Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-327
Az országgyűlés képviselőházának 327. főbb pénzügyi hatóságával egyetértésben megtárgyalható és eiintézthető legyen. Ilyen, a jelzett nehézségeket áthidaló jelentősége van .annak az intézkedésnek is, amely az egyezményben az interpretatio autentioa-ról gondoskodik éspedig ugyancsak mindkét állam legfőbb pénzügyi közigazgatási hatóságának az igénybevételével, amennyiben lehetővé teszi, hogy ha valamely oly adóeset állana elő, amelyre az egyezmény nem priovideált, vagy •ha az egyezmény értelmezése kiörül keletkeznének kételyek, akkor a két állam legfőbb pénzügyi hatósága felveszi egymással a kapcsolatot és az egyezmény magyarázata terén iparkodik 'megegyezésre jutni, illetve az előre nem látott esetre külön megállapodást létesíteni. Kiemeltem, az egyezménynek ezt a két fontos momentumot tartalmazó 1(X cikkét azért mert tulajdonképpen ez biztosítja az egyezmény hatékonyságát és alkalmazhatóságát a jövő minden egyes változásával szemben. Maga • a törvényjavaslat mindössze három paragrafusból áll* Az 1. § deklarálja az 1942 október 5-én kelt magyar-svájci egyezménynek a zárójegyzőkönyvvel és a mellékletekkel együtt az ország törvényei közé való iktatását. A 2. § közli szószerinti magyar és német szövegben az egyezménynek, a hozzátartozó jegyzőkönyvnek és mellékleteknek szövegét. Az egyezmény m agai 12 cikkelyből áll. Miután nem, úttörő megállapodásról van szó, hanem egy olyan egyezményről, amelynek más államokkal; való vonatkozásiban már előzményei vannak és miután maga a kezünkben lévő 1 egyezmény is ezeknek az előzményeknek a nyomán halad, feleslegesnek tartom, hogy azt cikkelyek szerint, részletesen ismertessem. Talán csak az egyezmény legfőbb pontjaira fogok rámutatni és kezdem mindjárt az első cikkellyel, amely érdekes fogalmi meghatározását adja az egy enesa dónak akkor, amikor azt mondja (olmssw): »A jelen Egyezmény ér tel'mében egyenesadóknak tekintendők az olyan adók, amelyeket a két állam mindegyikéiben érvényben lévő törvények alapján közvetlenül a jövedelmek (tiszta jövedelmek vagy nyersjövedelmek) vagy a vagyon, vagy a vagyonszaporulat után akár a Szerződő Államok, a kantonok, vagy vármegyék, akár a járások, a községek vagy községi szövetségek részére szednek, még akkor is, ha az adóztatás pótadó formájában történik.« A 2. cikkely és az azt követő cikkelyek felsorolják azokat a jövedelmi forrásokat, amelyekből egyenes adók származnak. így a 2, cikkely az ingatlan vagyon és atz lábból származó jövedelem tekintetében megállapítja azt az e>vet, hogy csak abbain az államban adóztatandók ezek a jövedelmek, amelyben a vagyon fekszik. Ugyanennek^a; cikkelynek (4) bekezdése igein lényeges intézkedést tartalmaiz. amikor kimondja, hogy a jelzálogilag biztosított követe lések csakis abban az államban vonandók vagyonadó alá, amelyben a hitelezőnek lakóhelye van. A 3. cikkely a kereskedelmi ésj ipari üzemek, valamint az azokból származó jövedelmeik te kintetében állapítja meg azt, hogy ezek ai jövedelmek csak abban az államban adóztla/tandók, amelynek területén az illető vállalatok üzlettelepe fekszik. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja e 1 .) A 4. cikkely a szolgálatteljeteítésből és egyéb munkából, valamint a szabald foglalkozásokból ülése 1943 április 29-én, csütörtökön. 19 , származó jövedelmekkel foglalkozik, kimondJ ván, hogy ezek mind abban az államban adóz; tatandók, amely államban ezek a jövedelmek keletkeztek amelyben ezeknek forrása van. Az 5; cikkely a szolgálat-, vagy munkateljesítésen alapuló fizetések, bérek, nyugdíjak, Özve&yi nyugdíjak és nevelési járulékok, vagy egyéb járandóságok alakjában élvezett jövej delmekről rendelkezik, ugyanúgy megállapítj ván, mint az előző cikkelyek, hogy ezek a jőveI mek is a jövedelemforrás helyén adóztatainilók. A 6. cikkely a tőkevagyon és az abból származó jövedelmek tekintetében határoz, az adóköteles lakóhelye szerint állapítván meg az adóztatási kötelezettséget, a 7. cikkely pedig a szerzői jogokból, találmányokból és szabadalmakból származó jövedelmek tekintetében hasonlóképpen a jövedelmet élvező lakóhely szerint állapítja meg az adózási kötelezettséget. A 10. cikkelyről már az imént említést tettem. Ez tartalmazza azt a fontos rendelkezést, amely egyrészt az interpretálásnak, másrészt az észrevételezésnek, illetőleg felszólamlásnak a lehetőségét adja meg. A 12., vagyisi az utolsó cikkely azt állapítja meg, hogy ezt iaz egyezményt Bernben magyar és német szövegben minél előbb ki kell cserélni. A törvényjavaslat 3. §-a a törvény életbeléptetéséről intézkedik. T. Ház! Ezek után a törvényjavaslatot abban a meggyőződésben ajánlom, elfogadásra, hogy az — amint a miniszter úr az indokolásban is mondja — hasznos szolgálatot fosr tenni mindkét állam érdekelt gazdasági tényezőinek és polgárainak egyaránt. Elnök: Kivan valaki a javaslathoz hozzászólni? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Czermann Antal! Elnök: Czermann Antal képviselő urat illeti >W szó. Czermann Antal: T. Ház! A magyar-svájci egyezményt örömmel és különösképpen méltatom is, éppen azért, mert most, amikor a világháború dúl és a nemzetközi kapcsolatok teljesen megszűntek, amikor a nagy gonddal évtizedekeni át előkészített szerződések mind halomra dőltek, akkor két olyan szabad nemzet, mint a svájci és a magyar, módot talál arra, hogy egymásnak kezet nyújtva egy adóügyi egyezményt létesítsen, amelynek lényege nem lehet más, mint — ahogyan az indokolás is bölcsen mondja -,- a már meglévő kapcsolatok mélyítése és állandósítása. Örömmel üdvözlöm az egyezményt azért is, mert mint borvidéki képviselő és mint általában a magyar bor kérdésnek képviselőségem óta állandó gondozója, különös jelentőséget tulajdonítok annak, hogy Svájccal való kapcsolataink már jelenleg is akadálytalanul fejlődhessenek, arra is gondolva, hogy eljöhetnek az értékesítés nehéz esztendei, amikor a svájci piac számunkra., ahogyan a multlban is volt, biztos fogyasztási terület lesz. Ennek előfeltételeit hordozza már magában ez az adóügyi egyezmény is, amely mint általában minden ilyen egyezmény, rendszerint már egy meglévő gazdasági kapcsolat folyománya. Tudjuk, hogy nemzetközi viszonylatban a kettős adóztatás azt jelenti, hogy ugyanazt a vagyont, vagy az ugyanabból a tevékenységből származó jövedelmet!, két vagy három állam adóztatási felségjoga alá vonja. Miniden államnak az a törekvése, hogy el viselhető, igazságos és arányos adóztatási rendszert valósítson meg, de a legideálisabb adórendszer
