Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-338
366 Az országgyűlés képviselőházának 338. Az igazgatók elfoglaltságáról szeretnék még beszélni. A gimnáziumi igazgató a túlzott adminisztráció következtében ma minden, csak nem pedagógus igazgató. Reggeltől estig aktákat gyárt. Pedig egyszerűbb módja is volna az adminisztrációnak, az akták intézésének: a pénzügyminiszter egy négy vagy hat középiskolával bíró számvevőségi tisztviselőt osztana be az igazgató mellé, ez a számvevőségi tisztviselő nagyszerűen elintézné ezeket a feladatokat, a tapasztalt, kiváló pedagógus pedig felszabadulna a tanárság nevelésére, általában pedagógiai munkára. Sietnem kell, hölgy beszédiemet befejezhessem, hiszen fel akarom még hívni a figyelmet egypár gyakorlati dologra. Képviselőtársaimmal nemrégiben ott voltam a délvidéki egyetemi és főistoolai hallgatók közgyűlésén. Egészséges, bíráló, de ugyanakkar haladó «Kellemet tap asztal tűnik, ezeknél a fiataloknál. Azt láttuk azonban- hogy ez a kétszáz délvidéki magyar egyetemi hallgató azt a legkisebb támogatást sem kapja meg, amire pedig feltétlen ül szüksége volna, mert nincs rá fedezet. Csak az egyesületnek adnak segítséget a Gömbös Gyula-intézetben és valami kis hozzájárulást a menzához. Ez a kétszáz szegény diák kisebbségi sorsban kezdte meg életét és tapasiztalta, hogy az ottani magyar társadalom segítette őket. Most egymásnak sietnek segítségéret, kölcsönöket, becsületbeili kölesönöket nyújtanak egymásnak azzal- hogy »majd visszaadod, amikor diplomás ember leszel, hiszen akkoir is lesznek szegény diákok« A finneknél a társadalmi egyesületek, bankok, nagyvállalatok előleget adnak, milliós alapokat teremtenek az ifjúság nevelésére. Vájjon nem tehetné-e meg a magyar társadalom is, hogy bizonyos alapot teremtene o re a célra7 (Helyeslés a középen.) A társadalmi egyesületek, nagyválallatok ós bankok alapot létesíthetnének és így a legszebb nemzeti ajándékot adnák a magyar ifjúságnak; a diploma megszerzése után az ifjak visszafizetnék a kölcsönt és így örökös alap jönne létre, olyasféle, mint az Onosa. (Helyeslés a középen.) Meg kell még emlékeznem egy niagyon bevált mozgalmunkról és intézményünkről- a tehetségmentő akcióról. Azokat a falusi földműyeisi- és kisiparosgyermekeket, akiket a ta nitókl papok felfedeznek és kiválóknak mondanak, tehetségkutatásnak vetik alá és ha beválnak, középiskolába viszik őket. Az 1942/43 tanévben 644 magyar gyermek ment így különböző kozépisikolákba es a z az eredményamelyet elértek, minden várakozást felülmúl; 244 tiszta jeles volt közöttük, 155 egy kettessel, ez 61,2% ; 66 volt két kettessel, 54 három kettes sel és 99 általános kettessel, tehát 90% vagy még több volt a jeles- és jórendű, de ezek kö zött is sokkal több volt a jeles, mint a ió rendű. Mindössze 25 volt elégséges és csak egy bukott latinból; talán kiváló tehetség leheteti más téren, de klasszikus iskoláiban nem tudta jól megállni a helyét. Lehet-e kitűnőbb tökebefektetésünk, mint az. ha a legmélyebb őstalajbót kihozzuk az idegileg erős, szellemileg friss magyar fiatalokat, a legtisztább magyar szülők gyermekeit? (Helyeslés.) Elsősorban az ország ügyét szolíráljuk ezzel! A földműves kisemberek jelentik a történelmi magyarságot. Mi csak veülése 1943 november 17-én, szerdán. zetünk, de ők a teher hordozói, ők állták meg legjobban helyüket és ebből a nemzedékből, ebből a társadalmi osztályból kerülnek ki ezek a tehetségek. A kultuszminiszternek a Ház felhatalmazása és a pénzügyminiszter úr támo"gatása mellett nyilván lesz, módja arra, hogy ez a szám, mint egyik képviselőtársunk mondotta, megháromszorozódjék, vagy megtöbbszöröződjék azért, hogy valamikor a legtisztább mentalitású, legegészségesebb szeli'E'mü fiatalok kerüljenek majd az élre. . Egy délvidéki szempontból való nagy anomáliára kell még felhívnom a 'kultuszminiszter úr figyelmét. A merev és minden mási tekintetet félretevő jugoszláv rendszer mellett azt a tanítót .és tanárt, aki nem parírozott, vagy aki gyanús volt, idő előtt nyugdíjazták,, vagy a legfeketébb paragrafus' alapján; egyszerűen, elbocsátották. Száz és száz ilyen tanító és tanár van, akik 1941-ben 10—12—15 évi kényszeTnyugdíj vagy elbocsátás után, újra visszakerültek a magyar állam szolgálatába. Lepriorálták; őket, kiváló magyaroknak bizonyultak, ezzel szemtben a, fennálló rendelkezések értelmében, semmi mást nem kaptak vissza, mint azt, hogy az elmulasztott 10—12—15 évet beszámították a nyugdíjba. Gondoljuk el, hogy az. a szláv, az a. szerb, zsidó tanító, vagy tanár 1928-íbian, amikor a magyar tanítót elbocsátották vagy kényszernyugdíjba küldték 1 , ment tovább, szemben a magyar tanítóval, aki akkor — a magyar rendszer szerint — a IX. fizetési osztály 3. fokozatában volt és akit elbocsátottak. 1941-ben ő már a VIII. fizetési osztály 2. fokoiziatáibani volt, ugyaniakikor pedig a magyar tanítónak a magyar kormány most csak a nyugdíj szempontjaiból ismerte el azt a 12—15 évet, ő tehát a IX. fizetési osztály 2, fokozatánál folytatja most és földig kell nőnie a szakállának, míg az általa elérhető legmagasabb íiaetési oiszj tályt eléri. Mondom*, a szláv és a zsidó tanító ment tovább, mert kedves volt az akkoiri kormányzatnak, mert megbízható volt és eljuthatott vagy el fog jutni ma a. legmagasabb fokig. ÍR. Vozáry Aladár: Kárpátalján magyarellenes elemeket soronkívül, kitüntetesszerűen előléptettek!) Kérdem, vájjon a magyar kormány azt a törvényt, azt a szellemet ialikalmazza-e betű szerint, amiely 1941-ig fennállott a trianoni Magyarországon és magyar embereket büntet azért, mert magyarok, bünteti őket az idegen fajtájúkkal szemben? Itt le kell szögeznem azt, hogy a magyar kormány igen gavallérosan gondoskodott mindazokról, akik nem a fajtánkhoz tartoznak. A nyugdíjat nagyszerűen rendezte, végkielégítést adott és nem egyszer hallottam szerb tisztviselőktől, hogy a magyar kormány nem úgy jár el velük, mint ahogyan 1919-ben a szerbség eljárt a mieinkkel szembeni. Ezt akár törvényhozási úton, akár miniszteri rendelettel feltétlenül rendezni kell. De nemcsak ezen a. pályán, hanem ia> közigazgatási pályán is van ilyen anomália, hogy valaki azért, mert kényszernyugdíjazták, vagy elbocsátották magyar volta miatt, hátrányt szenvedett szolgálati idejének a tényleges szolgálatba be nem tudása miatt a szlávval és zsidóval szemíbenl (Ügy van! Ügy van!) Naey hálával tartozom a miniszter úrnak azért, hogv irodalmi célokra 50.000 pengőt vett fel a költségvetésbe és délvidéki vonatkozásban külön köszönetemet fejezem! ki a miniszter úrnak azért, hogy a nálunk meglévő egyetlen
