Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
414 Az országgyűlés képviselőházának 339. ülése 1943 november 18-án, csütörtökön. szíveskedjék azt megfontolás tárgyává tenni. Mai már," hálái a jó Istennek, ott tartunk és ezért a földanívelésügyi kormányzatnak is bizonyos elismerés jár, mert immár évtizedeiken keresztül olyan propagandát sikerült kifejleszteni >a szántóföldi takarmány termesztés mellett, hogy a gazdatársadalmat ' már nem kell külön kényszeríte-nd a szántóföldi takarmányfojleisztési bevezetésére. Ma talán másban van at hiba. A takarmánymagvak elosztása a minisztérium, illetőleg szervéi részére — mondhatnám! — emberileg megoldhatatlan feladatot jelenít, másfelől pedig a gazdák feléi szinte anarchiába fullad bele. Nagyon jól tudom a gyakorlatból, hogy sokszor az a, gazida, akii előkészíti a földjét 2 vagy 4 hold lucerna bevezetésére, a végén csak, félholdra elegendő lucernamagot kap. Ezt nem lehet megengedni. Kérem a miniszter urat, szíveskedjék az össze« termelt készleteket zár alá venni és igazságosan és mindig idejében elosztani. Másfelől pedig az a szerény véleményem, hogy amint az olajos magvak termesztésének a, hadigazdálkodás szempontjából döntő szerepe 1 van — és ezért az: irányított gazdálkodásnak; ez a gyakorlata helyes, — éppen, olyan fontos az ország szempontjából a takarmánymérleig is. Méltóztassék ebben a tekintetben äs olyan rendelkezéseket kiadni, hogy w a szántóföldi takarmány termesztés megfelelően kereszitülmenjen a gyakorlatiban is és méltóztassék a gazdaságokat arra is kötelezni, hogy ők is megfelelő arányban fejlesszék a.. takarrnány. termesztést és vigyék bele munkájukat a hadigazdálkodás eredményébe. Ha ai magról méltóztatik'gondoskodni, a gazdák ezért igen hálásak lesznek. A rövidtávú programm mellett legyen sza<bad egy másik kérdést is .felvetnem, ez pedig a rét- és legelőprobléma. Őszintén megmondom, ez egyike az ország legnehezebb kérdéseineík. A rét- és legelőjavítás nem olyan egyszerű dolog. Vannak olyan legelők és rétek, amelyeket 5—6 év alatt talán meg tudnánk javítani, de vannak olyanok is, amelyeknek megjavítására hitem szerint aligha vállalkoznék Magyarországon szakiember. Hiszen a legroszszabb földeket hagytuk meg legelőnek, a javát mind feltöltöttük. Az eddigi negyvenéves tapasztalat azt bizonyítja, hogy -ha ezzel a problémával komolyan foglalkozunk, legelőink és rétjeink nagy részének hozamát oly nagy mértékiben tudjuk' megjavítani, ami katasztrális holdankint 10 1 —15 többletlegelőnapot jelent. Ha azt veszem figyelembe, hogy Magyarországon körülbelül 2 millió katasztrális hold közös legelő van, akkor könnyen kiszámíthatom azt, hogy a népies állattenyésztés alátámasztására itt tulajdonképpen 20 millió takarmány-napot tudnánk évenként pluszként elszámolni, ami nem csekély dolog. A másik szempont a rét- és legelőjjavításnál az, hogy az olyan legelőknél, réteknél, amelyeket nem tudunk bizonyos ilyetr-i módszerekkel feljavítani, a legradikálisabb eszközhöz, a legelők feltöréséhez és újragyepesítéséhez kell folyamodni. A magvetéses gyeptelepítés a magasiskolája a zöldmezőgazdálkodásnak, örömmel állapíthatjuk meg, hogy szakszempontból ez a kérdés ma már eljutott odáig, hogy a kerületi zöldmezőalakulatok gyönyörű és szép eredményt érhetnének el. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy-egy, zöldmezőalakulat évenként körülbelül 100.000 mázsa plusz szénar ) termést tud produkálni, még a legnehezebb éghajlati viszonyok között is, ha az eszközök rendelkezésre allamak. Itt egy komikrét esetet Iágyen szabad felhoznomi, nevezetesem azt, hogy a magvetéses gyeptelepítésnél a gyakorlat szerint úgynevezett teherautós szakmunkáscsoportolk jártak; az országban. Ezeket a felszereléseket a földmívelésügyi minisztérium bocsátotta rendelkezésre. Azt mondotta, hogy: jártak az országban. Jártak, mert jött egy rendelkezés, amely szerint honvédelmi szolgálatra behívták ezeket a teherautókat Ezek a teherautók ma is ott vannak. Nagyon jól tudóim, hogy a földművelésügyi miniszter úr ebbetn a kérdésbeni interveniált a honiivédelmi miniszter úrnál, aizoiiban de facto ai tényállás ma is az, hogy a zöldmezőalaJkulaitok efbben a fontioi» takarmánymérlegegyensúlyunk szempontjából döntő jelentőségű munkakörben képteleinek dolgozni és ugyanakkor azt kell látnom nap-nap mellett, hogy a szódavize« teherautók itt járnak Budapesten; a vidéki városokban*, sőt községekben is. (Ügy van! Ügy van! a b'él&ïdalon.) Ha azt mondjuk, hogy a legnagyobb hadiüzem a mezőgazdaság, hát én. nagyon csodallkozoimi azon, hogy a háború ötödik évében ilyen szimptómákkal találkozunk. (Horváth Géza: A szódavíz mint hadiüzem!) Meg kell említenem azt is, hogy amikor igen nagy nehézségekkel küzdünk takarmánykészleteinkkel kapcsolatban, ugyanakkor olyan szimptomák jelentkeznek, amelyek azt bizonyítják, hogy a meglévő, a termett takarmány tárolására sem fordítunk megfelelő gondot. Nem akarok most utalni arra, hogy a Dunántúlon és Tiszántúlon óriási tömegekbemi felhalmozott széna- és szalmamennyiségeik csodálatosképpen ugyanegy időiben tűz martalékául estek, inkább arra kívánok utalni, hogy a miniszter úr a széna takarmány-tárolókra felvett bizonyos összegeket. Kérem a miniszter urat, hogy decentralizálva építtesse fel ezeket a tárolókat, hogy ne jöjjünk abba a szörnyű helyzetbe, hogy itt ezer ési ezer vagonnyi takarmány egyszerűen a tűz martaléka lehessen (Helyeslés,) Egy másik szempont pedig a tárolással kapcsolatosan ugyancsak a költségvetésben szerepel, ez pedig a, silózás problémája. Mi ezt örömmel köszöntjük, azonban legyen szabad rámutatnom arra, hogy ne aggasszon bennünket, ha nincs elegendő cement. Méltóztassék megnézni a régi agrártörténeti adatokat; Magyarországon a termelés problémája nem új dolog, évszázados, olyan régi, hogy amikor még Amerikában, ahoman hoztuk ezt az elvet, még fel sem fedezték, Magyarországon a vermelés problémája igen ismerős volt. Ha ott a miniszter űr kiadná azt a rendeletéti, hogy a kukoricák a pálások bizonyos számát kötelezővé tenné az egész országiban, nemcsak azt érné él, hogy kukoricatermésünk lényegesen emelkedne, (hanem a szártermés is emelkedne és ha mi a kukoricaszárat megfelelőem, helyesen feltépjük, állítom, hogy a mostani katasztrofális takarmánymérleg egyensúlyában is óriási könynyebbséget tudn ánk elérni. (Élénk helyeslés. — vitéz Imrédy Bé.a: A harmadik kapálás!) A takarmánymérleggel kapcsolatban legyen szabadasak rámutatnom arra, hogy ez nem valami újjonan kialakult dolog, ez a magyar agrártörténetben ugyancsak benne van. Ha végig 1nézzük évszázadokra az ebben, é tekintetbem adódó képet, akkor azt látjuk", hogy Magyarországon mindig r érzékenyen vigyázták, airra, hogy a ta'karmánymérleg egyensúlyban legyen,
