Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
468 Az országgyűlés képviselőházának 340. ülése 1948. november 19-én, pénteken. zetben vannak mert ők annakidején kivonták a tőkéjükéit, átvalorizálták és ma frissein ülnek benn a kiskereskedői posztban, 'holott a bernnanáradt keresztiebiyeki kényteleneik voltak mindig, amikotr egy .árukészletet lükvidák tak, eladtak, magasiabb áron miegvlasar'oi'ni a következői árujukat, ilymódon; ugyancsak Mszáímílthatták maguknak, hogy minden egye® vásárlásnál bónlapiról-hónapra, hétrőlhétre emelkedő áraik mellett hogyan zsugoirio,dott össze a reáltőkéjük- Itt uiégia csak) tennli kell valamit. Isméftlieím, a kereskedelmügyi miniszter úrnak ugyan niem tehetek szemrehányást, ő örökölte ezt az állapotot, die ne méltóztassék sokáig ebben ia>z állap otban maradini, vialamit tenni ikiell. Ha a miniszter úir! ezt nemi vállalja, vagy olyan heliyzétiben vagyunk, hogy már mem lehet vállalni, akkoir tessék a közellátásügyi miniszter úrinak ezt átvenni. Nem elég, >Mondonii, hatalmat gyakorolni anélkül, hogy a hatal'omimal való gondoskodást é\s felelősséget ils viselj© vtailajki. A kereskedelempolitikáról kívánnék még néhány szót szólni, különösképp kereskeidellmii politikánknak, mondjuk, a belső árpolitikává* fenniáill'ó kapcsolatairól és összeíüggésieiről. A bizottisáigbain is szóltunk már ériről a kérdésről. A helyzet úgy mutatkozik, hogy a háború kezdete óta egy ilyen összefüggjék megteremtése éirdefcéb'einí .semímii .seoi, történt, úgyhogy nálunk 'két külön 1 síkon zajlik lie a belső árifront kiképzése és kiépítése, valamint az expoirttal és az imjpiorttal kapcsolatos árkérdések szabályozása. Általábian az a helyzet, hogy egész külkereislkedelmüjnik irányítása nines egységes kezekben, úgyhogy ha valaki ma a 'külföldi állaímiokban elad vagy vesz valamit, akkor az többéi-kevésibbé a saját belátására van utalva, akáir magánigazidasági szervezet az, amely az üzletet lebonyolítja, akár pedig az állam valamilyen megbízottja. Az mégsem vitatható, hogy a feülkereskedelelmben adódió árlszíint, akár az export révén kialakított belső árszínvonalat vegyük, akár az import révén visszafelé aldódó árszintet, eme árszínvonal és a belső árszínvonal közt határozott összefüggés mutatkozik. Ha 1 én csak ablból indulok ki. hogy az exportnál valamelyik termelvényünket miaga.sabflb áron értékesítik, mint ami idehaza piaci árnalk; meg van szabva, akkor nemcsak az történiiík, hogy eme magasabb árszintből adódó konjunkturális nyereséget feleslegesen juttattam odla valakinek, hanem az is történik!, hogy bele fog majd játszani a másiikí országgal szembeni kiaJakuló árindiex alakításába és egészemJ természetes; hogy a másik ország az ő poirtékáit nekem drágábban fogja elaídui, tehát ezen keresztül már önmagam felbolygatom a belső árszintet az import névén, ainélkül, hogy akartam volna. Ezeket a kijelentésekíet, aime>lyéket a osúcsminiszter úr már igen sokszor megismételt, mi jól ismerjük. Mindenesetre elismerésemnek kell kifejezést adnom a kormánnyal sízembeni, hogy. legalább a kereskedelemügyi tároa Ígéreteivel kapcsolatban olyan figyelmességet tanúsít a közvéleménnyel és velünk! szemben, hogy az Ígéreteket mindig más és más miniszter teszi. (Derülidg.) Ez mégis elviselhetőbb, mintha minidig ugyanaz a miniszter ígérne és níem tartaná be aztán az igé^ reteket. Ez már unalmassá válnék. A pénzügyminisziter úr töbib ízbe i is megígérte már a stabil ár&zintet, Ennek a stabil 1 árszintnek egyik frontáttörése ott van, amikor a külső kereskedelemből adódó ársssinvonalelt'olódást nemi zárják le. Nem akarok itt bele>meinei a részletekbe, mert ezt az idő sem engedi meg, de egyet javasolnom kell. Méltóztassanak a kérdéssel foglalkozni és megcsinálni azt a bizonyos mán régen feltalált és alkalmazott árkiegyenlítő kasszát, és méltóztassanak ennek segítségével az árakat közös színvonalra beállítani. Be néhány szóval említést kell tennem a Külkereskedelmi Hivatal helyzetéről is, amelyről a bizottságban mar szintén szóltam. A miniszter úr is nagy elismeréssel emlékezett meg ennek a hivatalnak működéséről. Ennek a szervnek, ennek az intézménynek a háború utáni rendkívül nagy feladatai lesznek. Amikor az egyik oldalon magánkereskedelmünk enynyire szétesett; mondhatnám dezolált állapotban van és fog maradni továbbra is. mert én nem bízomt abban, hogy itt valami is történnék a. kormányzat részéről, akkor keil lennie egy intézménynek, amely kiismeri ubagát a kereskedelemben, a belső piacon, az egyes: termelési ágakban és. a külső piacokon ÍA. A bélke egyszer mégis csak i el fog jönni és akkor nekünk azonnal fel ke^l rvemnümk a kapcsolatokat a tengerentúltól elkezdve a többi európai országokig minden állammal. Kire fogjuk eat bízni, ha nem azokra, akik ezt csinálták a mu-ltbaint èsi akik logikusam kell, hogy megint felvegyék a kapcsolatot. De ahhoz, hogy ezt megtehessem, ezt az intézményt nekem olyan állapotban kell; átmentenem, hogy erre valóban képes is 1 legyen. Kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék talán azzal kezdeni, hogy a személyek megmaradjanak ennek az intézménynek a keretében. Ma elszivárognak onnan az emberek, igyekeznek maguknak más elhelyezkedést ta lalni, egy részük pedig államosítódik, s ezekből szakember sohasem lesz többé. Általában azt is ki kell jelentenem, ami a múltban hangoztattam, hogy^ ennek az intézménynek szervezetében., személyi ki választásában és szellemében inkább a magángazdasághoz kell közelebb állania, mint az állami bürokratizmushoz. Nagyon kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék ezeket figyelembe véve még idejében megtenni a szükséges lépéseket, nehogy azután lekéssünk, ha majd az idő elkövetkezik. (Egy hang fábbfeléh Ebben igaza van!) T. Ház! Néhány szót kívánok szólni a közlekedési kérdésekről. Az vitán felül áll. hogy a háború után, — amint az előadó úr is szíves volt említeni — a motorizálásnak igen nagyfokú fejlődésével számolhatunk. Érvényes ez a megállapítás különösképpen 1 a légi forgalomra, mert azt hiszem, nem túlzok állításommal, ha azt mondom, hogy amint az elmúlt háború után ugrásszerűen emelkedett a: motorizálás jelentősége a szárazföldi forgalomban, ugyanezt fogjuk majd látni a jövőben a légi közlekedés terén. Az egyes országok közötti kapcsolatok, — különösképpen a személyi kapcsolatok — a háború alatt rendkívül lefékeződtek és visszaszorítódtak. Ezek a háború után ugrásszerűen "fognak majd kielégülést keresni. Ennek a kielégítésére éppen a légi forgalom, a repülés lesz a legalkalmasabb. Fel kell. tételeznem, hogy nagy számban lesznek gépeink is erre a célra, hiszen a, vadászgének nem fognak mindem; bombázógépet lelőni. Ezek a bombázók tehát át fognak alakulni nehéz személyszállító, utasgépeikké, figy, hogy
