni ebből a szempontból azt, hogy a munkavállalót ki nem adott szabadságidő esetén nemcsak erre az időszakra eső fizetés, hanem a fizetésnek kétszerese vagy háromszorosa mint, kártérítés illesse meg a már megfizetett fizetésen kívül is és hogy ez a bírság a magánjogi elvek alapján évüljön el, ne pedig a különleges, a munkabérekre vonatkozó elévülési szabályok szerint, mert hiszen rövid idő alatt a munkavállaló a félelemérzettől hajtva, nem tud fellépni munkaadójával szemben. Rá kívánok mutatni arra, hogs a kicsiny és a megélhetést alig biztosító fizetéseken kívül milyen szociális hiányok mutatkoznak a munkaviszony szabályozásánál. Erre egy példa, hogy a munkaviszony szabályozásáról szóló törvény végrehajtási utasítása éppen a legkisebb cégeknél dolgozókat helyezi hátrányos helyzetbe, amikor kimondja, hogy a rendelet nem vonatkozik azokra a munkaadókra, akiknek csak két alkalmazottjuk van. A nagyvállalatoknál eddig is mindig kiadták a szabadságidőt és a minimális munkabéreket is sok-