Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-327
^0 Az országgyűlés képviselőházának 327. is súlyos teherré válik akkor, amikor; ugyanazt az, adótárgyat vagy tevékenységet más, ugyancsak ilyen/ arányos és igazságos adóval sújtja egy másik állam.- Éppen ezért törekszenek és törekedtek a múltban is az államok arra, hogy ilyen adóügyi viszonossági egyezményeket kössenek, mert hiszen ha az egyik államnak, mondjuk Németországnak van Svájccal adóügyi egyelzménye és Magyarországnak nimcs, akkor nyilvánvaló, hogy a magyarországi kereskedő a németországi kereskedővel szemben verseny szempontjából alul marad, hátrányban van, így alakultak ki ezek a viszonossági szerződések az első világháború után. ami nem volt könnyű dolog, hiszen a világháborúban, ahogyan az, előadó úr is bölcsen mondotta, irtózatos változásokon mentek keresztül az adórendszerek, különösen az adókulcsok felfelé tornászása tekintetében, miért is a békeállapot helyreállításakor valósággal reménytelen helyzet előtt állt a világ. Minden, egyébtől eltekintve, maguk az adórendszerek erős korlátai voltak a nemzetkölzi kapcsolatok felvételének. Éppen ezért alakult meg 1920-ban a nemzetközi kereskedelmi kamara Genfben. Ez tűzte ki feladatául azt. hogy a kettős adóztatás kérdését egy külön bizottságban, állandóan tárgyalja és igyekezzék a nehézségeket elhárítani. Ez meg is történt. Kiváló pénzügyi jogászok többévi munkájának eredményeképpen leszögezett bizonyos alapelveket és bizonyos ajánlásokkal igyekezett ezeket a& alapelveket a szerződések megkötésénél, illetve az eziráinyban megindított tárgyalásoknál érvényesíteni. E nemzetközi kereskedelmi kamara munkásságának eredménye volt az. hogy húsz év alatt 172 ilyen viszonossági szerződés tudott létrejönni. Természetes, hogy ezek a szerződések elsősorban a szomszédos államok között jöttek létre. Nem sajnáltam a fáradságot, hogy megnézzem közelebbről, hogyan alakultak ezek a viszonossági szerződések és megállapíthatom, azt % hogy az utódállamokban úgyszólván kizárólag a szomszédallamokra szorítkoztak az adóügyi szerződések, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a kereskedelmi, a családjogi és egyéb magánjogi kapcsolatok is tulajdonképpen csak a szomszédos államok között tudtak létrejönni. Érdekes, hogy például Jugoszlávia elsősorban velünk — igaz, elég későn, 1928-ban — kötött ilyen viszonossági szerződést, utánunk Románia, Görögország, majd Németország kötött vele szerződést és meglepő — ez talán az egyetlen kivétel, ahogy végigtanulmányoztam az összes szerződéseket, — hogy a szomszédos Bulgária nem kötött vele ilyen viszonossági szerződést. Nyilvánvalóan már akkor fennforogtak azok a nagy elválasztó okok, amelyek később, a második világháború során, a bolgár nép ősi jogainak érvényesítése kapcsán jelentkeztek. Ha a magyarországi viszonossági szerző^ dések történetét nézem, azt látom, hogy e-Iső helyen Németországgal kötöttünk ilyen szerződést, amely német szerződésnek! megvan még az a nagy értéke is, hogy nemcsak az egyenesadókra, hanem a hagyatéki illetékekre,' hagyatéki adókra is vonatkozó, részletes és éppen az említett nemzetközi kamara által is felállított általános elveikre felépített, szerződésünk volt. Ezt annál inkább kell méltatnunk, mert kivülünk még csak néhány állammal, például természetszerűleg Danzig szabadállammal, a ülésé 1943 április 2í"éri, csütörtökön. szomszédos Svédországgal és Csehszlovákiával kötöttek ilyen szerződést a németek. Feltűnő az, hogy Bulgária velünk sem kötött ilyen viszonossági szerződést. Az az érzésem, hogy ez még hiányzik abból a sorozatból, amelyet ezek a szerződések alkotnak. Magyarország minden vele szomszédos állammal kötött ilyen szerződést, azután még Svédországgal és Németalfölddel, tehát azokkal az országokkal jutott szorosabb kereskedelmi kapcsolatba, amelyek bizonyos szempontból meg tudták oldani az export-import kérdését. Most a svájci szerződést kötöttük meg utoljára. Ez tehát jubiláris szerződés, mert a tizedik egyezmény ebben a társaságban. Ezt az egyezményt a nennet-svájci egyezmény előzte meg. Erre azért keli rámutatni, mert az az egyezmény bizonyos úttörő munkát végzett. A svájci egyezmény megkötésére irányiuló tárgyalások ugyanis hosszú idő' óta, mintegy 10— 12 év óta folynak és nem lelhetett megfelelő alapot találni azért, mert a svájci állam belső struktúrája, a kantonális rendszer, mely szerint minden kanton tulajdonképpen önálló adórendszerrel rendelkezik, az egységes állásfoglalást Svájc részéről megnehezítette. Ezt hidalta át szerencsésen a német-svájci egyezmény. Ha már itt tartok, meg kell említemetm!, hogy a német-svájci egyezmény is, mint általában a német adóügyi egyezmények, mindenképpen kiváló úttörő munkának minősülnek, mert hiszen a legmodernebb, — nemcsak a hajózási, hanem; a légi- és autóközlekedés szempontjából felmerülő .— adóügyi problémákat is meg tudták oldani. Külön meg kell még említenem, hogy Németország adóügyi egyezményt kötött SzovjetOroszországgal is. Ez az adóügyi egyezmény tisztán a territoriális elven épült fel, vagyis mindkét állam a maga területén önállóan adóztatja meg a másik állam polgárát, akár vagy ónnal bír, akár pedig kereseti tevékenységet folytat. Ebből tehát az következik, hogy sizovjetoro|3z áLlampoljgárniaik Németországban lehetett vagyona, Németországban folytathatott önálló kereseti tevékenységet. Különösnek tartjuk azt, hogy Szovjet-Oroszország ilyen megállapodást kötött, hoilott a 1 magántulajdon teljes negációjára van felépítve egész, államrendszere. Ha azonban visszagondolunk bizonyos eseményekre, akkor nem kell csodálkoznunk ezen, mert hiszen jól tudjuk, hogy az a Iátszatmagántulajdon sem szolgált egyebet, mint hogy annak a bizonyos nagyszerűen kiépített szovjetpropagiandának kívánt egyik futárja és eszköze lenni, amely szovjetpropaganda, sajnos, még napjainkban sem szünetel. Visszatérve most már a saját problémánkra, a svájci-magyar egyezményre, legyen szabad megállapítanom, — hiszen a részleteket nagyon szépen ismertette az előadó úr — hogy ez az egyezmény megítélésem szerint általánosságban megfelel a magyar érdekeknek, sőt legnagyobb részében a magyar adórendszer jogi elveit is respektálja. Történtek bizonyos eltérések, ezek azonban a lényeget nem érintik és ezek elkerülhetetlenek voltak a svájci különleges helyzet miatt Azi ingatlanoknál a territoriális elv érvényesült, ami természetes. Ez különben benne van a német rendszerben is és a nemzetközi kereskedelmi kamara által ajánlott rendszernek is egyik alaptétele. A mi szempontunkból
