Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
* '4- A% országgyűlés képviselőházának 340. egyik legszS'hb intézményünk, kezelését ne lás^ &uk ibizoinytailannak. (t/'flr^/ v«w/ tffiry -yaw/ a $ohbolda$aïk) Most igyekezem arra törekedni, hogy nagyon rövid legyek, de mégis megemlítek; itt egy dolgot, amit kapásból éppen ma reggel kérdeztem meg. Tudniillik a Máv. is ösztöndíjasokkal óhajt magának mérnököket biztosítani. Nem tudom, hogy igazam van-e, de úgy hallottam, a műegyetem rektori irodájában, hogy az ösztöndíjakat, amelyeknek értéke a pénz fizetőképességével devalválódott, nem emelték, A Mávag, felemelte, a Máv. nem. Arra kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék ezeket párhuzamosain emelni a tisztviselői fizetésekkel, mert hiszen ebben 1 az illetők bizonyos megélhetési.alapot kapnak tanulmányaik gondtalan folytatásához, ennek alapján pedig teljesértékű évvalutábaín;, akarjuki a visszafizetést, úgyhogy kívánatos, hogy az illetők legalább a köztisztviselői százalékos fizetésemelést megkapják. Égy gondolatot akarok még említeni, amelyet nem tudok már megokolni. A műszaki erők hiánya tekintetében már tavaly is felemlítettem ezt, most még jobban szerettem volna kidolgozni, hogy méltóztassék foglalkozni a közlekedési ipariskola kérdésével, mégpedig azért, mert azok az alantasabb' munkák, amelyeket a mérnököknek kell végezniök, olyan mértékben lehúzzák őket, hogy később a vezetésre lesznek alkalmatlanok, ha kellő időben megfelelően nem segítünk. (Zaj. — Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) • Tekintettel arra, hogy a kormány mérhetetlen! nagy erőfeszítései nemzetünk érdekében teljes mértékben bizalomra köteleznek, és a miniszter úr személye iránt különös bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Êléwk éïjejnzés és tavs a jdbbofddlon. — A szónokot számo\san\ üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra' következik! Vámos János jegyző: Abonyi Ferenc! Elnök: Abonyi Ferenc képviselő urat illeti a szó. Abonyi Ferenc: T. Képviselőház! A keres-. kedelem- és a közlekedésügyi tárca költségvetését és ezzel kapcsolatos részeit az idő rövidsége miatt csaki röviden fogom, érinteni. (Zaj. — E nök csenget.) Először is az. átállított keresztény kereskedők érdekében sajnálattal kell megátlapítainom, hogy nem megy minden, olyan simán, mint ahogy azt nemzetünk, nagy érdeke elvárja. A hibákat talán nem isi ott kell keresnünk, hogy a keresztény kereskedelem nem rátermett erre a pályára, hanem abban, hogy nagyon sokan vannak, akik visszaélnek a kereskedelmi etikával. Ott van a kereskedelemben, — éppen a napokban olvashattuk, csak példának hozom fel — egy budapesti tojásnagykereskedő, aki egy fiatal leányt állított oda az üzlete vezetésére ós 200 pengő fixfizetéssel honorálta, ő maga pedig mint segéd volt alkalmazva, de az üzletet ő vezette Kérdem t 1 . Ház, ha 1 ilyen esetek előfordulnak a kereskedelemiben, vajjom nem támaszt-e ez joggal, kételyt és, bizalmatlanságot a magyar foigyasztóközönségben és nem, a leg v erélyesebben kellene-e lesújtani imiinclaiziokra, akik a magyar kereskedelmet az erkölcsi útról; leterítve, paraízitáivá, kizsákmányolóivá válnak. Tisztelettel kérdem a képviselőházat, ha így mennek ezek tovább, azok a szép remények, amelyeket a keresztény és nemzeti kereskedelemhez; ós a ütése 1943. november 19-én, pénteken. kereskedelem átállításához fűztünk, nem volt-e hiábavaló. Én azt mondom, hogy, nem v^otlt hiábavaló az áldozat, aimeljyet hoztunk és hozni fogunk. Kérem: a miniszter urat és a minisztérium minden egyes szakreferensét, nyúljanak a válluk alá aiziolkníak a fiatal kereskedőknek, akik exis'zteniciáti akarnak maguknak teremteni, nyújtsanak mjirden segítséget az őrálló, sítási aJljapból arra, hogy erős, fejlődő magyar üzletet építhessenek ki maguknak, amely nemcsak az ő ellátásukra szolgál, hanem a magyar nemzeti vagyont is emelni fogja!. Kérem a miniszter urait, adjoin könnyítéseket ezeknek a kölcsönöknek a visszafizetésére, hogy megerőltetés nélkül fizethessék vissza szorgalmas és becsületes munkájúk eredményébői, hogy így céltudatos munkával hasznos polgáraivá, magylar kereskedőivé váljanak ennek az országniak. Végre meg kell szüntetni azt a lehetetlen állapotot, amellyel kereskedelmi téren léptennyomon találkoztunk, merti őszintén meg kell mondamoim, a magyar kereskedelemi egy lépéssel, egy jottányival sem jutott előbbre az Aladárok és a strohmannok miatt. (Úgy van! a szélsőbalolda on-) Azokat az összegeket, amelyeket egyes Aladárokkal ellátott cégek ezekre költenek, a miagyar fogyasztónak kell megfizetnie és ezt én, szerényen szólva, közönséges árdrágításnak nevezem. Ezt lépten-nyomon büntietni kell, hogy megtisztítsiuk a magyar kereskedelmet aiz ilyen becsületesnek nem mondható mmmkatársaktól. (Eg-y hang a szélsőbalo\ldalon: Ami késik, nem. múlik!) Nagyon kérem ai miniszter urat, hogy minden üzlet vezetését és ellenőrzését vizsgálja felül és ha ilyen esetek vannak, a legszigorúbban, a törvény minden erejével járjon el ezekkel szemben, hogy végre ezen a kereskedelmi téren rendet teremtsünk. T. Képviselőház! 1 A kereskedelemnek ikertestvére a közlekedés. Az előadó úr őszintén és becsületesen megmondta, hogy a közlekedés fejlesztésétől függ niemizetünfc jövője és hogy a kereskedelem és a közlekedés egymás nélkül nem élhet meg. Felhívom a miniszter úr.;fi* gyeimét, minden erejével hasson oda, hogy közlekedésünk fejlődjék, tökéletesedjék, és amennyire lehet, gyorsabb is legyem. Tudóim, hogy háború van, bizonyos nehézségek; vannak a köziekedési eszközök előállításában, de azt is tudóim, hogy a hibát nemcsiak a Máv.-ban kelt keresni, hanem vissza kell tekinteni az úgynevezett! konszolidációs időkre, amikor — körülbelül 15 esztendővel ezelőtt — nagy gép- és vagóngyárakat szüntettek meg azért, hogy egyes más nagyohb vállalatok számára miegsíztünttessék a kbrakurrenciát. (Ügy van! Ügy van! a sz'élsőbaloldalony) Ennek a veszedelmes lépésinek a következménye van ma itt, mert ha akikor felkészültünk volna az úgynevezett békétre és nem építettük volna le nagyüzemeinket* han'eim segítettük volna tőikét, ha nem dobtuk volna ki ezer 'és eiaerszlálnnra. mnnikásáinikat a műhelyekből, mint; például ä Váei-úton sorozatosain! bontották le a vagon- és gépgyárakait, így a Kistarosai Vagon- é s Gépgyárat is azért, m'efrt a liberiáHisi tőke ezt parancsolta -az aki bírja, marjai elv alapjain!, akkor ma nem volna ez a kétségbeejtő helyzeit a közlekedés terén. Netm kellen© korlátozni a magyar Államvasutak közlekedésiéit, nem kietlené 24 ó'ilánlkéntf egy vagy két vonatpárt közleikedtetni, hanem igenis, a vagonok és személyko-
