Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

374 Àz országgyűlés képviselőházának 338. azon túl, amit valóban végez és ami valóban reábizatoiti hogy elvégezze. Ha viszont a tényleges állapotokhoz ragaszkodnánk, akklor arról heiszéJhetnénk elsősorban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tárcájának költségvetésénél, hogy hogyan intézik az ügyeket, az aktázott ügyeket a minisztériumban az elnöki, a művészeti, a műszaki, nevelési, népoktatási, középiskolai s laz 'egyetemi sízakosztályofcon és hogy hogyan dolgoznak a minisztérium melllett működő tartácsok és bizottságolk, mit csinálnak a

a egyeis hivatalok, például ai közalapítványi erdőhivatal- vagy a filmbizottság s hogy milyen és mekkora általánosságban az egész óriási apparátusban az eredményesség és az együttműködés hatófoka. Es ha magasabb szempontokat akarunk még etilnél 'érvényesíteni, akkor megkérdezhetjük, hogy arányioisi-e a költségvetés az egyes ágazatok között, a reájuk bízott feladatok értékkitétele alapján, vagy nincs-e valami belső szervezeti oka egyes rendkívüli fontos ügyek elhanyagolásának? A. kultuszminisztériumban a legmagasabb szellemi tevékenység tulajdonképpem aiz irányítás. Ez az irányító munka már nem nevezhető egystze'iű adminisztrációnak s nagyiobbára a felügy élettel megbízott és a minisiztériá^is főcsoportok élén álló főtisztviselőkniek a fel adata. Az irányítás azonban önömiagában véve» még mindig nem teremtő szellemi munka, men a; minisztériumi és az ügyosztálysizeUem nagyobbára a rutinnak, a megszokottságnakj, a múltban kialaikult tisztességes meggyőződéseknek, véleményeknek, eljárási módpzatoknak és hivatali tradícióknak a sízá'mlazéka, amelybei azután életet, irányt, összhangot és hatóerőt csak a, magasrangú egységes kultúrpolitikai vezetés vihet, (Ügy van.! a szé^sőbálnlda]an\.) amineik természetesen már nincsen ügyosztálya. Akkor lenne a kultuszminisztériumban más a helyzet, ha a kultuszminisztérium mai ügybeosztásáiban első helyen álló általános igazgatási főcsoport elöttt az általárnos magya»r kultúrpolitikai főcsoport vezérkairimak nevezhető főcsoportja, állana, ami nincsen. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsŐbaloléaloin.) Akkor nieimi a levegőibe beszélnénk szép gömbölyű lyukakat, hanem _ éveik óta a költségvetések tárgyalásámak idefén a valóban teremtő kültúrpolitikánalk irányát, alkotásait és problematikáját tárgyalnánk meg itt a t. Ház szinte elő'tt. Ezt. a legfőbb kultúrpolitikai, szsillelmiséget a^ minisztériumban a. kultuszminiszter úr tulajdonképpen' sizemélyében képviseli s lassan kialakuló vezérkarát is «i miniszter úr nem az admünaisztr'atív feladatokkal aglyoinhalmozcdtt minisztériumban! keresheti, Ihiainem a különböző tanügyi, tudományom és művészeti tanácsok gondosan össizetválogato'tt kiváló tag

1jaiban. Nem az adminisztráció elleni beszélek, t. Ház. Az adímilnisizltiráciió nélkül egy modern mumkabeiosztáson felépült állaim inem tudi megélni és egy pár nap alatt forradalmi káoszba, süllyed, ha

; az óriási gépezet megáll. Nem eirrő] van szó, hogy maga aiz adminisztráció nein kultúra, nem kultúripolitiíkia, hanem meglévő szieirvezietelkinek szüksé

!

ges. rutinsizerű irányítása. Az, amit mi kultúrpolitika alaílt értünk, egy sokkaíl magasabb, egy sokkal szükségesebb összefogó, szintetikus [munka, amelyet feltétlenül el keld végezni ahhoz hogy megsziűteülése 1943 november 17-én, szerdán, tessük azt a fogalmi zűrzavart, amelyet sajnálatos módon «olyan soíkszor és most már tragikusan tapasztalunk az egész magyar közéletben, de vitáink alatt, az egymással való vitatkozásban is, egymásnak meg nem értésében. (Úgy vrjn! Úgy van! a s^élsobaloîdalan.) A kultuszminiszter' úr kultúrpolitikáját én ez alkalommal nem bírálom. (Egy hang a szélsőbúHoldalon: Ped)g kár!) egyrészt azért, mert túl gyenge a szívem ilyen feladatok elvégzéséhez. (Derültség a szêlsâba[!'olda>lon.) • másrészt, menlti a kölcsönös udvariasságoknak és ígérgetéseknek lelkes feledésbe merülő kicserélését én törvnyhiozói feladatnak nem tekinteni. (Tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) A magyar kultúrpolitikai tervgaizdálkodás és a ^ terem tő munka szervezetének megalakítását és működését szeretném még megélni úgy. ahogyan« azt mi magyair nevelők már százszor és, ezerszer hiába megálmödtulk. Lálthi szeretném, de nem a Hold-utcai és Báthory-utca sarkán fakó penésszel szürkére bevont és minden építési, művészi szépséget sötéten és konokul nélkülöiziő bérházban:, (Ügy van! Ügy van)' a szlsőbaMdaeon.) hamleim egy világos, a^tiisztikius

1

, nemes építésű új Ikíulitusizmiínisztérium épületében szeretném látni ai magyar kuitúrpolitilkiai osztály nagy tanácstermét, (Helyeslés a széÍsőbalo:dalon,) még mielőtt meghalok., ihiatalinas /táblázdtolklkál a failain. Ezek a táblázatok azonban me ügyek és akták szétosiztásánaiki komor rendijét ábrázolják, hanem a magyar kulturális feladaitok meigoldásáuaík ,a, teirvrajzaii (Hiákpealés a szélsőbalaldalom.) Legyen) ott az 4

v

ti

z

e

,

ó'es terv arról, hogy mire van Magyaroriszágniaík szüksége lakatosinasokban, képzíeítiti földlmlívesekben, kémikiusolkíban ési professzorokban, mert ninicsen semmi különbség ezeWben a kategóriákban és csak a gőg és az osztálytudat terpeszkedik vaksi módom a nemzeti munkamegosztás egyetemi falai közötti (Taps a szélsőbaluldulon.) Legyen ott a terv a föld és az ember minden kibányászható kincsének a lehetőségeiről. hogy ne mi alkalmazkodjunk a tudomány nagyképű öncélúságához, hanem a tudomány alkalmazkodjék az összmagyarság életszínvonalat ^ javító keserves, végtelenül keserves szükségleteihez. (Ügy van! Ügy van! Tetszés és taps a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Es vele együtt a tudósok is!) Legyen ott a falakon a terv a falvak, a nagyvárosok, a kisvárosok, a megyék és országrészek fejlesztésének józan elgondolásairól, arra vonatkozó számításokkal, hogy évről-évre mennyi embert és mire kell kiképezni Magyarországon a nemzeti haladásnak biztosítására. Mutassa meg azon a faion a magyar kulturális térkép, hogy miért és milyen területekre van szükség a szintetikus agy minden anyagi áldozatot megérő hosszú kipallérozására és hogy milyen oktatási, műszaki, technikai területeken lehet a kiképzést leegyszerűsíteni, meggyorsítani és számbelileg megemelni, mert a kiképzési pocsékolás és az irracionális kiképzés elképesztői és hallatlan arányokat öltött Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gimnáziumot és egyetemet végzett hölgyeket képeznek ki egészségügyi ápolónői szolgálatra a falvakba. Ezek azok a példák, amelyeket én kulturális pocsékolásnak nevezek, mert ezek nem maradnak ott; és nem százat vagy negyvenet kellene