Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Az országgyűlés képviselőházának 340. közé bè van ékelve az áruforgalmi központ, amely szervezet az országos kereskedők bevásárlóitól nyeri információit A helyzet tehát az, hogy ezek a bizományosok ma mindenegyes üzletükről egy kópiával tájékoztatják ezt a közbeeső bürokratikus szervet, az áruforgalmi központot és ilymódon a kormányzat, ha információkat keres magának egy külföldi tárgyai ás lefolytatása, vagy belföldi készlet megállapítása céljából, nem a kereskedelemiben kapcsolódik, hanem megkérdezi ezeket az áruforgalmi központokat, hogy a többezer bizományos, által hozzájuk juttatott jelentések alapján hogyan látják a helyzetet. Egészem természetes, hogy mire eizieki a jelentések elkészülnek, már el is késtek, mert hiszen óriási fáziseltolódás van a között, amíg a vidéki bizományos megveszi azt az árut és amíg az ilymódon készült sok tízezer és százezer statisztikai lap alapján, amelyet felkü ebnek fbozzá, ez az áruforgalmi központ misg tudja alkotni magának a helyzet képéti. Ha tehát ezekkel a szervezetekkel dolgozik a koimány s ahelyett, hogy a kereskedelem eleven szervezetéré támaszkodnék, még utólag kiépít magának közbeeső szerveket^ akkor érthetővé válik, ami a költségvetésben k'ütközik, hogy ma csak a közellátásügyi szolgálat keretén be ül az állami tisztviselők létszáma hatezerrel szaporodott meg. Amikor ilyen nemcsak felesleges, hanem az ügyek szempontjából egyenesem káros szervezeteket épít ki magának a kormány és így informálhatja miagát az árukészletekről és a követendő árucserepolitikáról, akko r világos dolog, hogy az egyik oldalon megmaradnak a mai készleteink a magokban, a hüvelyesekben, amelyeket már tavaly el kellett volna adnunfk, mert idehaza az értékük mindig keveset bé válik, a másik oldalon pedig nemi tudja magának megalkotni azt a programmotw hegy hogyan tudja feleslegeinket idejében és jó árak mellett piacra hozni. Az eddigi kormánynyilatkozatokból azt látom, hogy egyedül a propagandamini' zter úr volt az, aki ennelk a kérdésnek a fonitosságát; megérezte és felszólalásában a miniszterelnöki tárca keretében hosszasan foglakozott azzal, hogy hogyan kívánja ő a ikontaktust megteremteni a kormányzat és a gazdasági ágak egyes képviselői és mondjuk, egyedei között. Csodálatos, hogy pont a propagandamimiszter úr eszmélt erre rá. Helytelen úton járt ugyan, mert h : szem azt mondottá, hogy ő úgy képzeli a dolgokat, hogy megszervez az országban 4000 összekötőt és néhányszáz levelezőt, akikkel mint! nropagandaminiszter és minisztérium állandó kontaktust, fog fennitlartandi. E-képzelhetetlen, hogy ezrekkel lehessen egy minisztériumnak kontaktust fenntartani, de szegény, mit tehet egyebet, ha neki azok 1 a. szervezetei, amelyekre losrikusan támaszkodhatnék, a gazdasági élet kiépített szervei, h'ányoznak? Ez a helyzet, ma egy. mondhatnám, előkelő agrárkereskedelmi ágazatiban, a miagkereskedelembeni. Semmivel sem különb a helyzet azi ipari kereskedelmi ágazatok között sem. Vegyük megint a legdivatoislaíbbat, a textilkereskedelmet. Tanúi voltunk *annlak, amikor a textil nasrvkereskedelem létszáma 48-ről fpiszokot t 3000-re, majd azután útWbb kormányintézkedéseki következtéiben ez 'a' szám rmp.P'irit, leszállott 400-ra, Azt ihfiszem. ma körülbelül enné] ai számná] tarthatunk. 300—400 között mozoghat a textiln ai^vkereiskedők szám ni Eleknek a szervezetei éppeningy hiányoznak, mint ülése 1943. november 19-én, pénteken. 467 a mezőgatzdasági kereskedelmi ágak szervezeted, úgyhogy a kormány ma ezekkel a texülkereskedőkkel kapcsolatban, a nagyokkal és kicsinyekkel kapcsolatbatn egyaránt, közvetlenül, egyedenkint, individuálisan kell, hogy intézkedjék. A helyzet ma úgy áll, hogy ami textilárut a gyáripar megtermelt, azt a kormány közvetlen felosztása és intézkedése alapján legntegyohb részében a. textilnagykereskedők között osztják szét., egy kisebbik' szektort: hagynak a koufpkciósok számára. Erről beszélni külön probléma volna, de világos dolog, hogy abból a textilárukból, amely a gyárakból á konfekció sokhoz kerül, többet népies ruházati cikk. mondjuk, munkasiner nem készül. (Úgy van! Ügy van! a, szélsőhato 1 daíton.) Abból készül rjizsama. vn>srv délu f áni_ házikabát, valami oVan cikk spimelyet a i'0 K b módban élő társadalmi osztálvok megvásárolhatnak, de nem áll a "népi fogyasztás rendelkezésére. A nagykereskedelem kvótái azután szétoszt s triak a- kiskereskedők között. A kiskereskedők azonban — hogy a dolog- komplikáltabb legyen — közvetlenül is vehetnek a gyáriparnál. Hogy mennyit vehetnek a nagy kereskedőtől és a gyáriparost ól. atzt nem írják elő, az kizárólag az összeköttetések, a kétirányú nexusok a nagykereskedővé!] és a gyáriparral fennálló nexusainak eredménye. Ezz*d azután meg is állt a kormányzati intézkedés. Azzal, hogy a kiskereskedőtől hogyan jut el az áru a fogyasztóhoz, nem törődik senkii sem. Van us-yan ee-v bevásárlási könyv, de ezzel csaik úe>y lehetne kontrollálni a dnlsrot, ka a kormány valamennyi bevásárlókönyvet bevonná és azok adatai alapján megállarDÍtaná regisztrálhatná, mi tehát a fogyasztónál való textilellátás tekintetében a helyzet. Felteszem a kérdést, ha egyszer már a közellátásügyi miniszter úr nyíltan makráihoz, "ratgad ja a kereskedelmet, akkor legalább oldia meg vele a feladatát, akkor legalább oldja meg a közelhatást úigy nbosv á>zt balling mindig-a- kovTnányza^i nyilatkozatnkból. hogv nyomon követiv é« figyelemmel kísérik az áni útját a termelőből egp«zpu PI fogyasztói <?. Die íeV csak elragadni ügyköröket azér f . ho<rv e'zen keresztül azután hatalmi ténykedést lehessen kiferiteui anélkül, boçy megfogná és mesmldaná a kérdéseket, bocsánatot kérek ez nem heVes meffoMás. Természetszerűleg ennek eredményéi is vannak, mert ez a kereskedelem — mondom — macára vn hagvatva akár na e-v, 'akár kiskereskedő sw illető Me^allam^hatjiik. h^ary aizok à kereskedők, akik tisztességgel. '—-süle+tel dolgoztak akik jóhiszeműek voltak, azok úgy. mint a gazdaság egyéb ágazataiban, természetesen' a többiekkel széniben hátrányos helyzetbe kerültek. Amikor a zsidókat kiszorí+oH-ík a oagykeirewkd.de 1 mi ágazatból. ,ai textilk'pfreskedr^era nagykereskedési ágazatából a^kor ők kivonták a tőkéiket és egyéb vagyontárgyak vásárlása révén átvalorizálták arra az időri^ amikor megint a kiiskeresikedelemben foVtathatják ténykedésüket. Azt is megállaipíthatjulk, hogy azok a kvóták, ameilyeket mi a- a kiskereskiedéileimbiein tovább dolgozó ; és. benit ülő régi zsidó text ilnagy kereskedők folytatnak s amely kvótákat ők a gyáripartól é& a nagykeresk e dő teli kaphatna k ös szielkö ttetésük révén, matematikai, össaefüggélst ,' mutatnak fel ma a némiet védelmi vonal eltolódásával Voroinyezstől egészen Zsitömírig. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Ezek az urak előnyös hely-
