Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
Az országgyűlés képviselőházának 339. alapköltségvetéssel és egy 90 milliós melilékköltségvetésseí találkozunk, őszintén megmondom, végtelenül sajnálom, hogy e 90 millió pengő felhasználásának módjáról ,nem tudutnk, mert -az az érzésein, hogy a mezőgazdaság terén olyan óriási feladatok előtt álilumk még, hogy a meizőgazdaságfejlesztési; törvény végrehagtásána rendelkezésre álló 7—8 esztendő utáfn sem néillklülözhetjük ezekelti az összegeket. És. ha a miniszter iír ezt az álláspontot magáévá teszi, akkor tulíajdonképpíen erős 'bizonyítékot fog ezzel szolgáltatni arra, hogy a mezőgazdaságot a jövőben is hasonló mértékben keli dotálnunk. Amikor a földmívelésügyi tárcáról azt állaTOtJiiík meg, hogy a, jövő agrárpolitikájának központjába az állattenyésztésit állit ja. akkor mi abban a kellemes helyzetben vagyunk^ hogy ezt tteïjesi mértékben elismerjük és alátámasztjuk. Az állattenyésztés sok szétágazó, de m'tademképpen egyetemes' nemzeti érdeket szolgál. Hiszen; ha figyelembe vesszük az üzemi szempontokat, ahol a tailajerőpótilás és a talajművelés, szempontjai jönnek előtérbe, "ha; figye•lemlbo vesszük a gazdasági vonaltkiozásokat. — például azt. hogy az országban rendelkezésre álló, bár túl kisszámú özámtartási eredmények aizt mutatják, hogy a mezőgazdaság jövedelmén eikí túlnyomó része éopen az állattenyésztésből 1 származik — ha figyelembe vesszük a népegészségügyi kérdéseket — itt természetszerűleg gondolnunk kell arra. hogy e nénélelmezés terén 1 a tej és egyéb ilyen táplálékok milyen óriási jelentőségűek és a répegészségügy nreventiv szolgálata terén is döntő szerepet töltenek 1 be — és: hai figyelmembe vesszük a szociális szempontokat, akikor örömmel ke 1 ^ üdvözölnünlk az állattenyésztés, előnybehelyezését. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy a magyar kisember, a proliptárson=lban élő maeryarság anyaei felerősödésének egyedüli lehetősége, egyedüli útja az állattenyésztés, amelynek egyesi határköveiül jelentheti az a néhány lud, az' a kii?i malac, iaz a kecske-, mae-.asab'íh fokon a Tó- a kisember anva^ felerősödésének végső pontiában pedig legfelül a tehén. Ez°k a szem non tok mind arra figyelme ztetnp'k valamennyiünket, hogv igenis- helves az a eélkitűws. ha aiz állattenyésztést állítjuk! agrárpolitikai programmunk központiába. (Jíelijes T és a szélsőbal'oldal on.) Ha azonban maeram is ennyire az első vonalba helyezem az állattan vesztést, akkor természete«' dolos:, hogy nem szabad elfeledkeznünk arról, hoev aiz állattenyésztésnek bizonyos alapfeltételei vannak. Maga az alapfeltétel roppant egyszerűen hangzik. Elegendő, jóminőségű, megfelelő takarni ánvt kell biztosítanunk, bármelyik állattenyésztési áerra gondolunk is. (tJmi van! Űay van! a szélsőbaritdafon.) így kapcsolódunk bele abba a témakörbe, am^lv a hazai takarmánymérleg egyensúlyának kérdésével foglalkozik. A rendelkezésre álló adatok különösen 1943-ban azt a sajnálatos eredményt mutatlak, hogv takarmány termeszlésünkben igen súlyos hiánvok és bajok vannak. Ezek az aggályok egyébként a földmívelésügyi minisztérium költségvetésének indokolásában is lépten-nyomon felbukkannak, ennen ezért, amikor azt látjuk, hogy ebben az^évben is legalább egymillió métermázsa szénatwméskiesésünk mutatkozik, •természetszerűïef a legnagyobb: részletességgel és behatóan kell foglalkoznunk a tafearmánymérleg kérdésével 1 és kutatnunk kell, va jijon lehetséges-e a hazai takarmánymérleg egyensúlyának megteülése 1943 november 18-án } csütörtökön. 413 remtése. Ha lehetséges, vájjon azok^az eszközök, amelyek ebben a tekintetben rondelkezésre állnak, megfelelőek-e és egv ilyen instrumentummal el lehet-e érni a célt. Ebből a szempontból rá kell mutatnom arra, hogy a költségvetésben szerepel egy igen figyelemreméltó tétel, nevezetesen a rét- és legelőjavítással: kapcsolatos 3*1 millió pengő. De a költségvetésben a mezőgazdasági termelésnél ugyancsak találunk egy 16*5 millió pengős összeget, amelynek egy része — legalább is az indokolás szerint,_ de a gyakorlat is ezt mutatja — a szántóföldi tákarmánytermesztés céljait szolgrálja. Én nem azt kívánom most kutatni és bírálni, hogy ez a 3*1 millió pengő és a 16-5 milliónak az a bizonyos része elegendő-e arra, hogy az ország takarmánymérleg egyensúlyát biztosítani tudja. Én arra. a kérdésre szeretnék választ adni, hogy ebben a szisztémában, amelyben^ ma az egész magyar agrár- • politika és agrárélet van, egyáltalán meg tudjuk-e oldani a hazai takarmánymérleg egyenr súlyát, igen vagy nem. Ha a kérdést szakszerűen vizsgáljuk, akkor a takarmánymérleg egyensúlybahozatalánál akaratlanul is előtérbe ugrik a szántóföldi takarmánytermesztés kérdése. Itt egy egészen rövidtávú programmot látunk magunk előtt, mert ha egy egészséges vetésforgót állítunk be, akkor három-négy év alatt jelentős mértékben meg lehetne javítani szántóföldi takarmánytermesztésünket, (Ü.ay van! Vay van! a széhőba/oldalon.) ami azt jelenti, hogy azt az egészen kétségbeejtő fehérjehiányt, amellyel a hazai mezőgazdaság küzd, a szántóföldi takarmanytermesztésen keresztül; pár év alatt feltétlenül eredményesen lehetne leküzdeni. (XImt van! Űyy van a szélsőbaM dalon.) Ha azonban a végrehajtást nézőim akkor azt látom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, a kérdés jelentőségének teljes tudatában lévén, arra, törekszik, hogy a gazdák ezt minél nagyobb területen oldják meg. De az az érzésünk, hogy a végrehajtást a miniszter úgy úgy képizeli, hogy minél több szervet bíz meg ennek az akciónak a lebonyolításával, annál átütőbb lesz a siker. És én itt látom a tévedést. A helyzet ugyanis ma az, hogy a szántóföldi takaírmánytermesztesnél a mezőgazdasági kamarák, az állattenyésztő egyesületek, a legújabban alakult növénytermesztési szövetségek és a zöldmező alakulatok partieipálnak. Nekem az az érzésem, és ma már körülbelül 10—12 éves tapasztalatom^ hogy ez a megoldási mód nemhogy erősítené az akciót, hanem annak egyöntetűségét sem tudja biztosítani, sőt a sikert teljes egészében lerontja. Most nincs időnk arra, hogy ezekkel a részletekikel foglalkozzunk, de külön kérem a miniszter urat. vegye figyelembe: mi nem törődünk azzal, hogy bölcs' belátása szerint melyik szervet bízza meg ezzel, ez nem. lényeges, de, leérjük, hogy egyet méltóztassék megbízni és azt teljes felelősséggel arrai kfénysizeríítemii, hogy oldja meg ezit a kérdést (Helyeslés > a szélsőbal oldalon.). A kérdés megoldhat ói, de ne csináljunk hatásköri differenciákat, inert nem lényeges, hogy melyik az a szerv, akármelyik lesz is, oldja meg ezt az annyira sürgető problémát teljesen és tökéletesen. (Thps a séélsőbaloldaon. — Baky László: Legyen gazdája!) Ezzel kapcsolatban legyen szabad még egy javaslatot tennem és kérnem a miniszter urat.
