Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

472 Az országgyűlés képviselőházának 340. rendelkezés megszegése a törvény ellem vétő kereskedelmi részvénytársaság traktorárusítási jogának felfüggesztését vagy megtagadását vonja maga után. Ebben a Railway Commis­sion belátása szerint cseleksizik.« Ez a Railway Commission körülbelül ugyanaz, mint a mi ke­reskedelmi ós közlekedésügyi minisztériumunk, mert o>tt, mint ecy régi vasúti érdekeltségek közé telepedett államban, még mindig a vasúti bizottságaa, amely ellátja azokat a funkciókat, melyek a közlekedéssel és a kereskedelemmel kapcsolatosak és ea a bizonyos kommisió vau erre feljogosítva. Majd tovább ezt mondja a (törvényszöveg^ (tovább olvassa): bTraktor­vagv teherautórészvénytiársaság, amely Neb­raska államban elad vagy eladásra kínál bár­milyen automobilt vagy gépalkatrészt, vagy valamely más társaság, egyén, aki ilyen trak­tortársasáaok érdekében, esetleg saját érdeké­ben kereskedői működést fejt ki. elad, vagy el­adásra kínál az államban bármiiven traktortí­pust, anélkül, hocrv engedélyt kapott volna az állami Railwav Comroission-tól arra, hogy az illető traktortfoust ela dá sra kínára, kih á órást követ el.« Tehát megvan ez az intézkedés a S'zabadkereskedelem hazáiéban. A 9. pikkely­ben továbbá az van. hogy az állami Railway Commission-nak fcelífw hatalmában áll megbün­tetni a fennforgó kihágást azzal, hogy megta­gadi^ az ügyletkötést az államban. Ilven szigorú büntetést szabhatnak ki tehát eev olyan államban, ahol államszövetségé« sza­badkereskedelem van s iigvanaikkor bennünket ennen a legfurcsább módon vádolnak azzal, hosrv mi a szabadság korlátozói vagyunk. Ott pedig, mondom, ahol állami érdek, közérdek van, a saïus rei publica© megengedi ezt 1- Ez megvolt mindig és megvan ma is. Ebből a tör­vényből az lett, hogy Nebraska^ állatni törvé­nyeire, — mezőgazdasági állam lévén — a Lin­coln-egyetem kiadványaira felfigyel az egész világ. Ez érthető is, hiszen ahogyan nálunk a megyebálba viszik a kislányokat bemutatni, ebben az államban úgy viszik a traktorokat megvizsgálni. (Derültség.) Erre felfigyel a vi­lág ipara. És eizt egy kis mezőgazdaságii állam védekezésül csinálja.. T. Ház! Én ezzel az egyik irányra akartam rámutatni, a védekezés irányárai. Meg akarok említeni azonban' egy másik dolgot is, éspedig a vámkérdést. Ennek ugyan mia nincs nagy jelen­tősége, de el foig jönni azi ideje, akárhogyan foe­szélünk is nae-y életterekről. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középem.) Az a bizonyos önellátási védekezés ugyanis mindenkor meg­lesz és ez lesz majd' a felállásnak az útja, ahogyan volt is- A vámpolitika lehet vaígy szerződése®, kompenzációs, vagy pedig lehet prohibitiv. A szerződéses, kompenzációs vám­politika rendesen papíron dolgozik, kiegyen­líteni akar és ha megint nem nézi, hoery a 'ter­melőpolitikábami hogyan kelt káros visszialkatá­sokat nagy bajokat okozhat. Meg akarok em­líteni egy ugyanilyen dolgot ezen a vonalon. (HaFptä! HaUjuh!) Amikor a gazdák számára a traktorok behozatalai szóbakerült, akkor fel­vetették előszűr a) vámk érdest. A 40 mlázsán felüli traktor vámjai 70 aranypengő, a, 40 má­z«án. vagyis 4 -tominán aluli traktor vámjai pe­dis: 85 aranyp^nsrő volt Ez a rezom. mert ai kisebb az, amelyben) több a munka és ígv az védendő, mprt munkát védünk a urohibitiv vámmai]. Utána megtöritérnit, — ennen 1 itt a oarlameutbeu tárgyaltak róla — hogy egy na­gyon köronyű traktor számára 30 aranypengős ülése 1943. november 19-én } pénteken. vámleszállítási kedvezményt 'adtak, éspedig egy olyan traktornak, amelynek] súlya sem volt már, — 1200 kilogrammos volt — holott ennél a váim egészem elenyésző, tehát ezt elbírhatta volna a traktor. A triaktorkészítők. ugyanis le­vettek a Irakit orról mindent, ami szükséges leitt volna és éppen ezáltal kapott kedvezményt. Utána az olaszokkal kompenzációs szerző­dést kötöttünk 48, majd a másiknál 60 arany­pengőre. Így ugráltak össze-vissza a vámtéte­lek, teljesen fordítvai, mint ahogyan kellett volna és a magyar ipar nemi mert belekezdeni, hogy traktort gyártson, mert nem) tudta, mi éri őt holnap, melyik versenytárssal hogyan bir­kózik meg. Ezt csak azért akartam elmondani, mert ha^ a termelési poli'ikával nem kaocsola­tos a vámpolitika, a külkereskedelmi noli ti ka, abból a legsúlyosabb b*jok származhatnak egy ország iparának fejlődésére. (Ügy van! Úgy van!)* Az emberiségnek célja a jólét emelése út­ján az erkölcsi szint és kultúra emelése. Hang­súlyozom — a jólétnek emelése alapján. A jó­lét emelése pedig javak termelése nélkül nem megv. Jólét o't van ahol mnnkábóT termelünk valamit, tehát az alánja mindednek a föld­mi w^ égi és az ipairi termelés. Ez a kettő n bor­dozóia minden eigvébnek. tehát az iskolának, a művészetnek, a tudománynak, a belügyi köz­igazgatásnak, a. hadseregnek, szóval minden egyébnek. Fa elmulasztjuk azt. hogy az aláno­kat megépítsük, nem tudom, hogyan fogjuk eltartani- azokat az intézményeket és egyebe­ket amelyeket szívü^lk útján, d* nem eszünk útján nyilatkozatainkban az első h el vetni eim'le­getü^k. Épnen ezért fontos az. hoe-v a jólét emelésére minden szükséges intézkedést előre megtevőnk. Szükségesnek tartom megenniteni azt 1 is, hogv amikor az országból kivisznek energiát — akár nagy barátunk is —, amikor kivisznek szenet — bár mi m kapunk cserébe valamit —, ez nem észszerű, hanem kétségbeesett 1 megoldás, mert energiát egy országból csak ak v or szabad kivinni, ha 1 tndunfV azzal venni valamit, ami nekünk itt feltétlenül szükséges 1 . Az nívani állam, amely nem önellátó kereskedelmi szem­oomtihoï, eneir<?iakincsét fecsérli el ehb^n az esetben. Nekünk is vigyáznunk kell ebben a tekintetben, nedlig n°m vigyáztunk mindig. A muHbói hozok! elő oéldiát, mert ennipk nin­csen éle hiszen jelenleg nom fordulnak e fl ő ilvpir dolgok a mai gazdálkodás mellett, de előfordult, hop-v.a witkOwitzi művek megvá­saroltaik a rudóbányiai vasércbányát és a ma­pv^r vasércet zárt vason okban szállították ki Wi'tlkowitziba. Ez hin a volt é« ilyen hibát a múltban sokszor elkövettünk. Hogvan TehM ez oíl en 1 védekeznünk? fi«ak úgy. h*a lehetőleg nyersanyagot, y agy félkész terméket hozunk be. ami+ azután' mi továhb dolgozunk, maismnk pedig félkéi=z árut viszünk ki. vao-y Pedig e°"ési7en készet, ahosrvan! Svai« csinália. amielv állam nem ércet szállít kifelé, hanem órát, amelynek 1 a rűarójáblaui ai legtöbb ér+ék van, mert a legtöbb mnnka; tieymékei. Ezt azután meg lehet terhelni akármiJveu vámlmal. az óra rúgó mésris bejöhet, m^srbíria a naerv vá­mot, mert; munkai var». 1 benne. A sókivitel is olyan, mint az érckivitel, ai sóiövedék es-ésizeu 1 könnyen, úgv. ahnpy van, kibáinyás«zák. de minthoar-ir só jövedékké lett. könnyen vis%ik ki, nem' törődve vele. hoary oTesó-e a termelés. Ma még jó, de ha mesint helyreáll az e°"vpnsúlv, amikor majd máshonnan is foenak banni gót éa megváltozhat a helyzet, Nagyon sa.jnálatos,

Next

/
Thumbnails
Contents