Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-339

Az országgyűlés képviselőházának S39. minőségű állaltoík selejtezéséről \ê& a fertőző betegségek továbbterjedésének korlátozásáról, de nemkevésbbé az elhullások által okozott károsodások mérvének csökkentéséről nem történnék gondosikodás. Az állatok selejtezéséről tetteim említést(Hal juk! Halljuk!) Közismert, hogy a szarvasmarhák selejtezése akarva, nem akarva szükségszerűen bekövetkezett, mégpedig, sajnos, nem éppen kívánatos és már nem az állattenyésztés érdekeit szolgáló, méiiltékíben, Az egyrie fokozódó marhaigénybevétel, illetőleg marlhabesEolgáltatás amennyire jótékony hatással volt a _ szarvasniiarhatenyésztés fejlesztésére az első időiben, annyira, súlyos- zavaróikat fog előidézni a jövőben, mert már-már

1 állapjában támadja meg a mezőgazdasági termelést. (Üűy> van!) Méltóztassanak csak arra gondomi, hogy a további és egyre fokozódó beszolgáltatás milyen nehezen pótolható hiányokat okoz, különösen: a gazdasági talia jmunkák és a tejgazdálkodás terén. (Ügy van!) Kétségtelen, hogy szarvasmarhában ezidőszerinit nincs nagy kínálat és azt hiszem, nem tévedek, ha ennek főokát az árpolitikában látom. Ennek a veszedieirmes gyakorlatnak a további •fenntartása alkalmas magát az állattőket is kikezdeni(Mayer János: Ügy van!) Mi sémi igazolja ezt jíolbban, mint az a tény, hogy a beszolgáltatctt állatok átlagsúlya egyre csökken. Érdekes felemlíteni, hogy a honvédség és a székesfőváros resztére inikább silányabb minőségű marha Jut, mertj nekik nem súlyra, hanem, darabszámra! utalják, ki az állatokat. Az előadottaknál fogva igen kívánatos volna a közfogyasztást' gondos felülvizsgálat tárgyává tenni (Ügy van! Úgy vam!) és egyben, az eddig követett eljárást; is sürgősen módosítani (Heiyesés jbbbfetől.). Üj tételként szerepet ebben a címben a 3. rovatban előirányzott 1,200.000 pengiő, amely az apaállatok beszerzését, továbbnevelését és megfelelő elosztását szolgáló újonnan szervezett gazdaságok céljára van felvéve. Ezeket a gazdaságokat a földmívelésügyi minisztérium, Szuny község határában és Debrecen mellett Óhíát-puszíán állította fel. Csáki futólag tegyen szabaid megjegyeznem, hogy az ellenőrzött állattenyésztő községek és az ellenőrzött állattenyésztő minta község'ek intézménye kitűnőéin bevállt. ~

t A közellátás köziismert roppant nehézségeire való tekintettel, fokozottabb figyelem irányul a tejtermeilés felé. Igen fontos szerep vár a tejszövetkeizetekre. Éppen ezért azok támogatása további gondoskodás tárgya. De ugyanilyen szükség vam a tejtermelő gazdaközönség szervezettségének erőteljesebb kiépítésére. A tej minőségéneik biztosítására és a háborús viszonyokkal együtt járó visszaélések elleni küzdelemre magy gondot kíván fordítani a kormányzat. A jól bevált magyarfajta 50-es törzsgűlyák számiáaak szaporítása és aaok további megjavítása szintén fokozottabb gondoskodás tárgya. Igen nagy örömmel látjuk, hogy az állattenyésztés másik alapját képező rét- és, 'legelőgazdálkodás érdekében a földmívelésügyi .minisztérium éve óta igen sok áldásos intézkedést tett, amelyeket éppen a; háború okozta nagy takarmányhiányra való tekintettel, még nagyobb mértékben kíván fokozná, {He yeslés.) Itt efeŐL sorban sa rét és legelő javítási tevékenység áll a támogatást szolgáló- intézkedések tengellyében több, mint 3 millió pengős előirányzattal. De amikor örömmel könvvéljük el a föm'mívelésügyi minisztérium fokozottabb gondosütése 1948 november 18-án, csütörtökön. 409 kodását, ugyanakkor egy nagy hibára is kénytelenek vagyunk rámutatni. (Haljuk! Ha J juk! jobbfe.őll) A giazdaközönség csodálatosképpen még ma se helyez olyan nagy súlyt a legelőgazdálkodásra, amilyet a« megérdemelne. (Meixner Emil: Nagyon el vannak hanyagolva! — Piukovich József: Az igaz!) Gazdáinknak a helytelen trágyakezelés mellett talán ez a leggyengébb pontja. (Ügy vam! Ügy van!) Egészen különös, hogy minden áldozatot az állaimtól várnak, ők maguk pedig roppant keveset, ^jäkxmi éppen semmit sem tesznek a meglévő legelő feljavítása érdekében. (Ügy imáé Ügy van! — Piukovich József: Sőt! Még azt is elrontják sokszor!) Pedig ez a feladat éppen olyan elsőrangú fontosságú, mint a szántóföldi művelés. (Ügy v\an! — Piukovich József: Nagyon igaz!) Ez tehát igenis a magángazdálkodás körébe tartozik. A legelőjavítással szemben tapasztalható érzéketlenség a gazdaközönség részéről annál kevésbbé érthető, mert ez talán az, egyetlen terület, ahol a háborús nehézségek nem érezhetők. (Piukovich József: Nem annyira érezhetők!) Emberi munkaerővel komoly eredményt lehetne elérni és ezzel legelőinket jelentékenyen meg lehetne javítani! (Ügy vun! ÜŰV van!) Méltóztassanak csak arra gondolni, milyen óriási vagyoni és jövedelmi értékrfől van szó, (Ügy van! Ügy van!) hiszen rét- és legelőterületeink kiterjedése hatmiMió katasztrális hold, tehát ugyanannyi, mint lerdőteirületeinikó és kétségtelen, hogy lényegesen fokozhatjuk legelőink kapacitását, amely esetben nem volna szükség arra, hogy szántóföldi művelésre alkalmas területeinkből olyan sokat elvonjunk takarmányok termesztésére. (Ügy van! Ügy van!) Tényleg csodálatos, hogy míg szántóföldjeink termőerejéntek fokozása érdekében a gazdaközönség igen sokat áldoz, addig legelőinktől elvonjuk a legelemibb, legkisebb költséggel.járó munkát is. (Ü&y van! Ügy van!) Éppen ezért több megértést követelünk gazdáinktól, hogy ők maguk is járuljanak hozzá elhanyagolt állapotban lévő és sajnos, még másodlagos szerepet betöltő legelőterületeink megjavításához. (Helyes és jobb- és balfé ől.) Legyen szabad ismételten rámutatnom arra, hogy sok községünk közlegelő szempontjából még ma is nagyon rosszal áll. Ismerek olyan községeket, amelyeknek egyáltalában semmi közlegelőjük nincs. Pedig a legelőhiány megoldása elsőrendű állami feladat. Közlegelő területek megszerzése szempontjából a helyzet talán még sohasem volt olyan kedvező, mint napjainkban, amikor a 4250. számú rendelet módot ad a volt zsidó-ingatlanoknak legelő céljaira való felhasználására, örömmel jelenthetem, hogy á már működő tárgyalóbizottságok ilyen értelemben utasításokkal eli vannak látva. Amikor azonban az államhatalom az adottságok mérlegelése mellett a lehetőségekhez képest gondoskodik a közlegelőkről, akkor a legmesszebbmenő biztosítékot kell szereznünk arra, hogy a már meglévő és ezután, saerzendő legelőterületek ne töressenek fel. Honvédelmi, általános termelési, de nem kevésbbé minőségi szempontból is fontos lótenyésztésünk továbbfejlesztése. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvénnyel kapcsolatban. számos intézkedés szolgálja ezt a célt. A sertéstenyésztés nemzetgazdasági jelentőségét, főleg a közellátás szempontjából, azt hiszem, felesleges bővebben kifejtenem. Nem kívánok itt a közismert bajokkal, azok eredetével behatóan foglalkozni, mert igen félős, hogy 58*