Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Áz országgyűlés képviselőházának 340, osík elkészülvén, m a (nyugodtan állnálnfk, nein 1 volnánk ilyen nehéz helyzetben. (Rassay Károly: És hány 'ezer vagon, meg lokomotív veszett eddig odakint Orosizonszágbán, amelyeiket' maguk kiküldet tek^ hogy menjenek kfi? — Kranez Raymund: Akkor 1 ma már r nem. ülne itt ilyem nyugodtan! — Kassa y Károly. Majd még beszélgetünk erről! — Egy hang a szétsőbaloléáitőn: Az fáj, hogy oda kiküldtük!) Vigyázni teli, hogy ilyesmi ne történjék meg, mert ha az akkori politikáink; előrelátó lett volna' és mindent megtett volna., akkor ez a helyzet neinn követklezetti volna be. T. Ház! Osztom az előadó újjiapfc<a töp*" geirhajózással kapcsolatban ismertetett nézetét. Nekünk ellő kelül készülnünk a béke utáni újból meginduló nagy kereskedeleimriö, amely a X)unia—4engetrihaaózáls xiöviéni rajtunk keresztül fog lebonyolódni a Fekete-tengertől az Északi-tengerig. Kérem tehát a miniszter wat, minidéin, ertedével és a költségek in)am kíméléséivei hasson oda, hogy minél több tengerjáró hajónk álljon renideiÜkieízíJsre arra az időre, amikor ez a helyzet be fog következni. D.& azt a 3 miLiió pengőt, amit a miniszteir úr erre a célra a költségvetésbe felvett, igen kevésnek tartom. Nem. hiszeim, hogy ebből a miniszter úr sok hajót tudna építeni és majidi megint kélsőn jut eszünkbe, hogy elmúlas'ztoituk ezt a kedvező alkálimat, amikor minden eiszkör zünk ési módunk meg lett volna arra), hogy kereskedelmünket ezzel) is alátámasszuk és ezzei nemzeti jövedelmünkéit növeljük. T. Képviselőház! Időt akarok hagyni arra, hogy t. képviselőtársaim is kifejthessék nézeteiket éb foglalkozhassanak az egyes kérdésekkel, ezért csak -rövidem foglalkozom a kö vetkező kérdéssel. Mindenesetre kötelességemnek tartom azonban, hogy erről a helyről is szeretettel emlékezzem meg a magyar vasútasságról és postásságról és meghajtsam előttük az elismerés zászlaját azért a becsületes, kita-rtó munkáért, amelyet ezekben: a nehéz időkben is fáradhatatlanul végözteDak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloddlon.) Ezt a becsületes társadalmi réteget nem akarom osztályok szerint megkülönböztetni, mert ^ az utolsó baktertlől a,z igazgatóig mind önfeiáLdozásisal és becsülettel dolgoznak. Nem volt egyetlen zokszavuk sem, amikor az árhullám imár magasan veirdieste a jövedelmüket s akkor mi tettük szóvá szomorú helyzetüket és szorgalmaztuk helyzetük javítását. Fizetéisüket százalékos arányban emelték. Kérdezem 1 azonban, jókor jöüire ez a százalékos fizetés• .emelési Én állítom, hogy nem. Mert a közszükségleti cikkek, amelyek a,z életfenntartáshoz szükségesek, nem ezzel az alacsony százalékkal drágultak, hanem húszszoros, sőt talán nem nagyítok, ha azt mondom, hogy ötvenszeres mértékben. A magyar vasutassá« és általában a közalkalmazottak helyzete, tehát semmit sem javult, ugyanaz ma is, mint egy eisztendovel ezelőtt volt De — amint már a múlt évben is elmondtam -— a magyar köztalsztviselőnék és 1 af magyar munkásságnak nem is az a vágya, hogy milliós fizetéseket kapjon, hanem hogy ha 130 pengőt kap is, abból becsületesen és tisztességesen meg tudjon élni. (Helyeslés u szélsőbd\o)ldalon,) Ezzel szemben sajnálattal kell látnom, hogy, ©at nemi tudjuk megadni sziámária. Más, erélyesebb eszközökhöz kellett volna folyamodnunk, rögzátenünki kellett volna &a élelmiszerek) és aa ülése iÔm november lô-ên, pénteken. 475 ' iparcikkek árát. hogy azokat fizetéséből és munkájának verejtékéből mindenki meg tudjja .aerezni. Nagyon nehéz a mai helyzet, mert ha nemcsak azi élelmezésre gondolok, hanem 1 arra is, hogy egy 4—5 tagú családnak ruháról, cipőről i.s kell gondoskodni a. Doggal felvetődik aibibam a köztisztviselőben, abbaín a közlekedési alkalmazottban, vagy postásban az a gondolat, hogy fáradsággal végzett munkája után mi lesz a "0". 1 !}dijával, boaysTi tudja abból a 250—300. esetleg 500 pengőből biztosítani a családiwi. az életet, amuiior egy pár cipőért majdnem egy félhavi fizetést, egy öltözet ruháért pedig háromhavi fizetést kell odaadni. Kérdemi, hol van az a szociális intézmény, az a törvényes erő és energia, amely megszünteti ezt a lehetetlen állapotot és mindenkinek biztosítja a» élethez, a kenyérhez való jogát ési erkölcsi talajt ad a becsületesi munka lábai alá? Ez a wsaüaj.om nem iorradaimasít, hanem némán tűr és várja azokat az intézkedéseket, amelyeik őt fáradságos szolgálata ellenében tisztességes élethez, juttatják. Eddig is zokszó nélkül tűrte ez a társadalom a fáradságokat. Vegyük például csak a magyar vasutasságot, amely napoktat tölt családjától távol a vonalom őrizni az utazóközönség élet- és vagyoinbizitoniságát. De^ elvárbatj'u|k-e tőle azt az erőltetett munkaerőmé gf eszi test, azokat a nélkülözéseket, amelyiket forgalmunk biztonsága tőle megkövetel? Éppen ezért felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy mindén erejével hasson oda, hogy ezeknek a nélkülöző, de munkájukat becsületesen végző tisztviselőknek és alkalmazottaknak az életét megkönnyítse. Röviden' szeretnék még megemlékezni egy kérdésről, amelyet a múlt évben már felvetettem, de változás nem következett be. Azt szeretném kérni a t. Háztól, hagyja jóvá és szintén kérje a minisziter úrtól a magyar vasutassá« rossz helyzetének javítását. A postásokkal kapcsolatban a nrnlt évben felhozott sérelmeik, közül csak egyet említek meg. Igaz, hogy ezzel kapcsolatos kérésemre az akkori miniszter úrtól kielégítő választ kaptam. Zsámboki barátom . is megemlítette tegnapelőtt a kultusztárcánál azt. hogy a felsőiparislkolát végzett alkalmazottak új műszaki tiszti státusba Boroztassanak be. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy einmek az : Ígéretnek ellenére még a mai napig sem történt meg ez a postánál. Akik egy évvel később mentek a postához, (Zsámboki Pál: Jó protekcióval!), de nyolc gimnáziummal vagy kereskedelmi, érettségivel rendelkeztek és a forgalmi szakhoz kerültek, azok két fizetési fokkal feljebb jutottak. Ezt nehéz lesz behoznia annak a műszaki tisztviselőnek, ha majd ezt a státust megalkotják. Kérem a miniszter urat. hogy a feLsőipariskolát végzettek státusának felállítására vonatkozó ígéretet váltsa be és utasítsa a postaveziérigazgatóságoít, hogy ezt a státust minél előbb állítsa fel. T. Képviselőház! Még csak néhány dolgot akarok megemlíteni Minden erőnkkel esi akaratunkkal törekednünk kell arra, hogy amikor a mai nehéz időkben is becsülettiel és tántoríthatatlan! hittel, fáradságot nem ismerve végzik ezek a munkások és tisztviselők a rájuk bízott feladatokat,, akkor számukra elviselhetővé kell tenni az életet, hogy mindenki érezze, sorsunk összeforrott annak az európai kultúrának a sorsával, amelynek magyar népünk itt a Kárpátok medencéjében ezer éven át védője volt. Osszuk meg örömünket és szenvedésünket, mert áldozathozatialunktól függ nemzetünk léte vagy nem léte- Valljuk és ál-
