Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-327
18 Az országgyűlés képviselőházának 327. tályának megszüntetését tárgyalja és a feltételeket sorolja fel. A III. fejezet a holtnak nyilvánításra és a halál tényének és idejének megállapítására vonatkozó szabályokat tartalmazza és a 8. cikkben a nemzetközi magánjog általános elveinek fenntartásával az eltűnt személy^ hazájának bírósága által hozott holttányilvánítási határozatok elismerését biztosítja, A 9. cikk szerint az egyik állam bíróságainak a másik állam polgárát holtnak nyilvánító határozatát is el kell ismerni, ha azt a feleség kérte és a feleség a határozatot hozó állam állampolgára, vagy a házasságkötést közvetlenül megelőzően annak az államnak állampolgára voiLt, továbbá, ha tartózkodási helye is ugyanott volt az előterjesztés alkalmával. A 10. cikk fenntartja azt a lehetőséget, hogy 'egyik 1 állam bírósága a 9. cikk esetein kívül is holtnak nyilváníthassa a- másik állam áUamjolgárát, de csak a saját területére kiterjedő, vagyis korlátolt jogi hatállyal. A 11. cikk a holtnaknyilvánítás hatályon kívül helyezésének elismerésérő] intézkedik és 'első bekezdésében azt mondja ki, hogy ha e tekintetben ugyanannak az államnak bírósága határozott, amely a holtnaknyilvánítási határozatot hozta, akkor a hatályon kívül helyezést a másik állam területén el kell ismerni. Ez a rendelkezés termé- . szetes, a határozat elismeréséből folyik. A 11. cikk második bekezdése bizonyos szempontból líjszerű intézkedést alkalmaz. Eszerint az egyik, állam bírósága által hozott határozatot bizonyos esetekben a másik állam bírósága is halályon kívül helyezheti; ezt a rendelkezést célszerűségi szempontok! indokolják. A 12cikk szerint a 8. cikk rendelkezéseit, vagyis az általános joghatálya holtnaknyilvánítá» ©se* teit keli alkalmazni olyan bírói határozatok esetében is, amelyekkel valamely személy halálának tényét és idejét állapították meg. Itt íehát nem holtnaknyilyánításról, nem az elhalálozás vélelmezéséről va,n szó, hanem az ölhalálozásnak és időpontjának bizonyításáról és így logikus, hogy a következmény joghatályát általánossá) kell tenni. A 13. cikk átmeneti*' rendelkezéseket tartalmaz. A IV. fejezet magában foglalja a zárórendelkezéseket. A 14. cikk kimondja, hogy az egyezmény rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha legalább az egyik érdekelt fél valamelyik szerződő államnak az állampolgára. A 15. cikk azokat az eset esket sorolja fejj, amelyeikben a határozatok 'elismerését meg lehet, illetőleg meg ketl tagadni, így például az utóbbi eset akkor áll elő, ha az idézés körül bizonyos hiányosságok vannak, stb. A 16. és 17. cikk a határozat törvényességének vizsgálatáról, megerősítéséről és a hatálybalépésről rendelkezik. A zárójegyzőkönyv az egyezmény kiegészítésére és magyarázatára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz-; így kimondja azt, hogy á holt; nafenyr'vánításról szóló határozatról az illető állam bírósága, azaz a magyar bíróság a berlini Amtsgerichthez, a német^ bíróság pedicr ugyanilyen tárgyú határozatairól a budapesti királyi törvényszékhez, intéz értesítést. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor ismertetni a javaslatot.^ Minthogy az általam előadott indokok, szerény véleményem. r szerint, nyilvánvalóvá teszik^ hogy az egyezmény % annak státusrendezési és vagyonjogi kihatásait tekintve, igen sok magyar családra és egyénre ülése 1943 április 29-én, csütörtökön. nézve egzisztenciális fontossággal bír, tisztelettel kérem, méltóztassék: a javaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kíván-e még valaki ehhez a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha nemi, a vitát bezárom,^ a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban, elfogadnia (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A javaslatot részleteiben való tárgyalás végett a Ház átteszi az igazságügyi bizottsághoz. Napirend szerint következik az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatás elhárítása tárgyában Budapesten kelt magyar-svájci egyezmény be cikkelye zésétfőH szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Iroimi. 754.) Szólásra következik Cselényi Pál előadó úr. Cselényi Pál előadó: T. Ház! Tudvalevő, . hogy Magyarország az egyes államokkal való vonatkozásban nemcsak a kereskedelmi forgalmat, a gazdasági kapcsolatokat íixirozza nemzetközi megállapodásokkal, hanem ezeken túlmenően szabályozza az adóügyi viszonyokat is éspedig abból a célból, hogy az egyes államok^ gazdasági r vállalatainak és po-lgárainak kettős adóztatását és az ezzel kapcsolatban felmerülhető adóügyi összeütközéseket és adóügyi vitákat elkerülhesse. Ez a meggondolás vezette a kormányzatot akkor, amikor Svájccal kapcsolatosan az egyenesadók vonatkozásában ilyen államiközi egyezményt, megállapodást -létesített. Ennek a megállapodásnak is az a célja, hogy kiküszöbölje azokat a kellemetlen lehetőségeket, amelyek a két állam gazdasági alakulatait, vállalkozásait s általában a két állam polgárait a kettős adóztatás révén érhetik. A két állam meglehetősen nehéz problémává,! találta magát szemben, amikor ez a megállapodás létrejött. A nehézség főként a két állani adórendszerének a különbözőségében rejlett, mert e két állani .nagyban eltérő' adórendszeréből kellett kihániozni az egyenesadók fogalmi meghatározása alá eső adókat éspedig akként, hogy lehetőleg az egyenlő elbánás elve érvényesüljön a megállapodásban mind a két állam adóalanyai részére. T. Ház! A második nelhézség az ilyen nemzetközi megállapodások megkötésénél — mint tudjuk — abban van. hogy az adórendszerek, az adónemek nem stabil jellegűek, nem bizonyos hosszabb időre megkövesült tételekből állanak, hanem örökös változásnak vannak kitéve. Számtalan példája van annak, hogy az adó illetékké, az illeték adóvá változik át és így bizony nehéz egy egyezményben megtalálni azt a stabilitást, amely ezekkel a váltó-, zásokkal szemben mégis biztosítja az egyezmény hatékonyságát. Az egyezmény bölcsen gondoskodik arról, hogy ezt a nehézséget áthidalja. Áthidalja pedig olymódon, hogy 10. §-ában felszólamlási jogot, kvázi fellebbezési lehetőséget biztosít mindkét állam polgárainak arra az esetre, ha mégis előfordulna az, hogy valamely gazdasági egységet, vagy valamely egyéni adóalanyt a kettős adóztatás veszélye ér. Erre az esetre az egyezmény a felszólamlás jogát biztosítja éspedig, a saját állam legfőbb közigazgatási pénzügyi hatóságánál. Biztosítja tehát azt, hogy, amennyiben ai felszólamlás érdemiben indojkiolt, az a másik állam leg-