Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. térem, nekem, az én magyar teCkiismeireteniiiek éè magyar felelősségérzetemnek követtlkidz te testeket kell levonnom- (Ügy van! Ügy van! Bébye&lcs ê» taps a 300b- és ba\oldalon és a középen.) Az eseményeik változtak meg*, képviselő úr! Éni nem mondhatoni azt, hogy a második magyar hadsereget, mindent,, amit azóta odaküld tűnik, állítsuk ki abba a harcba, ameilyben — igenis, azt vallónál — dló'l el nagyrészben a magyar sors, mert ebbeni a mai beszédemben is, azt mondtam,, ne is álmodunk aáfti, hogy bárki is meg fog bennünket védeni, (vitéz Imrédy Béla: Nem is kértük!) Mi egy porszem vagyunk a nagy küzdelemben, de a magunk küzdelmében minden erőnkre szükségünk van. (Ügy van! Ügy ven! a jobb- és b'ü oldalion és a középen.) Ezt tartalékolóim. Az ellenmondás tehát látszólagos. És almikor május 29-iki beszédemet elmondottam, ezeknek a tanulságoknak ia< birtlolkában mondtam el elzt a beszédet. Azért hivatkoztam, ma erre és a, képviselő urat nagyon kiérem, ha beszédeimimell fogliajlikozik) — bár kösizönöm, hogy ima elismeréssel szólt múlt év márciusában mondott beszédemről, és több más beszédemről, továbbá május, 29-iki beszédeinnek egyes más résizeiről is — akkor méltóztassék beszédeimet megérteni, akkor méltóztassék a menynyire egy tiszteletreméltó ellenzéki állásifoglalási azt leheltővé teszi, azokat jóindulattal fogadni, amikor azok elmondattak, nem pedig hónapokkal, évekkel később az elmondásuk után, mert az, összefogásnak és a megértésnek egyik alapfeltétele ez lenne. (Zaj. — Tapsa jobb* oldalon és w középem.) Nekem igazolás az, hogy másfél évvel, ezelőtti beszédeimet most, helyeslik, d© a képviselő úrnak az Itett volnai az ig'aiziolás, ha akkor állt volna elő a mai beszéddel. (Tapsi, bl jobboldalon és- a középen. — Rajniss Ferenc: Tévedés! Helyeseltük akkor is! — vi" téiz Jaross Andor; Ügy vau, azt a részét helyeseltük!) Megmondom őszintén, a velem szembenálló jobbolda'i pártoknak itt a parlamentben kormányzati politikámmal szemben tanúsított magatartásával, kritikájával csak! úgy foglalkozhatom» hogy

1 ezért — amint azt már többízben megtettem — köszönetemet fejezzem ki. Nem tudóim, azonban mindig ezt tenni annál az agitációs munkánál, ami kinn ai perifériákon folyik. Ezért van az az; ellentét, almi köztünk) a szólásszabadság gyakorlása tekintetében mutatkozik. Méltóztassék elhinni, ha biztos lennék laibban, hogy közös nlagy célok érdekében és, nem pártpolitikai céloki érdekében hangzanak el ezek a felszólalások, akkor én lennék az» aki elősegíteném azt, hogy ezek a felszólalások elhangozzanak, s az. agitáció és szervezkedés folyjék. De én úgy tudom, mem mindig csak a nagy célokról van szó, hanem igenig /a, sorok megbontásáról is, és amennyire kérem mindig saját pártomat és képviselőtársaimat, hogy az ellentéteket ne keressék, roe pártpolitikát folytassanak odakinn, ne a választásokra készítsék! elő iaz ország közönségét, úgy kémem kell velem szembenálló képviselőtársaimlat is, hogy ezeket a szempontúikat tartsák, szem előtt. Méltóztatott szóvá tenni sok mási kérdés között ai zsidó vagyonra vonatkozó állásfoglalásomat és néhány mlás kisebb vonatkozású kérdést. A pénzügyminiszter úrnál la) zsidó vagyonadóra számos tervezet van, nem Iklésizem, de folyamatban és előkészületben. Ezek azonban azt mutatták^ hoigy a gazdasági élet rendjéülése 1943 november 12-én, pénteken. 273 nek súlyos érintése nélkül nincs olyan elméleti és technikai módiszer a kezünkben, amelyikkel ezt a mai időkben] keresztül lehetne vinni. (Mozgás a balolda^cm.) Ezeket ai kérdéseket igen komoly emberek tárgyalják, nagyon nagy súllyal, nagyon nagy lelkiismerettel és nagyon nagy megfontoltsággal. Méltóztatott több képviselő úrnak szóvátenni az egyik tisztviselőnek, Kulcsár István kormánybiztosnak! (Felkiáltások, a baloldalon: Éljen KvéSpsér!) állásától való megválását. Először is saját dilszkrecioiniárius jogomnak tartom, hogy egy tisztviselőt állásában és különleges ' ímegbízásábani megtartok-e, igen vagy nem. Tényleg, három intézkedését, amelyikben: azonbani egyikben sein volt semmi zsidó vonatkozás, kifogásoltamt és ezéirt helyén vallónak láttam, hogy felváltsam. Nem tartozik: ide ez a kérdés, de nyiltan és őszintéin; megmondom, mindhárom intézkedés még csiak vonatkozásban sem volt a zsidókérdéssel. Nem tartottam volna szükségesnek, hogy mindezt elmondjam, de moist már megemlítem ezzel kapcsolatban még azt is, hogy Kulcsárt felmentették és Sztamorayt kinevezték 1943 március 14-én. Sztamoray, akit most telefonion megkérdeztem, Bet mondotta, hogy a képviselő úrtól nem kapott semmiféle' levelet (Nagy László: Itt van az ajánlott levél!) Lehet, hogy taiáni éppen az őrségváltás idejére esett {Nagy László: Március 14!) és akkotr a volt kolrmáinybizitos elvitte magával és az új nem kapta meg. Különben is ez talán nem dönti el ennek ai kérdésnek jelentőségét. Incze Antall képviselő úr is ugyanezeket a problémákat tette szóvá május 29-i beszédemmel kapcsolatosan. A lényegre ezekben a kérdésekben válaszoltam. Sajnos., nem voltam itt, de itt látctoi azt a feljegyzést, hogy folyószámlámnak alapvető oldala lett

1 ez a május 29-i beszéd. A folyószámlának az a karakterisztiikon.ia, hogy változik, tehát a képviselő úr szempontjából nem jó a hasonlat, amelyet ebből at szempontból használt, (Tetszés. — Derültség és taps a jobboldalom, középen és a balközépen. — vitéz Imrédy Béla: Jó!) T- Ház! Áttérek most azokra a súlyos és fontos kérdésekre!- amelyek mindnyájunk érdeklődését lekötötték s amelyekkel a képviselő uTak a legintenzívebben foglalkoztak. Ezek közül első a nemzetiségi kérdés. Meg kell említenem, hogy tetljesen egyetértek Mikó Imre képviselőtársamnak minden szavával, egész okfejtésével s kitűnően elmondott besízédével. Nagy súlyt helyezek a felszólalások között azoknak a t. képviselőtársaimnak felszólalásaira, akik szintén — mint a megszállott területről valók — elsősorban ismerik, tudják és átérzik ezeknek a kérdéseknek jelentőségét Ahhoz, amit ebben a kérdésben Mikó Imre képviselő úr mondott, talián csak néhány megjegyzésem van. A magyar nemzetiségi politikát — úgy emlékszem — első beszédemtől keizdve, tavaly , ungvári megnyilatkozásomban is» most pedig Huszton, igyekeztem körvonalazni. Ezekben mindenütt leszögeztem a magyar államalkotásnak azt a nagyszerűségét, hogy nemzetiségi ország felett tudloitt uralmat, impériumot gyakorolni, nemzetiségeket tudott a nemzeti munkába bekapcsolni égi nemzetiségeket tudott — sohasem kényszerrel

; sőt inkább, még valami ellenállással ezzel szemben — asszimilálni. 40*